„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. A siker azonban egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! A kellemes húsvéti ünnepeket megelőző összecsapásokat szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – idézzük.

Mi tartott eddig, legfőbb ügyész úr?

BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): – Legfőbb Ügyész Úr! Az világosan kiderült, hogy a Quaestor-ügyben se szeri, se száma a kormánypárti politikusok érintettségének, méghozzá a legmagasabb körökből. Az is kiderült, hogy a miniszterelnök tudta, mi fog történni, de csak a fideszes haveroknak szólt, és a többi embert cserbenhagyta. De az is kiderült, sőt a Magyar Nemzeti Bank tájékoztatása után nyilvánvalóvá vált, hogy a Quaestor-botrányban csalásról van szó, ami a büntetőjogi minősítést illeti. Ugyanis, ha valaki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, akkor az csalást követ el. Az pedig, hogy a Quaestorban ki a döntéshozó, szintén nem igényel komolyabb vizsgálatot. Ezután adódik a kérdés, tisztelt legfőbb ügyész úr: mi tartott eddig? A rendőrség és az ügyészség ugyanis két hétig hagyta, hogy azok, akik már a kezdet kezdetén is láthatóan, tudhatóan a csalás elkövetői voltak, bizonyítékokat semmisítsenek meg, legalábbis a lehetőség erre fennálljon, összebeszéljenek, a befektetőknek hátrányos módon megváltoztassák a cégstruktúrát, és ami a legfontosabb: kimentsék a vagyonukat, megnehezítve ezzel a pórul járt ügyfelek kártalanítását.

– Legfőbb Ügyész Úr! Ön is ugyanolyan jól tudja, mint én, hogy strómanra ruházni a cégeket 25 éve a bűnözők sablonos megoldása. Napokkal az előállítás előtt megírta a sajtó, hogy Tarsoly Csaba házából teherautókkal szállítják el az értékeket, és minden bizonnyal ugyanez történt a bankokban is, csak kevésbé látványos módon, átutalások és más banki tranzakciók formájában. Kérdezem tehát:

– Mi volt az oka a késedelemnek, esetleg kinek az érdekében történt?

– Tudnak-e jelentősebb vagyont lefoglalni Tarsoly Csabától?

– Nem gondolja-e, hogy tíz nap, két hét bőven elég volt bizonyítékokat megsemmisíteni?

– Amikor Orgován Béla úr ügyvezető lett, nem gondolta-e, hogy ideje lépni?

– Amikor egy büntetett előéletű közmunkásra íratták a Quaestort - még mondja valaki, hogy a közmunkából nem lehet karriert csinálni! -, még akkor sem gondolták, hogy legalább ki kellene hallgatni a cég vezetőit?

– Ki fog-e terjedni a vizsgálat arra, hogy a kormánypártokhoz köthető politikusok kivették-e a pénzt a Quaestorból, közvetlenül annak bukása előtt, mert ha ez így van, akkor az bizony bűncselekmény?

+

POLT PÉTER, legfőbb ügyész:  – Képviselő Úr! Az ön által említett ügyben az eljárást a rendőrség folytatja, a Fővárosi Főügyészség fokozott felügyelete mellett. A Legfőbb Ügyészség egyébként kiemelt ügynek nyilvánította. Nem egyszerű ügyről van  ugyanis szó,  egyebek iránt, az ön által említett csalás elég bonyolultan bizonyítható tényállás. Ezt önnek is tudnia kell.

– Mit tett a rendőrség az ügyészség felügyelete mellett? 10-én történt a feljelentés, 11-én már házkutatás volt a Quaestornál, és ezt követően további házkutatásokat rendeltek el, négyet két helyszínen, egy másikat pedig négy helyszínen. Tíz embert tanúként hallgattak ki, három fő vonatkozásában történt meg aztán a gyanúsítotti kihallgatás, előzetes letartóztatás elrendelésére irányuló indítvány megtétele.

– Mintegy 30 ingatlant vettek zár alá, több mint 30 cég tulajdonrészét, 6 gépjárművet, számos nagy értékű ingóságot. Most van folyamatban további 4 gépjármű, 11 ingatlan, 12 bank- és értékpapírszámla, 7 gazdasági társaság tulajdonrészének a zár alá vétele. További 30 megkeresést is kiküldött a nyomozó hatóság, mintegy 150 cég számláját kellett beszerezni. A számlák ellenőrzése megkezdődött, több ezer oldal és mintegy 800 gigabájt adat feldolgozása jelenleg is folyamatban van.  Én azt gondolom tehát, hogy az elmondottakhoz képest nagyon gyorsan, ütemezetten és eredményesen halad a nyomozás. 

+

BÁRÁNDY GERGELY: – Legfőbb Ügyész Úr! Akkor talán nem volt elég egyértelmű, amit kérdeztem. Nem az a kérdés, hogy egyébként az ügyben bármit vizsgálódtak-e, hanem az a kérdés, hogy azokat, akikről biztosan lehetett tudni, hogy érintettek és bűncselekményt követnek el, hiszen ismert a Quaestor döntéshozói struktúrája, legalább tanúként miért nem hallgatták ki? Két hét telt úgy el, hogy ezek az eljárási cselekmények nem történtek meg.

– Legfőbb Ügyész Úr! Nagyon érdekesek voltak azok a statisztikai adatok, amiket felsorolt, de háromnegyede ezeknek arról az időszakról szólt, egy-két nappal ezelőtt történt. Én viszont pontosan az azt megelőző két hétre voltam kíváncsi. Arra, hogy abban a két hétben miért nem történt semmi? Miért hagyhatja az ügyészség, amely egyébként fokozott felügyeletet gyakorol a nyomozás felett, hogy vagyont mentsen ki egy olyan ember, akinek a bűnössége ebben az ügyben  megkérdőjelezhetetlen. És ez a cég vezetője!  Ez volt a kérdés, legfőbb ügyész úr, és erre nem kaptam választ!

+

POLT PÉTER: – Képviselő Úr! Önnek mint jogásznak nagyon jól kell, kellene tudnia, hogy aki potenciális gyanúsított, az nem hallgatható ki előzőleg tanúként, ez mindenfajta emberi jognak ellentmond.. Természetesen szükséges további és elég sok nyomozati cselekmény végrehajtása, de azért hadd mondjam azt, hogy az ön kollégája, Hegedűs László úr, a Budapesti Ügyvédi Kamara alelnöke egy portálon éppen azt nyilatkozta - remélem, ezért nem kövezik meg -, hogy nagyon bonyolult ügyek ezek, és a két hét nagyon gyors eljárás.

És még egy dolgot hadd mondjak. Talán hallott ön is a Postabank-ügyről valaha. Nos, a Postabank-ügyben 1999. február 3-án került sor a nyomozás elrendelésére. A Postabank elnök-vezérigazgatóját, aki, mint mondja, biztos, hogy mindenről tud és dönt, ezzel szemben 1999. július 22-én hallgatták ki gyanúsítottként. Van egy kis különbség a két időpont között, pedig akkor nem én voltam a legfőbb ügyész.

Hogy halad a Buda-Cash ügyfeleinek kártalanítása?

TUZSON BENCE (Fidesz): – Miniszter Úr! Több mint egy hónapja robbant ki az utóbbi időszak egyik legnagyobb brókerbotrány-sorozata, amelynek első letéteményese a Buda-Cash volt. A Buda-Cash esetében nagyon sok ember, 110 ezer ember vált érintetté. 110 ezer ember, akiknek a nagy többsége egy bankcsoport ügyfelei voltak, és ezért óriási kár érte őket. Ők nem a pénzüket kockáztatták egy brókercégben, hanem a bankba vitték be a pénzüket. Gyors intézkedéssorozat kezdődött ezek után ezeknek az embereknek a kártalanítására, a BEVA és az OBA elkezdte a kártalanítási folyamatot. Az OBA a banki betétesek esetében, a BEVA pedig azok esetében, akik nem banki betétesek voltak, hanem a brókercégben tartották a pénzüket.

– Miniszter Úr Fontos kérdésről kell beszélnünk, hiszen ha visszatekintünk a múltba, akkor volt egy alapvető elvi vagy ideológiai különbség közöttünk és a szocialista kormányok között. Míg a szocialista kormányok fellazították az ellenőrzés rendszerét, talán egy furcsa liberális megközelítés alapján, addig mi a szigorítás mellett foglaltunk állást, és ennek a szigorításnak a következménye az, hogy ezek az ügyek felszínre kerülhettek. Sikeres volt a pénzügyi rendszernek az átalakítása a bankok elszámoltatása tekintetében, de sikeres volt a brókercégek esetében is. Elkezdődhetett egy olyan folyamat,. A Magyar Nemzeti Bank most már megerősített jogkörében ellenőrzi ezeket a cégeket, és sorra tárja fel a különböző visszaéléseket. De mégis a legfontosabb kérdés:

– Hol van a pénz, hol lehet ezt a pénzt megtalálni, és hogyan halad a kártalanítás folyamata?

+

VARGA MIHÁLY, nemzetgazdasági miniszter: – Képviselő Úr! A Buda-Cash-ügyben eljáró hatóságok és szervek valóban képesek voltak gyorsan és eredményesen közreműködni annak érdekében, hogy a kártalanítás zökkenőmentesen lefolytatódhasson. Az OBA, a Betétbiztosítási Alap hamarosan befejezi a kártalanítások kifizetését. Március 17-éig az a biztosított ügyfelek 96,5 százaléka részére teljesítette a kifizetéseket. Közel 71 ezer ügyfél részére több mint 100 milliárd forint került átutalásra kártalanítás céljából. A kártalanításból csak azok a betétek maradtak még ki, ahol adathiányt találtak, vagy elhunytak betétei esetén még hagyatéki eljárás van folyamatban, vagy egyéb igazolásra van szükség. Tehát ez is a jogi határidők lezárultával be fog fejeződni.

– A Buda-Cash Brókerház Zrt. befektetőinek kártalanítása is megkezdődött. Konkrét esetben a kártalanítási összeghatár betétesenként 30 millió 461 ezer forintot jelent. A BEVA az igényérvényesítés első napjaként 2015. március 27-ét határozta meg. A kártalanítási kérelmeket ettől a naptól kezdődően egy éven belül, tehát jövő év március 26-áig lehet benyújtani. A BEVA az érdemi elbírálást akkor tudja megkezdeni, ha a Buda-Cash Brókerház felszámolójától megkapja a kártalanítás megállapításához szükséges adatokat. A felszámoló a követeléseket egyezteti az ügyfelekkel, és felméri a meglévő és kiadható ügyfélvagyont. Amikor a felszámoló már nyilatkozni tud arról, hogy az egyes ügyfelek részére mit ad ki a Buda-Cash Zrt., és mi az a hiány, ami után kártalanítani kell az ügyfelet, a BEVA haladéktalanul megkezdi, és legkésőbb 90 napon belül elbírálja a benyújtott kártalanítási kérelmeket. Az igazságszolgáltatás fokozott együttműködésére van szükség, hogy ez a kártalanítás minél hamarabb megtörténjen.

+

TUZSON BENCE: – Miniszter Úr! Nagyon örülünk neki, hogy végre egy olyan rendszer alakulhatott ki Magyarországon, amikor gyorsan és hatékonyan tudnak fellépni az állami szervek a kártalanítás érdekében. Reméljük, hogy az a vagyon, amit lefoglaltak a Buda-Cash esetében, az elegendő lesz a kártalanítás további lépéseire, arra, hogy minden egyes ember, aki kárt szenvedett ebben az ügyben, megkapja a megfelelő kártalanítást. De reméljük azt is, hogy ha ez mégsem lenne elég, akkor az újonnan beterjesztendő törvényjavaslatunk, amelyik biztosítani kívánja azt a vagyont, amelyből a kártalanítást, a kártérítést a későbbiekben le lehet folytatni, az hatékony lesz, jól megszervezhető, és ebből a kártalanítás teljes egészében lefolytatható. Arra törekszünk - és reméljük, hogy az ellenzék padsoraiban is arra törekszenek –, hogy a kártalanítás teljes legyen, és mindenki, aki bűnös, annak a vagyona bevonható legyen a kártalanítás egészébe.

+

VARGA MIHÁLY: – Képviselő Úr! Jó esélyünk van arra, hogy a kártalanítás teljes egészében megtörténjen. A Buda-Cash-ügyben a nyomozó hatóság a Fővárosi Főügyészség fokozott felügyelete mellett, az eddigi eljárás eredményei alapján sikeres vagyonbiztosítási intézkedéseket tett. Ennek során mintegy 68 milliárd forint értékű vagyon került biztosításra,  ingatlanok, üzletrészek, bankszámlák, ingóságok és készpénz formájában. Figyelemmel arra, hogy az eddig feltárt kárérték körülbelül 62 milliárd forint körül van, így remény van arra, hogy az eljárás sikeres befejeződésével a károsultak kielégítést nyerjenek, és így mindenkinek a kára megtérüljön.

Mit tesz a kormány a víz védelmének érdekében?

HOFFMANN RÓZSA (KDNP): – Államtitkár Úr! Egy kicsit békésebb vizekre szeretnék evezni a kérdésemmel, annál is inkább, mert a témája a víz. Mint tudjuk, a legfontosabb lételemünk, a négy őselem egyike, élet nincs a Földön víz nélkül. Ezt tudták már az ókori mítoszok szerzői, de ugyanígy tisztában van ezzel az összefüggéssel a modern tudomány is. Azt, hogy víz nélkül nincs élet, pontosan felismerte az ENSZ Közgyűlése is, amikor 1992-ben úgy határozott, hogy március 22-ét a víz világnapjává nyilvánítja. Nagyon indokolt volt ez a döntés, mert a víz - mint egész környezetünk és Földünk - veszélyeztetve van, mégpedig az ember az, aki a veszélyek okozója, felelőtlenségével, szemetelésével, a bányák meggondolatlan megnyitásával és így tovább.

– Magyarországnak is a legnagyobb kincse a földje mellett a víz, ezért nagyon fontos, hogy mindent elkövessünk annak érdekében, hogy a vízgazdálkodás helyes legyen, hogy utódaink számára biztosítsuk a jobb minőségű vizet. A víz világnapja arra is ráirányítja a figyelmünket, hogy a víz kártékony is tud lenni, akár emberéleteket tud kioltani. Gondoljunk Petőfi Sándor gyönyörű versére: tőlünk függ, hogy a víz simán, szelíden ballag-e le a medrében vagy zúgva, törve töri át a gátat. Kérdezem államtitkár úrtól:

– Milyen vízügyi fejlesztések vannak folyamatban hazánkban, és miket tervez megvalósítani a kormány a jövőben annak érdekében, hogy utódainkra itt egészséges, jó és elégséges vizet hagyjunk?

+

POGÁCSÁS TIBOR, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Asszony! Valóban, a víz világnapja lehetőséget ad arra, hogy néhány szóban áttekintsük, hogy mi is a feladatunk a vízzel kapcsolatban, az ivóvízzel kapcsolatban, az ország területén átfolyó folyókkal kapcsolatban. Először az árvízi védekezéssel kapcsolatban szólnék. Egyfelől: jogszabálykörnyezet-változás történik, aminek során meghatározásra került az új mértékadó árvízszint. Folyamatban van a nagyvízi mederkezelési tervek kidolgozása, az árvízveszély- és kockázati térképek újrarajzolása, valamint lokalizációs tervek készítése. A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésével, a Tisza teljes hosszán a medertér, a hullámtér kitisztításával 60 centiméterrel, a még hiányzó árvízi tározók megépítésével pedig további egy méterrel csökkenthető az árvíz szintje.

– Természetesen az ivóvízbázis védelmével is foglalkozunk. 782 sérülékeny ivóvízbázist tartunk nyilván az országban, ezeknek a térképezése, monitorozása megtörténik. Jelen pillanatban 310-et a vízügyi igazgatóságok, 472-t pedig a KEOP pályázatai alapján mérünk fel. 88 derogációval érintett önkormányzati ivóvízminőség-javító program folyik, ez 365 települést, 888 473 lakost érint. Erre 180 milliárd forintnyi európai uniós támogatást, 18 milliárd forintnyi önerőt használunk fel, amely önerőt egyébként a költségvetésből biztosítunk.

+

HOFFMANN RÓZSA: – Államtitkár Úr! Jó, hogy az árvízvédelemmel kezdte a válaszát, hiszen ez az, ami a leglátványosabb és a leginkább veszélyezteti sok-sok ember mindennapjait, sajnos volt benne részük az elmúlt évtizedekben. Jó érzéssel hallottam, azt is hogy az ivóvízbázis milyen kiemelt fejlesztésű programja a kormányunknak, hiszen tiszta ivóvíz nélkül az egészségünk lenne veszélyeztetve. Tisztelettel kérem és javaslom: egyúttal a gyógyvizeink jobb kihasználására is fordítódjék nagyobb figyelem. És ha már vízről beszélünk, nem tudom megállni, hogy ne említsem meg a rendszeresen visszatérő belvízproblémát, aminek a kezelése nincsen igazán megoldva, hasznosítása az öntözésben is jó lenne.

+

POGÁCSÁS TIBOR: – Természetesen a gyógyvizek állagának, állapotának megóvása és a gyógyvíz felhasználása rendkívül fontos, egyébként a kormány kiemelten kezeli ezt. Orvosi hasznosítása, turisztikai hasznosítása, mezőgazdasági célú vagy a megújuló energiaként való hasznosítása folyamatos program, amire pályázatok is kiírásra kerülnek.

– Igen,  a  belvízelvezetés valóban súlyos probléma. Az évtizedeken keresztül elhanyagolt belvízelvezető rendszerek megújítása, takarítása új folyamat. Erre nagyon jól használható az a közmunkaprogram, amely az ország számos területén csökkentette a belvízzel elöntött területek számát, és a lakott területeken belül az utak menti árkok karbantartása is jól folyik a közmunkások segítségével. Biztos vagyok abban, ha ezek a lépések tovább folytatódnak, akkor minden ilyen jellegű problémát jelentősen csökkenteni tudunk.

Hol tartanak az ígéreteik megvalósításával?

IKOTITY ISTVÁN (LMP): – Államtitkár Úr! Nemrég tizenkét pontba szedve fogalmazta meg követeléseit az Egészségügyi Szakdolgozói Kamara. Többek között tartalmazta az életpályamodellt, az alapbéremelést, a közösségi közlekedés támogatását, a kafetéria-rendszer bevezetését, az élet- és munkakörülmények javítását és a dátumot is, hiszen nem a távoli jövőben szeretnék a munkájukkal arányos bért, és azt, hogy ne menjen rá saját egészségük és családjuk a hivatásukra. A Szakdolgozói Kamara nagygyűlésén az államtitkár úr ígéretet tett arra - ahogyan ilyenkor egyébként szokás, és ahogyan ilyen esetekben nem túl sok minden szokott ezekből megvalósulni -, hogy ez ügyben tesz lépéseket. A mai napig azonban nincs életpályamodell, nem történt meg a bérrendezés, és a munkakörülmények is folyamatosan romlanak. Nem meglepő, ha ilyen körülmények között a jövőjüket nem igazán tervezik ezek a szakemberek Magyarországon.

– Államtitkár Úr!  Pusztán az ígérgetés nem fogja megállítani az elvándorlást, így pedig nem csökken a létszámhiány, az a létszámhiány, ami most már fizikailag is lehetetlen feladatok elé állítja a szakdolgozókat. Csak hogy egy példát említsek: egyetlen ápoló kénytelen egyedül ellátni 40 bent fekvő beteget. Ha pedig hozzávesszük az eszközhiány súlyosságát is, ami szintén folyamatosan növekszik - ezért fordulhat elő például, hogy bevásárlókocsiba fektetik a gyerekeket, vagy a fúrót a barkácsboltból, a gumicsövet pedig a mezőgazdasági boltból kell beszerezniük -, akkor az ellátás színvonala nem fog emelkedni, ez pedig már minden embert érint, aki egészségügyi ellátásra szorul. Nem véletlenül kérdezem tehát:

– Hol tartanak a kamara 12 pontjának és az ígéreteik megvalósításában?

– Tesznek-e olyan lépéseket, amelyek ténylegesen csökkentik ezeket a problémákat?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! A kamarával természetesen folyamatos a kapcsolata minisztériumunknak, Balogh Zoltán elnök úrral én magam is találkoztam, miniszter úrral is találkozott és ismerjük azokat a problémákat, amelyeket felvázoltak. Amiket ön mondott, hadd egészítsem még ki azzal, hogy a nővérszállások helyzetével kapcsolatban is vannak felvetéseik, és még sok olyan egyéb javaslatuk van, amely teljesen megalapozott és méltányos.

– Képviselő Úr! Ez a kormány az elmúlt négy évben, az Európai Unióban is formabontó módon olyasfajta új forrásokat próbált teremteni az egészségügyben – elsősorban a chipsadó, a népegészségügyi termékdíj formájában -, amely más országban nem szolgálja a gyógyítás pluszfedezetét, de mivel Magyarországon láttuk, hogy az egészségügyi dolgozók bére mennyivel elmarad attól, mint amire jogosan tarthatnak igényt, ezért vontuk be ezeket a pluszforrásokat. Összesen 95 ezer dolgozónak tudtunk valamekkora, átlagban 27 százalékos béremelést adni - ebbe az orvosok is beleértendők, az ápolók is beleértendők -, bízunk benne, hogy az a több mint 70 milliárd forint, amit itt pluszbérre fordítottunk, az ő helyzetüket is javította. De kétségtelen, hogy akár a nővérszállók esetében vagy más, munkakörülményt befolyásoló tényezők esetében még van szükség további fejlesztésekre. Ennek a fedezetét jelenti többek között az a plusz 6 százalék, ami az egészségügyi ágazat idei költségvetésében szerepel a tavalyihoz képest. Az a program, amelyben igyekszünk megszüntetni a kórházak adósságállományát abban az esetben, hogyha vállalják azokat a változtatásokat, amelyek az adósság újratermelődését megakadályozzák, szintén javítani fogja az egészségügyben dolgozók körülményeit.

– Képviselő Úr! 2012 óta most már egyre inkább csökken évről évre azok száma, akik különböző hatósági bizonyítványokat kérnek ahhoz, hogy külföldön dolgozhassanak, külföldön végezzenek egészségügyi tevékenységet. Azt hiszem, ez jelzi, hogy vannak, akik most már itt Magyarországon próbálják a jövőjüket elképzelni, bár kétségtelen, hogy kirívó esetek - amelyeket képviselő úr is mondott - voltak, de azokban az esetekben a kormányzat rögtön intézkedett, akár a csecsemők gondozásáról volt szó, akár másról, hogy ilyenekre még egyszer példa ne legyen.

+

IKOTITY ISTVÁN: – Államtitkár Úr! Ön szerint kevesebb egészségügyi szakdolgozó van külföldön, mint néhány évvel ezelőtt. Természetesen az a válasz, hogy nem: a számuk növekedett, tehát egyre több dolgozó megy ki, és látszik, elég megnézni akár egyetlenegy újságot, a kamarai újságot is, tucatjával vannak benne külföldi hirdetések. Bízunk benne, hogy ezek az emberek lesznek akkora türelemmel, és az érzelmi döntésükre hagyatkoznak, és itthon fognak maradni, nem pedig nyakukba veszik a világot, és elindulnak külföldre.

– Államtitkár Úr! Azok, amiket említett, például a túlórapénzek rendezésénél már 3,9 milliárdról beszélnek, de egyetlenegy olyan ápolóval sem találkoztam, akinek egy fillér érkezett a számlájára ebből. A 27 százalékos átlagbéremelés 2013-ban volt - valóban elismerésre méltó -, de úgy tűnik, nem elégséges a megoldás, hiszen március 21-én és közel 4 ezer fő érdekében az Egészségügyi Szakdolgozói Kamara ülésén  12 pontban megfogalmazták jogos követeléseiket.

+

RÉTVÁRI BENCE: – Képviselő Úr! Bízzunk benne, láthatják majd, hogy itthon valamivel jobb körülmények között tudnak dolgozni, ezért  400 helyszínen, 500 milliárd forint értékű egészségügyi fejlesztés zajlik. Pontosan az egészségügyben dolgozóknak segíti a leginkább a hétköznapi munkáját, hogy felújítjuk, kibővítjük azokat a kórházi tömböket, amelyeknél erre a legnagyobb szükség van.

– Képviselő Úr! Arra kérdésre, hogy többen vagy kevesebben mennek ki, újra elmondom: évről évre láthatóan kevesebben mennek ki. Nyilván, hogyha egy ember is kimegy, akkor is nő a külföldön dolgozók száma, de szeretnénk, ha éreznék, hogy itthon magasabb bérrel tudjuk a munkájukat díjazni. Magyarországon már olyan adózási rendszer van, amelyik, hogyha valaki családos, gyermekei vannak, akkor sokkal kedvezőbb, mint külföldön, hiszen nem kell akkor személyi jövedelemadót fizetnie, és még sok egyéb feltétel is van, ami Magyarországon kedvezőbb. Bízunk benne, hogy az a 6 százalékos növekmény, az a 60 milliárd forint, amelyik rendelkezésre áll a kórházak adósságállományának csökkentésére ezekben a kérdésekben is további érezhető, 27 százalékos emelkedéseket fog produkálni.