„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek már  a címűkben hordozzák az állásfoglalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltra emlékeztetnek, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Átvállalták a kórházak adósságait?

SZAKÁCS LÁSZLÓ  (MSZP): – Államtitkár Úr! Márciusban tettem fel hasonló kérdést. Akkor rengeteg beszállító attól tartott, hogy a követelését azért nem fogja tudni megkapni, mert az EMMI úgy vállalja át a tartozásokat, hogy beleolvad az EMMI nagy költségvetésébe, és egy hatalmas útvesztőben kell majd keresniük a jussukat a beszállítóknak. Akkor is, azóta is nagyon sokszor elmondtuk: ha 60 milliárd áll rendelkezésre, abból hogyan akarnak kifizetni 90 milliárd forintot. Ezt nem feltétlenül értettük, majd a múlt heti hírek alapján, úgy gondolom, hogy meg lehetett érteni. 60 milliárd forintból mindössze 20 milliárd forint volt az, amit kifizettek április 1-je helyett egyébként május 28-án a beszállítóknak, a többit visszautalták a kórházaknak a problémával együtt. Ezekre ugye, megállapodásokat is kötöttek a kórházakkal, és bízom benne, hogy abban nem zárták ki a további helytállásukat, és nem zárták ki abban a további felelősségüket, hiszen a kórházigazgatóknak most ugyanúgy, ugyanazokkal a beszállítókkal kell majd egyezkedniük, akikkel az önök tehetetlensége miatt nem tudtak megállapodni. A beszállítóknak mindez továbbra is hatalmas problémát jelent.

– Államtitkár Itt magyar kis- és középvállalkozókról van szó, akiknek néha féléves árbevételét is kiteszi az, hogy a magyar egészségügy - önök miatt - tartozik nekik. Önöknek hiteleznek ezek a beszállítók, hónapokig sehová sem tartó egyeztetéseket tartottak, majd most megalakult bizottságok. 2012-es adatokból dolgoznak. Az alakuló üléseken, borzalmas dolgokat hallani. Ezért is kérdezem:

– Miért hozzák ilyen helyzetbe a kórházigazgatókat?

– Miért és milyen formában kívánják kifizetni a beszállítókat, és tényleg úgy érzik, hogy átvállalták az adósságokat?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! Ez a 60 milliárd forintos összeg egy óriási tétel a magyar költségvetésben. A kormány már hónapokkal ezelőtt rögzítette, hogy kórházi adósságrendezésre fogja fordítani. Az ellenzék akkor is kétségbe vonta, hogy valóban megtörténik-e.  De ahogy láthattuk az elmúlt hónapok, hetek történéseiben ezt a teljes 60 milliárdos összeget a kórházak adósságainak rendezésére kívánjuk fordítani. Az elmúlt években a kórházaknak maguk előtt görgetett adósságmennyiségéről van szó, és most jutott el a kormány abba a fázisba, hogy a gazdaság teljesítménye megadta a lehetőséget arra, hogy ezeket az összegeket egyszerre, egy tárgyalássorozatban próbáljuk meg levenni a kórházak válláról.

– Képviselő Úr! Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ az elmúlt hetekben lezárta a tárgyalásokat a legnagyobb beszállítókkal. Ha összesen nézzük a teljes beszállítói listát, az 6200 beszállítót és 194 ezer számlát jelent. A 25 legnagyobb beszállítóval 28,8 milliárd forintos tőketartozás 64 ezer számlát egyenlített ki, ezeknek a részét rendezte. Így tehát a kórházaknak és az egyetemi klinikáknak biztosította az összeget, és a továbbiakban az egyházi és gazdasági társasági fenntartásban működő intézmények is megkaphatják ezeket a forrásokat. Úgyhogy bízom benne, hogy már csak hetek kérdése, és a teljes folyamat végére is pontot lehet tenni. Ez a 60 milliárd forint elegendő lesz a teljes kórházi adósságállomány rendezésére!

Bajban a honvédek?

KULCSÁR GERGELY (Jobbik): – Államtitkár Úr! Manapság bajban vannak az ország honvédjei és családjaik. A Buda-Cash-botrány következtében a félretett pénzük, amit a Honvéd Egészségpénztárnál vezettek, elveszett; pénzüket visszatartják, mert a Buda-Cash hazardírozó tevékenységével pont azt a bankcsoportot fosztotta ki, amelyiknél tartották a megtakarításaikat. Közel 28 ezer emberről és azok családjairól van itt most szó, akiknek 1,8 milliárd forintjuk veszett oda. Sok esetben nem egy hónap múlva, egypár év múlva kell ez a megtakarított pénz, amikor majd a kártérítések kifizetésre kerülnek – ha egyáltalán így alakul –, hanem azonnal. Csak hogy egy példával szemléltessem a problémát: az egyik pénztártagnak 300 ezer forintra lenne szüksége, hogy a kislányának látását megőrizhessék egy műtét által, a pénztárban tartott megtakarítása adta volna a fedezetet, ami most elveszett. Mit lehet mondani ennek az embernek? Várja meg a nyomozás végét, és talán visszakapja a pénzének egy részét? Sajnos, valószínűleg nem látják viszont a megtakarított pénzüket a katonák, ugyanis a jogszabályok értelmében az Országos Betétbiztosítási Alap nem kártalanítja a pénztárakat.

– Államtitkár Úr! Tudjuk, hogy önöknek nincs közvetlen ráhatása az ügyre, pláne a nyomozásra, de az önök felelősségi köre is a honvédeket sújtó súlyos probléma. A Jobbik sürgeti ezeknek az embereknek az alternatív megsegítését, ami a Honvéd-pénztártagok esetében a Honvédelmi Minisztériumtól várható el. Ez ügyben költségvetési módosító javaslattal is éltünk, hogy segítsük ezeket az embereket. Remélem, ezt is támogatja a minisztérium. A kérdésem az lenne:

– Milyen intézkedéseket tett eddig a minisztérium az egészségpénztár honvédelmi állományú tagjainak megsegítése érdekében?

– Mit kívánnak tenni a közeljövőben honvédeknek az érdekében?

+

VARGHA TAMÁS, honvédelmi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Mélységesen megdöbbentő, hogy más emberek kárát politikai haszonszerzésre kívánja felhasználni, és demagóg módon olyan intézkedések megtételét követeli a minisztériumtól, amelyekre a minisztériumnak sem törvényi felhatalmazása, sem lehetősége nincs, hiszen piaci szereplők hibás döntéseiért és a belőlük fakadó következmények elhárításáért nem vállalhat felelősséget. Lehetne röviden ennyi is a válasz, azonban szeretném megerősíteni: a honvédelmi tárca mindig, minden körülmények között az állomány érdekeit tartja szem előtt. Bevezettük a katonai életpályát, emeljük katonáink illetményét, és a béren kívüli juttatások széles körét is biztosítjuk és kínáljuk nekik. A juttatások része az, hogy a Honvédelmi Minisztérium által nyújtott éves kafetéria keretében a tárca alkalmazottai egészségpénztári hozzájárulást is kaphatnak. Sajnálatos az a tény, hogy az állomány egy része olyan piaci szereplőnél helyezte el ezt a pénzt, amely nevében a „honvéd” szót használja, miközben semmi köze nincs sem a Honvédelmi Minisztériumhoz, sem a Magyar Honvédséghez. E pénztár vezetése az állam által szavatolt értékpapírok helyett egy minibanknál tartotta a tagok pénzét, és így annak jelentős részét el is vesztette.

– Képviselő Úr! A Honvédelmi Minisztérium azonban a legmagasabb szintű egészségügyi ellátást biztosítja az állomány tagjai és közvetlen hozzátartozói számára is, és mindezt térítésmentesen. Senki szeme világa nincs és nem is lehet veszélyben egy efféle egészségpénztár működése vagy éppen működésképtelensége miatt.

Mikor írja már ki a Miniszterelnökség az új vidékfejlesztési program pályázatait?

IKOTITY ISTVÁN (LMP): – Miniszter Úr! A legutóbbi hír a vidékfejlesztési programmal kapcsolatban az volt, hogy újabb tíz tagállam programját hagyta jóvá az Európai Bizottság. Sajnos azonban a magyar vidékfejlesztési program nincs ezek között, mert ez még mindig uniós egyeztetés alatt áll. Mostanáig 23 tagországban hagyták jóvá a vidékfejlesztési programokat, ezek közül 18-ban már egy vagy több programot le is zártak.

– Miniszter Úr! Több mint fél éve nem kerültek kiírásra a vidékfejlesztési program pályázatai, ami vidéki munkahelyek megszűnését okozhatja. A késés oka az, hogy a kormány belső harcainak aktuális állása miatt a terület átkerült a Miniszterelnökségre, ahol Kecskemétre költöztették az államtitkárságot. Az LMP sokat kritizálta a minisztériumok átszervezését és a vidékfejlesztés kiszervezését a korábbi Vidékfejlesztési Minisztérium alól. A magyar vidékfejlesztési program elfogadásának súlyos csúszása is azt bizonyítja, hogy ahelyett, hogy a Fidesz a kormányzással, az ország gazdasági lemaradásának csökkentésével foglalkozna, inkább a kritikusok lejáratására és a belső harcokra pazarolja energiáit. Az senkit nem érdekel - már a kormányban -, hogy ennek következtében emberek mehetnek tönkre, és piaci alapú munkahelyek szűnhetnek meg. A kérdés:

– Miért van Magyarország megint a sereghajtók között saját programjának elfogadtatásával?

– Ki a felelős a források elosztásának késéséért?

– Mit kapnak a családi gazdálkodók, a kis- és közepes vállalkozók a hitegetésen kívül, amely szerint a magyar vidékfejlesztési programot várhatóan júniusban hagyják jóvá Brüsszelben? – Mit kap a magyar vidék, a vidéken élő fiatalok a Fidesz-kormánytól ígéreteken és propagandán kívül, hogy majd később nagyon sok munkahely lesz számunkra?

– Mivel akarják itthon tartani azokat, akik éppen most döntenek arról, hogy menjenek-e külföldre, vagy mégis inkább itthon maradjanak?

– Hogyan higgyék el a kormánynak az elmúlt évek korrupciós botrányai után, hogy érdem és nem kapcsolatok alapján várható az 1300 milliárd forint elosztása?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – Képviselőtársaim! Jó lenne, ha csak annyi baj lett volna a vidékfejlesztési programmal, hogy hol van a vidékfejlesztési államtitkárság székhelye. Jó lett volna, ha csak a Kecskemétre költözés befolyásolta volna a vidékfejlesztési program elkészültének az állását, azonban két szempont érdemben befolyásolta a munkánkat. Az egyik az, hogy 2014 decemberéig az Európai Bizottság nem mondott érdemi véleményt a benyújtott magyar vidékfejlesztési programról, amiről 2014 augusztusában a kormány egy új irányelvet is elfogadott. Megpróbáltuk megnézni, hogy a korábbi vidékfejlesztési kassza forrásai a vidéket erősítették, vagy koncentrált tőkés csoportok kezébe kerültek. A tanulság az, hogy a források egy nagyon jelentős része, legkevesebb kétharmada nem a vidékfejlesztést erősítette, hanem koncentrált kézbe került. Ezért a magyar kormánynak célja 2014. augusztus óta, hogy megváltoztatja a vidékfejlesztési források arányát, ami azt jelenti, hogy legalább kétharmadát, inkább 80 százalékát a kis- és középgazdaságoknak szánjuk azzal a céllal, hogy munkahelyeket tudjunk teremteni és lehetőséget adjunk mindenkinek.

– Képviselőtársaim! A vidékfejlesztési programba először kerül bele az az arány, hogy 80 százalék a kisgazdaságok és 20 százalék a nagyüzemek jogosultsága lesz. Ezt az Európai Bizottság elfogadta. Kollégáim múlt héten a tárgyalásokat lezárták, ezért jó esélyünk van arra, hogy júniusban megtörténnek és a pályázati kiírások, késedelmet nem szenvednek. Képviselő uraknak a szakértő hozzászólását pedig a jövőben is várjuk.

Hogyan segítheti Miskolc fejlődését a szingapúri beruházás keretében épülő új gyár?

MENGYI ROLAND (Fidesz): - Államtitkár Úr! Egy olyan fejlődő térségben, mint Miskolc és környéke, például Tiszaújváros vagy Szikszó, minden egyes forint beruházás, minden munkahely számít, ezért természetesen mindenki igyekszik minden követ megmozgatni, hogy vállalkozásokat csábítson a városba, illetve a térségbe. Már tavaly októberben lehetett híreket hallani arról, hogy a Takata mellé egy újabb cég települhet a Miskolc Déli Ipari Parkba. Dr. Kriza Ákos polgármester úr és a Patec igazgatója, Andy Wong ugyanis akkor írták alá azt a szándéknyilatkozatot, amely egy új, 15 ezer négyzetméteres csarnok megépítéséről szól. A Patec cég képviselője akkor elmondta, hogy több közép-európai ország, Románia, Szlovákia, Szerbia is szóba került mint lehetséges beruházási helyszín, de a képzett, stabil munkaerő, az infrastruktúra és az egyetem magas szintű tudásbázisa miatt döntöttek Miskolc mellett. Ebből is látszik, hogy miért olyan fontos számunkra a szakképzés ügye. Azt is elárulták, hogy az új gyárban a Volkswagen-csoport gyárainak készítenek majd alkatrészeket.

– Most szerdán megszületett a megállapodás, amelyet Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter úr írt alá Szingapúrban. Ennek értelmében a Patec Automotive szingapúri autóipari beszállító vállalat a jelenleg Kínában lévő gyártási tevékenységét folyamatosan áttelepíti Magyarországra, és ennek első lépéseként új gyárat épít Miskolcon. A gyárban a foglalkoztatottak létszáma december 31-ig várhatóan eléri a 150-et, de a teljes kapacitás 400 új munkahelyet jelent. Az anyacéget egyébként 1992-ben hozták létre Szingapúrban, és azóta kutatási és fejlesztési központokat is építettek Japánban, Kínában, majd 2001 után Indonéziában és most Miskolcon. Szingapúr a világ második legversenyképesebb gazdasága és legmeghatározóbb kereskedelmi, pénzügyi és kutatás-fejlesztési központja, ráadásul egy rendkívül nyitott gazdaság. Ez a magyar vállalatok számára megnyitja az export lehetőségét a szingapúri piacra, például prémium élelmiszerek, borok, szoftverfejlesztés, egészségipar területén. Optimistán kérdezem tehát:

– Miskolc és a térség fejlesztése szempontjából mit jelent a szingapúri beruházás? 

+

MIKOLA ISTVÁN,  külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Köszönjük az elismerő szavakat. Örömteli tény, hogy az elmúlt időszak fejlesztései lehetővé tették, hogy a miskolci régió vonzerejében ma már teljes jogú versenytársa legyen akár a közép-magyarországi, akár a nyugat-magyarországi régiónak. Az itt megtelepedő vállalkozások közül számos a magyar gazdaság meghatározó szereplője, zászlóshajója lett. A szingapúri cég mostani döntése is bizonyítja, hogy a Miskolcon meglévő ipari hagyományok, a rendelkezésre álló jól képzett munkaerő, a Miskolci Egyetem által képviselt tudásbázis és a befektetésorientált városvezetés mind-mind erős vonzerőt jelentenek. Remélem, ez jól fog működni a további befektetési döntések esetén is, hiszen jelenleg is több beruházási projekt esetén áll versenyben Miskolc mint lehetséges helyszín.

– Képviselő Úr! A Nemzeti Befektetési Ügynökség közreműködésével az elmúlt négy évben hat miskolci projekt, köztük járműipari, gépipari, szolgáltatás-központi jellegű projektek valósultak meg, mely beruházások által összesen 2260 új munkahelyet létesítettek Miskolcon, 182 millió euró értékben. A mostani szingapúri beruházás kapcsán is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a kormány keletinyitás-politikájának eredményeként az utóbbi időben ugrásszerűen megnőtt Magyarországon az ázsiai befektetések aránya. A 2014. év adatait tekintve az összes 1,66 milliárd euró értékben megvalósult, 11 ezer új munkahelyet teremtő 60 új befektetési projekt 51 százaléka 840 millió euró értékben ázsiai, indiai, japán, kínai befektetés volt.

 Hol vannak a pályázati kiírások?

HORVÁTH IMRE (MSZP): – Államtitkár Úr! Bizonyára ön is pontosan tudja, hogy a gazdaságfejlesztési és innovatív operatív program 2015. évre szóló fejlesztési keretének megállapításáról szóló 1173. számú kormányhatározat szerint idén áprilisban kiírásra kellett volna hogy kerüljön a mikro- és középvállalkozások termelési kapacitásainak bővítését szolgáló egyszerűsített eljárásrendű pályázat, valamint a mikro-, kis-, középvállalkozások munkahelyet teremtő beruházásainak támogatását szolgáló pályázati konstrukció a szabad vállalkozási zónákban.

– Az érvényes kormányhatározat és az uniós programokról szóló kormányzati sikerpropaganda ellenére a mikro-, kis- és középvállalkozások kénytelenek azzal szembesülni, hogy a mai napig nem jelentek meg az említett pályázatok kiírásai, pedig már május is elmúlt, nemhogy április. Az utolsó ilyen pályázati kiírásra még a tavalyi év végén került sor. Sajnos érvényes kiírás nélkül a mikro-, kis- és középvállalkozások nem tudnak fejlesztésekbe fogni, legtöbb esetben még hitelt sem kapnak elképzeléseikhez. Mindezen okok miatt kérdezem:

– Mikor írják ki végre az említett pályázatokat?

– Ki a felelős azért, hogy a kormány nem tartja be saját határozatát?

– Netán az az ok, hogy Magyarország nem rendelkezik Brüsszelben is elfogadott fejlesztési programmal?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A gazdaságfejlesztési és innovációs operatív programot, rövidített nevén a GINOP-ot, 2015. február 13-án hivatalosan is elfogadta az Európai Unió Bizottsága. Ezt követően Magyarországon 2015. április 22-én a GINOP monitoringbizottsága megtartotta alakuló ülését, és ott eldöntötte, hogy a kiválasztáshoz milyen módszereket és kritériumokat fog alkalmazni az EU elvárásainak megfelelően, tehát minden feltétel adott ahhoz, hogy ez az operatív program működjön, működni tudjon Magyarországon.Ennek szellemében 2015-ben már öt felhívás meg is jelent 60 milliárd forint keretösszeggel, és további 59 van kidolgozás alatt. Ez 780 milliárd forintot fog ebben az évben jelenteni a magyar kis- és középvállalkozói szektornak.

– Képviselő Úr! A kormány március 24-én elfogadta a GINOP éves fejlesztési keretét, mert a jövőben ez is szükséges ahhoz, hogy az operatív programok működni tudjanak, és ennek megfelelően júniusban nyílik arra lehetőség, hogy újabb pályázatok kerüljenek kiírásra, illetve folyamatosan kerülnek az év hátralévő időszakában pályázatok kiírásra. Így meg fog jelenni a GINOP 1.2.1. és a GINOP 1.2.2. kódszámú mikro-, kis- és középvállalkozások munkahelyteremtő beruházásainak támogatását szolgáló felhívás is. Nagyon bízom benne, hogy ezzel élni tudnak a magyar kis- és középvállalkozások, és ezáltal sok munkahelyet tudnak megtartani és újat teremteni Magyarországon. 

 Elfogadja-e a kormány a zuglói népszavazás eredményét, vagy akkor is be akarják majd építeni a Városligetet, ha arra a polgárok nemet  mondanak?

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): – Államtitkár Úr! Az utóbbi egy év történéseiből úgy tűnik, hogy önök mindenképpen eltökéltek a Városliget beépítését, amelynek eredményeképpen Pest egyik tüdejének számító zöldfelület pusztulására számíthatunk. Fél tucat múzeumot és az ezek kiszolgálására szükséges épületeket és infrastruktúrát szeretnének idetelepíteni, arról nem is beszélve, hogy valószínűleg az idezúduló látogatótömeg sem az eredeti természeti környezet megmaradását fogja segíteni. Eddig elszórtak már egymilliárd forintot ennek a projektnek a megalapozására, amely egymilliárd forintból egyébként már az egész Városligetet rehabilitálni lehetett volna, ahelyett, hogy offshore-cégeknek vagy részben offshore-cégeknek is fizettek volna ki ezekből az összegekből.

– Államtitkár Úr A 2016-os költségvetésben 20 milliárd forint szerepel erre a célra, de nem világos, hogy pontosan mire és kihez fog majd menni ez a 20 milliárd. A Jobbik határozottan ellenzi azt, hogy azt a meglévő kevés zöldfelületet is, ami még Budapesten megvan, a családoktól, a pihenni vágyóktól elvegyük vagy azokat túlzsúfoljuk. Hasonló projektekre egyébként lenne helyszín Budapesten,  ha mindenáron múzeumi negyedet akar a kormány, akkor azt csinálja meg olyan helyszínen, ami most kihasználatlan, de erre semmiképpen sem a Városligetet kellene használni.

– Államtitkár Úr! A Jobbik mindent meg fog tenni, hogy a múzeumi negyed Városligetbe költöztetését megakadályozza. Ezzel kapcsolatban szóba került egy népszavazás kiírása is Zuglóban, az ottani képviselőnk, Czeglédi János ezt az előterjesztést hamarosan meg is fogja tenni. Bízunk benne, hogy a helyi képviselő-testületben is lesz olyan bölcsesség, hogy például a XII. kerülethez hasonlóan ott is kikérjék majd a polgárok véleményét.

– A Városligetet akkor is és mindenáron be akarják-e építeni, ha a népszavazáson erre a polgárok nemet mondanak?

– Amennyiben mégsem valósul meg a projekt, akkor mire fogják ezt a 20 milliárd forintot fordítani, esetleg például a Vár felújítására? 

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! Valószínűleg elkerülte az ön figyelmét, hogy a Városliget-projektnek, a Liget Budapest-projektnek az elindítása óta a környezetvédelem, a park minél élhetőbbé tételének a szempontja kiemelten szerepel. Azzal számoltunk és azt törvénybe is iktattuk, hogy nem csökkenhet a zöldfelület nagysága a projekt során, hanem inkább nőnie kell. Nagyon sok szinten, elvi deklaráció és konkrét szabályozási terv is rögzíti, és garanciát ad mindenkinek, nemcsak a zuglóiaknak, hanem mindenki másnak is, aki a Városligetet szívesen felkeresi Budapestről vagy az ország bármely részéről. Egymillió ember látogatja az állatkertet, és ezért megy a Városligetbe. A Széchenyi fürdőbe is egymillió ember, a Szépművészeti Múzeumba pedig 500 ezer ember jár.

– Képviselő Úr! A zöldfelület aránya  nem lehet kevesebb, mint a 2013. december 31-i állapot szerinti zöldfelületarány. Ezt törvény is rögzítette, és utána a Városliget építési szabályzatáról a Fővárosi Közgyűlés is rendeletet alkotott. Kiemelt figyelmet fordít a növényállomány védelmére, a park zöldfelületeinek a védelmére és a zöldfunkció bővítésére. A védelmi szint növekedésével a zöldfelület aránya az eddigi 60 százalékról 65 százalékra fog nőni, tehát több zöldfelület lesz használatba vehető a Ligetbe lépők számára. Mindemellett természetesen elindulnak jövőre 19,1 milliárd forintból az új múzeumépület tervezési, kivitelezési munkáknak az első szakasza. Bízunk benne, hogy ez mindenki számára egy sokkal élhetőbb, sokkal zöldebb, sokkal tisztább és sokkal több funkcióval rendelkező Városligetet is jelent.

– Képviselő Úr! Ön is nagyon jól tudja, hogy helyi népszavazás abban a kérdésben írható ki, ami az önkormányzat hatáskörébe tartozik. Ahogy említettem, itt törvényről és fővárosi rendeletről van szó, tehát ez nem a zuglói önkormányzat hatáskörébe tartozik; és nagyon sok mindenki mást is érdemes megkérdezni, hiszen VI., VII. vagy XIII. és XIV. kerületi lakosok is egyaránt látogatják a Városligetet, sok mindenki más mellett.

 Idén is kihasználják a táboroztató pedagógusokat?

IKOTITY ISTVÁN (LMP): – Államtitkár Úr! Közeleg a nyári szünet, hamarosan indulnak az Erzsébet-táborok. A kormány sokszor elmondta már, hogy ez egy nagyüzemi üdültetési program, Magyarország megújulásának egyik jelentős mérföldköve. A megújulásba azonban eddig nem fért bele a táboroztató pedagógusok munkájának megbecsülése, hiszen a saját szabadságuk alatt végzett munkáért nem kapnak bérezést. Félreértés ne essék: a nyári szünetben gyerekeket táborba vinni, rájuk vigyázni, programokat szervezni, felelősséget vállalni nem kikapcsolódás, hanem komoly feladat, normális esetben ez kiemelt munkának számítana, amiért kiemelt bérezés járna a táboroztatás idejére. Ezzel szemben az Erzsébet-táborokban dolgozó pedagógusoknak csupán a szállását és az étkezését biztosítják, illetve a tábor végén néhány ezer forint összegben kapnak Erzsébet-utalványt. Ezenfelül nincs semmi: se utazási költségtérítés, se munkáért járó díjazás, sőt sok helyen még az idegenforgalmi adó megfizetésére is kötelezik őket, hiába csak a munkájukat végzik, nem pedig felhőtlen nyaraláson vesznek részt.

– Államtitkár Úr! Már tavaly is számtalan panasz érkezett a táborok körülményeivel kapcsolatban, akár a szállás, étkezés minőségét, akár pedig a szervezést tekintve. Amikor számon kértük ezeket a problémákat, önök csak a sikerpropagandát folytatták, mintha ez érdemi ez válasz lenne a hiányosságra. Joggal és aggodalommal kérdezem tehát: 

– Idén mire számíthatnak a gyerekeket Erzsébet-táborba elkísérő pedagógusok?

– Kapnak-e fizetést azért, hogy szabadságuk alatt is a munkájukkal töltik az idejüket, vagy idén is kihasználják őket, az önfeláldozásukat, és legfeljebb néhány ezer forint Erzsébet-utalványt adnak csak nekik?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! Fontos elmondanunk, hogy az Erzsébet-program immár negyedik éve működik, és olyan forrásból működik, amit korábban az országból kivitt pár étkezési utalványokat gyártó cég. Ez most mind teljes egészében a szociális üdültetés céljait szolgálja: összességében már 400 ezer embernek, ebből 200 ezer gyermeknek jelentett üdülési lehetőséget. Ezen emberek többsége olyan, akik valószínűleg soha nem engedhették volna meg maguknak, hogy elmenjenek nyaralni, ha az Erzsébet-program nem nyújtotta volna nekik ezt a lehetőséget.

– Képviselő Úr! A csoportos, táboros kiírásoknál valóban szükséges, hogy kísérő tanár is menjen a diákokkal. Ezt úgy teszik az iskolák, hogy a pályázati kiírásukhoz mellékelik, hogy melyik az a tanár, aki önkéntesen vállalja, hogy elkíséri a diákjait ezekbe a táborokba, és vállalja a gyerekek felügyeletét. A gyermekeknek a turnusra nagyon alacsony összeget, összesen kétezer forintos önrészt kell befizetni, és abból tudnak akár a Balaton partján is egyhetes táborban időt eltölteni vagy tematikus táborokba menni. A kísérő tanároknak vagy edzőknek teljes időtartamra biztosítja az Erzsébet-program a szállását, az ellátását, és pontosan azért, ha bármilyen költség felmerülne, akkor 10 ezer forint értékű étkezési Erzsébet-utalványt is. Az idei évben direkt a köznevelési intézményekben foglalkoztatottak számára egy külön üdülési pályázatot is kiírtunk, ahol a pedagógusok nagyon-nagyon kedvezményesen, a családjukkal mehetnek el üdülni, nyaralni az Erzsébet-program keretében.