Újabb bőrt húznak le a gazdákról? Hogyan segíti a rezsicsökkentést a Nemzeti Közműszolgáltató? Újjáalakult a bankárkormány? Régi utakat járunk, de új tájakat látunk, divatba jött a kerékpár! Lesz-e megoldás a Budapesti Vegyi Művek Illatos úti telepének problémájára? Milyen fejlesztések várhatók az egészségügyben a következő években?
kdnp.hu – Bartha Szabó József
„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.
– Patriae fumus igni alieno luculentior.”
Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni. Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat - tallóztuk legutóbbi május elsejét megelőző szónoklataikat.
Újabb bőrt húznak le a gazdákról?
LEGÉNY ZSOLT (MSZP): – Miniszter Úr! Nemrég több mezőgazdasággal, agráriummal foglalkozó szaklapban is megjelent az a hír, amellyel az elmúlt hetekben-napokban fogadóóráimon is találkoztam: arról számoltak be gazdák, mezőgazdaságból élő emberek, hogy a nemzeti agrárkamara az elmúlt időszakban az adóhatóságtól átvett adatbázis alapján a tagdíjakat, amelyekre a nemzeti agrárkamara kötelezi őket, újraszámolták a 2013-as és 2014-es évre, az adóhatóságtól átvett adatbázis alapján. És nem elég, hogy újraszámolták ezeket a tagdíjakat, hanem még különbözetet is állapítottak meg, és a 2014. évre megállapított tagdíjkülönbözet 50 százalékának megfelelő mértékű pótlék megfizetésére is kötelezték őket.
– Miniszter Úr! A kialakult helyzet több problémát is felszínre hoz, hiszen a tagdíjak megállapításának alapját nemcsak a mezőgazdasági tevékenységből származó bevételek adják, hanem az adott gazdálkodó teljes éves bevétele. Valószínűleg a tagdíj a teljes bevétel után kerül megállapításra, viszont ez így önmagában méltánytalan, ugyanis a tagdíj alapjához kapcsolódó értelmezési eltérés alapozta meg a gazdák által befizetett, pusztán a mezőgazdasági tevékenységre szorítkozó tagdíjakat. Értelemszerűen azt gondoljuk tehát, hogy ez így nem megfelelő gyakorlat, ez így nem jó, ezért azt kérdezném:
– Egyetért-e a nemzeti agrárkamara tagdíjbeszedési gyakorlatával?
– Egyetért-e azzal, hogy büntetik a gazdákat, és egy 50 százalékos mértékű póttagdíj befizetésére akarják őket ezzel kötelezni?
+
FAZEKAS SÁNDOR, földművelésügyi miniszter: – Képviselő Úr! Érdeklődéssel hallgattam az ön kérdését, amelynek a bátortalanságából jól látható az, hogy önnek igazából fogalma sincs erről a problémáról, illetve erről a felvetésről. De örömmel megteszem azt, hogy tájékoztatom önt és azokat is, akiket ez érint, hiszen ez erre egy megfelelő és kiváló alkalom.
– Képviselő Úr! Tán ön is tudja: 2013-ban alakult meg a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, amely az ágazat valamennyi szereplőjét tömöríti. Mintegy 300 ezer taggal rendelkezik, lényegesen többel, mint korábban a jogelőd agrárkamara. Az ön által felvetett problémát alapszabály-módosítás értelmében korrigálta egyébként az Agrárgazdasági Kamara. Azon tagok esetében, akiknél az agrárgazdasági tevékenységből származó árbevétel nem éri el a 20 százalékot, külön kérelem esetén a 25 százalékot, a tagdíjfizetés alapja csak az agrárgazdasági tevékenységből származó árbevétel lesz. A jövedéki adót fizető tagok pedig a tagdíjfizetési alap meghatározásakor levonhatják a teljes nettó árbevételből az általuk megfizetendő jövedéki adónak a részükre vissza nem térített, illetve meg nem térülő összegét.
– Képviselő Úr! Itt egy elhatárolási problémáról van szó, ami abból adódik, hogy nyilván vannak olyan mezőgazdasági vállalkozások, családi gazdaságok, amelyek kizárólag mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak, míg vannak olyanok, amelyeknél más profilok, más tevékenységek is vannak, de az elhatárolást egyébként a kamara megoldotta. Hozzátartozik hogy a korábbi agrárkamarától eltérően szolgáltat: a tagok részére képviseletet biztosít, a versenyképesség erősítése érdekében közreműködik konferenciák szervezésében, képzéseket bonyolít le, 90 képzést indított, 9400 származási bizonyítványt adott ki. Felmérte az élő és félsertés áfacsökkentésével kapcsolatos tapasztalatokat, a mezőgazdasági vízigényeket, és működteti a falugazdász-hálózatot is. Tehát felhasználja a gazdák érdekében azokat a tagdíjakat, amelyeket ők befizetnek.
+
LEGÉNY ZSOLT: – Miniszter Úr! Nem kívántam önt politikai értelemben vett támadások kereszttüzébe vetni, merthogy azt hiszem, önnek már volt éppen elege ebből a Házban. Hozzáteszem, teljes joggal egyébként, de most ez egy másik lapra tartozik. A miniszterelnök úr védi önt, én ezt is elfogadom. Azt azonban visszautasítom, hogy ön azt mondja, hogy én összevissza beszéltem. Ezzel a kérdéssel többször szembesültem, több gazdálkodó is megkeresett minket ezzel a dologgal, éppen ezért próbáltam a kérdést behozni a Ház falai közé.
– Miniszter Úr Ön azt állítja, hogy körülbelül 300 ezer tagja van a Nemzeti Agrárkamarának. Igen, mert kötelezővé tették a tagságot. Egyébként nem értik, hogy mondjuk, az agrárgazdasági kamarai tagságukból miért kell olyan magas tisztségviselői díjakat fizetni? Miért kell a Nemzeti Agrárkamarának annyi gépjárművet és irodát bérelni? Éppen ezért kérdeztem én öntől azt, hogy egyetértenek-e ezzel a tagdíj-befizetési gyakorlattal és ezzel a bírságolással, mert most bírságolják a gazdákat, és egy újabb bőrt akarnak lehúzni róluk!
+
FAZEKAS SÁNDOR: – Képviselő Úr! Bizonyára elkerülte a figyelmét az, hogy megadtam a tájékoztatást a tagdíjjal összefüggésben. Ha bármely kamarai tag úgy látja, hogy méltánytalanság éri, akkor közvetlenül a falugazdászokon, a kamara tisztségviselőin keresztül kellő tájékoztatásban és méltányos ügyintézésben részesülhet.
– Képviselő Úr! Megértem azt, hogy önnek sokkal szimpatikusabb volt az az agrárkamara, amit az MSZP szervezett, és amelyben körülbelül 10 ezer tag volt, és próbálta kisajátítani a magyar gazdák érdekvédelmét, a magyar mezőgazdaság képviseletét. Ehhez képest mi egy olyan kamarában gondolkozunk, amely az egész mezőgazdaságot és az élelmiszer-gazdaság nagy részét összefogja, és képes kellő súllyal érvényesíteni a magyar vidék, a magyar termelők érdekeit. Ezért is fontos az, hogy ez a kamara tartja fenn azokat a bizottságokat, amelyek a spekulánsoktól védik meg a földvásárlókat. Olyan munkát végez tehát, amely a gazdák érdekében történik.
Hogyan segíti a rezsicsökkentés eredményeinek fenntartását a Nemzeti Közműszolgáltató?
NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN (Fidesz): – Miniszter Úr! Még a 2010-es kormányprogramban megfogalmaztuk azt a politikai krédót, amely a magyar családok terheinek csökkentését, életminőségének, létbiztonságának növelését helyezte a politikánk középpontjába. A kormány több adócsökkentő lehetőséggel, adókedvezményekkel, a családokat adósságuktól való megszabadításával tette meg az első lépéseket. Ilyen volt a 2013. január 1-jétől bevezetett rezsicsökkentés is. Ez egy rendkívül bátor és kemény lépés volt, hiszen az előző szabad demokrata-szocialista kormányok is megtehették volna ezeket a lépéseket, főleg akkor, amikor regnálásuk utolsó két évében folyamatosan csökkent az energia világpiaci ára. De nem merték, illetve nem tudták megtenni.
– A rezsicsökkentést elindítottuk, és sikerült azt megvédeni mind a belső, mind a külső támadás ellen.. Elmentünk a falig. Tehát a hatósági ár alkalmazásával, ha úgy tetszik, az egyetemes szolgáltatás területén véget ért, ezért megalakítottuk az Első Nemzeti Közműszolgáltatót. Erről annyit lehet tudni, hogy már 300 helyen várja a gázszolgáltatás területén az átjelentkezéseket, illetve 2015 végére a villamos áram, majd a következő évben a távhő tekintetében is át lehet jelentkezni. Tisztelettel kérdezem:
– Milyen piaci eszközökkel, milyen új eszközökkel segíti az Első Nemzeti Közműszolgáltató a rezsicsökkentés folytatását, a rezsicsökkentés fenntartását?
+
LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – Képviselőtársaim! Valóban oka van az izgalomnak ellenzéki képviselőtársaim részéről, tekintettel arra, hogy olyan féléves küzdelem előtt állunk, amelynek végén reményeink szerint nemcsak arra nyílik lehetőségünk, hogy a jelenlegi lakossági gáz- és áramárakat képesek legyünk megtartani, hanem a kormány kifejezett célja, hogy további rezsicsökkentés legyen. Ennek elsősorban az Európai Unió Bizottsága szab gátat jelen pillanatban azzal, hogy több esetben is mintegy 8 pontos kifogást emelve, Magyarországot megtámadta. Az Európai Bizottság véleménye szerint nem a lakosságnak, hanem a vállalatoknak kellene kedveznie a magyar államnak. A magyar kormány azonban ezt semmiféleképpen nem fogja teljesíteni. Olyan megoldást fogunk találni, ami a piaci és az állami eszközök kombinációjával lehetővé teszi nemcsak a jelenlegi rezsiszint megtartását, hanem további csökkentését is. Sőt, ki szeretnék terjeszteni a rezsicsökkentést a vállalati szektorra is annak érdekében, hogy az energiaárak segítségével Magyarország versenyképessége növekedjen.
– Képviselőtársaim! Az Első Nemzeti Közműszolgáltató fölállítása, annak az ügyfélmenedzsmentje, illetve a működési költségek csökkentése, a beszerzett energia ára jelentős mértékben járul hozzá már az összes Főgáz-ügyfélnél ahhoz, hogy az ár kedvező és méltányos legyen. Csak említeném önöknek: amióta a Főgázt átvettük, azóta a mérőórák átvizsgálásakor kiderült, hogy több ezer társasházat csapott be a Főgáz, illetve annak korábbi tulajdonosa, önmagában 10-15 százalékos áremelést, illetve folyamatos árbővülést eredményezve. Az összes magyar gáz- és villanyóra átvizsgálása komoly tanulságokat szolgáltathat. Az az állításunk, hogy az üzemeltetésben legalább 10 százalék megtakarítást lehet elérni. Mint ahogy az is állításunk, hogy a Paksi Atomerőmű, a jelenleg működő atomerőmű átvizsgálása elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy pontosan megértsük, mennyiért, ki és hogyan állít elő áramot Magyarországon, hányan lopják azt szét, és hogyan lehetne lopás helyett az emberek számára olcsó áramot biztosítani az országban.
+
NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN: – Miniszter Úr! Elég egyértelmű az emberek számára, hogy 2002 és 2010 között vagy akár a ’98 előtti privatizációs időket tekintve úgy működött a dolog az egyetemes szolgáltatás területén, hogy a külföldi kézben lévő szolgáltatók elballagtak az energiahivatalhoz, hasraütésszerűen bemondtak mindenféle adatot, hogy milyen költségeik jelentkeztek, majd ezeket a költségeket kapásból rányomták a lakosságra. Ezért lehetett 15-ször áramot és 15-ször gázt emelni.
– Miniszter Úr! Nagyon örülök annak, hogy nemcsak az állam, hanem az állam által létrehozott Első Nemzeti Közműszolgáltató már piaci eszközökkel is képes lesz a rezsicsökkentés folytatására, arra, hogy a magyar családok létbiztonsága nőjön, a kiszolgáltatottsága viszont csökkenjen.
+
LÁZÁR JÁNOS: – A szocialista frakció tapsolt, amikor áfát emeltek, és amikor a gáz és az áram árát emelték Magyarországon. Most a Nemzeti Közműszolgáltatónak mind a 3 millió 700 ezer háztartásban egyetemes szolgáltatónak kell lennie ahhoz, hogy alacsony árakon tudjunk szolgáltatni. Energiahatékonysági programot kell indítani a magyar háztartások, lakások számára, európai uniós fedezettel és banki programok közreműködésével. Több feltétel együttes fennállása újabb rezsicsökkentést eredményezhet, ha lesz parlamenti támogatás, és ha a szocialisták ezt nem akarják mindenáron megakadályozni, a multinacionális vállalatoknak kedvezve.
Újjáalakult a bankárkormány?
SZÉL BERNADETT (LMP): – Miniszter Úr! Éveken át másról sem szólt a fideszes kórus, mint hogy a bankárkormányt le kell váltani, és hogy önök majd összehozzák a közjót a közpénzekkel, merthogy mostanra ugyancsak távol kerültek ezek egymástól. Orbán Viktor miniszterelnök úr maga mondta, hogy nem bízhatjuk a pénztőkére meg a nagytőkére az ország kormányát, mert csak a saját hasznukat nézik. Én ebben egyet is értek miniszterelnök úrral, viszont mostanra ugyancsak érdekesen csengenek ezek a szavak, ha az önök szájába adják őket. Ugyanis most már Orbán Viktor svájci látogatásairól, gyanús vonatútjairól zeng a közbeszéd, a Fidesz közeli, svájci bejegyzésű offshore-céghálókról szól a történet. Egyre többen azt gondolják, hogy van valami Svájcban, amit önök minden eszközzel leplezni, titkolni szeretnének.
– Miniszter Úr! A Quaestor-ügy megmutatja, hogy önöknek semmi kifogásuk nincs a pénztőke ellen, s a pénzpiaci trükközések ellen sem, amennyiben az a saját érdekeiket szolgálja, amennyiben az az önök számára kedvező helyzetet teremt. De az is látszik, hogy önök Magyarországot alapvetően egy kispályás helynek tekintik, annál jobban figyelnek a banktitok intézményéről híres Svájcra, sőt a kelet Svájcaként ismert Libanonra is. Mint ismert, egy milliárdosokra specializálódott libanoni bank képviselőjét, Nagy Istvánt nevezték ki svájci nagykövetnek. Ennek az úrnak diplomáciai előélete nincs, képzettsége nincs, nyilvánosan nem hozzáférhető az önéletrajza, és állítólag kettős állampolgársággal rendelkezik. Ő annak a libanoni Bank Audinak a korábbi igazgatósági tagja, amely egész véletlenül Genfben is kínál privátbankári szolgáltatásokat szupergazdagoknak, arab sejkeknek, ráadásul információim szerint miniszterelnökségi tanácsadó is volt, és Mr. Arábiaként emlegették a Fideszben vagy a Fidesz közelében. A következő kérdéseim vannak ezzel kapcsolatban:
– Milyen hasznot hozott Nagy István úr rendkívüli kinevezése svájci nagykövetnek, tudva, hogy nincs diplomáciai képzettsége?
– Milyen speciális képességei vannak Nagy úrnak, amelyek miatt tapasztalt és felkészült diplomaták, szakemberek orra előtt kapta meg a megbízatást, amit máig is betölt?
– Valóban rendelkezik-e más ország állampolgárságával, illetve van-e érvényes nemzetbiztonsági átvilágítása?
+
SZIJJÁRTÓ PÉTER, külgazdasági és külügyminiszter: – Képviselő Asszony! Azt tudom önnek mondani, hogy a nagykövetek kinevezése egy világos menetrend szerint zajlik. A nagyköveteket kinevezésük előtt az Országgyűlés Külügyi bizottsága meghallgatja. Így volt ez Nagy István esetében is, akinek kinevezése a törvényes rend szerint történt. Nagy István jó hírű és képzett diplomata, aki minden szempontból alkalmas arra, hogy hazánkat eredményesen képviselje Svájcban.
+
SZÉL BERNADETT: – Miniszter Úr! Világos számunkra, és ezt miniszter úr is láthatja a visszajelzésekből, hogy amióta önök a keleti nyitás politikájába belekezdtek, és ez a külgazdasági orientáció megjelent a külpolitikában, teljesen átláthatatlan lett az a terület, amit ön birtokol, a külpolitika és a külgazdaságtan. A diplomata-útlevelek kiszignálásáról sem lehet érdemi információkat megtudni öntől, csak a bíróságokon. És itt van például Nagy István úr is, akiről ön azt állítja, hogy egy nagyon jó diplomata, képzettsége viszont nincs, és az önéletrajzát nem hajlandók közzétenni.
– Miniszter Úr! Ha komolyan gondolja, amit az előbb elmondott, akkor vállalnia kell azt, hogy legalább a nagyköveteknek és a kereskedőházak vezetőségi tagjainak az életrajzait maradéktalanul nyilvánosságra hozza. A magyar embereknek joguk van tudni azt, hogy kik képviselik őket szerte a világban. Vállalja ön ezt, miniszter úr?
+
SZIJJÁRTÓ PÉTER: – Képviselő Asszony! Nagy István nagykövet úr életrajzára vonatkozó kérés Mesterházy Attila képviselő úrtól már érkezett hozzánk. Megkérdeztem Nagy István urat a fennálló törvények értelmében, hozzájárul-e ahhoz, hogy az életrajzát átadjuk Mesterházy Attila úrnak. Hozzájárult, megtettem. Amint innen kimegyek, azonnal megkérdezem nagykövet urat, hozzájárul-e ahhoz, hogy az életrajzát az ön számára is megküldjem. Minden bizonnyal igennel fog válaszolni, hiszen én ismerem az életrajzát, büszke lehet rá, semmi titkolnivalója nem lehet benne. Ezért azt gondolom, egy órán belül ott lesz az ön e-mail címén Nagy István nagykövet úr életrajza. Ennyiben tudok önnek segíteni.
Régi utakat járunk, de új tájakat látunk most, hogy divatba jött a kerékpár!
MÓRING JÓZSEF ATTILA (KDNP): – Államtitkár Úr! Az autóforgalom mellett ma már egyre többen választják a kétkerekű közlekedést, a kerékpárt vagy a motorkerékpárt, csökkentve a közutak zsúfoltságát és a károsanyag-kibocsátást. A sokszereplőssé vált közlekedés fokozott figyelmet követel meg minden résztvevőtől.
– A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kilencedik éve hirdeti meg a kerékpárosbarát munkahely és a kerékpárosbarát település pályázatokat. A tárca az elismerésekkel arra ösztönzi az önkormányzatokat, vállalkozásokat és intézményeket, hogy a megfelelő infrastruktúra kialakításával, szemléletformálással tegyék lehetővé, biztonságossá és vonzóvá a kerékpáros-közlekedést a lakosok, munkavállalók és ügyfelek számára. Hazánkban ugyanis a különböző közlekedési módokon belül a kerékpározás aránya országos szinten 19 százalék, ami magasan meghaladja az Európai Unió átlagát.
– Államtitkár Úr! Régi utakat járunk, de új tájakat látunk most, hogy divatba jött a kerékpár. Tisztelettel kérdezem:
+
– Mit tesz a kormány azért, hogy ne csak a régi utakat járjuk biciklivel, hanem új utakról nézhessük az új tájakat?
– A fejlesztési tárca tervei szerint belátható időn belül bővülhet-e tovább a hazai kerékpárút-hálózat?
+
FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A környezetkímélő, olcsó és közösségteremtő kerékpározás népszerűsítése, infrastrukturális feltételeinek biztosítása a 2014-ben elfogadott nemzeti közlekedési infrastruktúra-fejlesztési stratégia egyik fő célkitűzése. A hazai kerékpárút ma körülbelül 4 ezer kilométer hosszú, ez terveink szerint 2020-ra további 1000-1500 kilométerrel bővül. Az uniós források felhasználásával kiemelt állami fejlesztésnek minősített a balatoni kerékpáros körút, az EuroVelo 6 Duna menti kerékpárút, a Budapest–Balaton-
– Az elmúlt uniós költségvetési ciklushoz hasonlóan az önkormányzatoknak és egyéb szervezeteknek is lesz lehetősége pályázati úton forráshoz jutni ilyen fejlesztésekre. Tervezzük továbbá a korábban forráshiány miatt felfüggesztett kerékpárutak finanszírozására vonatkozó közlekedési operatív program újranyitását is. Ennek keretében az egy-, két- és háromjegyű útvonalakhoz kapcsolódó kerékpárutak fejlesztését támogatjuk. 2007 és 2013 között mintegy 60 milliárd forintot biztosított az ország kerékpáros útvonalakra, és ezen kiépített útvonalak fenntartása, működtetése időt és pénzt igényel. Ennek a jelentős útvagyonnak a megőrzése és megfelelő minőségben tartása, úgy gondolom, mindegyikünk érdeke. + MÓRING JÓZSEF ATTILA: – Államtitkár úr említette a balatoni bringakörutat. Az elmúlt hétvégén közel kétezer kerékpáros négy különböző hosszúságú távon teljesítette azt a túrát. A legelhivatottabbak 206 kilométert tekerve kerülték meg a magyar tengert. – Államtitkár Úr! A kerékpáros-fejlesztések növelik a gazdasági potenciát. A cél jól járható, biztonságos kerékpáros útvonalhálózat létrehozása, amelyre térségi, helyi útvonalakat, kerékpáros turizmus fejlesztését szolgáló vállalkozásokat lehet építeni. Erre van szükségünk, és ehhez kérjük a kormány támogatását! + FÓNAGY JÁNOS: – Képviselő Úr! Nem véletlenül említettem a kerékpáros-mozgalom közösségteremtő erejét és a turizmussal való kapcsolatát, a kerékpározás ugyanis bizonyos fokig életszemlélet, egy közösségi forma megvalósítása. Éppen ezért a minisztérium elkötelezetten t részt vett a kerékpározást népszerűsítő kampányokban. Ezeknek továbbra is kezdeményezői és támogatói maradunk. Lesz-e megoldás a Budapesti Vegyi Művek Illatos úti telepének problémájára? HILLER ISTVÁN (MSZP): – Miniszter Úr! Pesterzsébet és Kispest országgyűlési képviselőjeként szólalok fel. Választókerületem közvetlenül határos az egykori Budapesti Vegyi Művek Illatos úti telepével, ahol a környezetszennyezés ügye immáron országosan ismert problémává lett. – Miniszter Úr! Több mint fél évvel ezelőtt, október elején írásbeli kérdést intéztem önhöz, ebből szeretnék idézni: „Tisztelt Miniszter Úr! Az említett telepen és környékén tragikus állapotok uralkodnak. Sok ezer veszélyes anyagot tartalmazó hordó rozsdásan áll, egy részükből folyamatos a veszélyes anyag szivárgása a talajba. Ez a helyzet a főváros területén rendkívüli kockázatot jelent.” A múlt héten, Ferencváros polgármestere, akinek a területén van ez a bizonyos telep, egy teljesen normális egyeztetést hívott össze, az ön környezetvédelemért felelős államtitkára is ott volt, én is ott voltam. Mindketten hallottuk, hogy konkrét ígéretek hangoztak el, volt olyan ígéret, amely intézkedést ígért másnapra. Már nem mindig más napra, hanem a megbeszéléshez képesti másnapra. – Miniszter Úr! Nem politikai botrányt akarok kavarni, hanem megoldást, mert az emberek félnek. Félnek a szennyezéstől. Arra kérem önt, önöket, oldják meg! Kérem, ismertesse: – Azóta a megbeszélés óta, ahol konkrét ígéretek elhangzottak, történt-e valami? – Történt-e intézkedés? – Milyen megoldási lehetőséget lát? + FAZEKAS SÁNDOR, földművelésügyi miniszter: – Képviselő Úr! Szeretném önt megnyugtatni: lesz megoldás erre a súlyos környezeti problémára. Mindenekelőtt viszont le kell szögezni: a környezetvédelemnek van egy általános szabálya, ez pedig az, hogy „a szennyező fizet” elve alapján az köteles fölszámolni a szennyezést, az viseli a költségeket, akinek az felróható. Ebben az esetben tehát a Budapesti Vegyi Művek Zrt. tartozik felelősséggel, amely cég egyébként jelenleg felszámolás alatt áll, és a bíróság az eljárást 2007 óta még nem zárta le. A felszámoló anyagi fedezet hiányára hivatkozva a mai napig nem teljesítette a veszélyes hulladékok kezelésére, ártalmatlanítására, illetve a környezeti károk felszámolására kiadott hatósági határozatokban előírt feladatokat. – Képviselő Úr! A környezetvédelmi főfelügyelőség, illetve a környezetvédelmi hatóságaink folyamatosan figyelemmel kísérik ezt az ügyet, ha kell, bírságolnak, felszólítanak. A büntetőjogi feljelentés is megtörtént, mégpedig a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűntettének megalapozott gyanúja miatt. Tehát - ahogy említettem - a környezethasználó köteles az általa okozott környezetkárosodásért helytállni és a megelőzési, illetve a helyreállítási költségeket viselni. Itt egyébként a terület mindenkori tulajdonosát és birtokosát, tehát a használóját egyetemlegesen terheli ez a helyreállítási, illetve kártérítési kötelezettség. + HILLER ISTVÁN: – Miniszter Úr! A jogszabályok pontos ismertetését nem vonom kétségbe, csak ezekről a talajvíz nem tud, így aztán a talajba került szennyezést nagyobb területre mossa át. Katasztrófa közeli helyzet van. Államtitkárától azt hallottam több alkalommal, hogy több fázisban oldható meg ez a kérdés. Én hiszek neki. Azt mondta, 1,1 milliárd forint az a költség, amelyből elszállíthatják azokat a hordókat, amelyekből a talajba megy át a szennyezés. – Miniszter Úr! Felelős kormánytagként, mint aki egy nagy minisztérium jelentős büdzséjéért felel, azt kérem, és nagyon kérem, hogy konkrét választ adjon: rendelkezésre áll-e ez az 1,1 milliárd forint. Ez és nem más tudja ugyanis megnyugtatni a ferencvárosi, a pesterzsébeti meg a kispesti polgárokat. Kérem, hogy erre konkrétan válaszoljon! + FAZEKAS SÁNDOR: – Képviselő Úr! Konkrét kérdésre konkrét választ tudok adni: folyamatban van a 2016. évi költségvetés tervezése, és a kormány egy olyan költségvetési tervezetet készít elő és terjeszt az Országgyűlés elé, amely tartalmazni fogja a múltból eredő környezeti kockázatok felszámolására létrehozott országos környezeti kármentesítési program feladatainak végrehajtásához szükséges 2016. évi pénzügyi forrást. Lehetőség van a 2014-2020-as időszak uniós forrásainak a felhasználására is. – Egyébként ennek a programnak, tehát az országos környezeti kármentesítési program keretében eddig 300 ezer tonnát meghaladó mennyiségű veszélyes hulladékot ártalmatlanítottunk, 850 ezer köbméter szennyezett talajt, valamint 10 millió köbméter szennyezett talajvizet sikerült megtisztítani. Ennek a programnak a keretében a magyar állam, a kormány 2010 óta évente közel 20 milliárd forintot fordít az állami felelősségi körben végzett kármentesítési feladatokra, hozzátéve természetesen, hogy elsősorban annak kell fizetni, aki a kárt okozta. Tehát a terület mentesítése, az emberek egészségének a védelme megoldható, és meg is fogjuk oldani! Milyen fejlesztések várhatók az egészségügyben a következő években? BENE ILDIKÓ (Fidesz): – Államtitkár Úr! Az egészségügy fejlesztése, a működőképes, stabil intézményrendszer kialakítása össztársadalmi érdekünk. Az elmúlt években összesen 500 milliárd forint költségvetési forrást fordítottunk egészségügyi fejlesztésekre, ebből 170 milliárd jutott új gépekre és műszerekre. Többek között korszerűsödött az Országos Mentőszolgálat elöregedett gépjárműparkja. 2010 óta már több mint 300 új mentőautó beszerzése valósulhatott meg. Közel 11 milliárd forintos uniós keretösszegből pedig az ország 18 megyéjében 22 mentőállomás épül meg, miközben 60 meglévő mentőállomás korszerűsítése is megtörténik még ebben az évben. –Szintén komoly előrelépések történtek annak érdekében, hogy a fiatal orvosok minél nagyobb számban dolgozzanak itthon. A rezidenstámogatási program 2011 óta érhető el Magyarországon, a program révén eddig több mint kétezer fiatal szakorvost és szakgyógyszerészt sikerült itthon tartani. Az ösztöndíjas szakorvos- és szakgyógyszerészjelöltek havonta nettó 100 ezer forint juttatásban részesülnek, amennyiben vállalják, hogy a szakvizsgát követően az ösztöndíj folyósításának idejéig Magyarországon dolgoznak majd, és nem fogadnak el hálapénzt. Örömteli az a cél is, hogy a daganatgyanús betegek 14 napon belül időpontot kaphassanak diagnosztikai vizsgálatra, ezzel is csökkentve a várakozási időket. – Államtitkár Úr! Az egészségügy folyamatos fejlesztése mindannyiunk közös érdeke. Ezért is kérdezem: – Milyen fejlesztések várhatóak az egészségügyben az elkövetkezendő időszakban? + ZOMBOR GÁBOR, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Asszony! Ahogy említette: jelentős beruházások zajlanak az országban, és amelyeket megemlített, ahhoz még hozzátenném azt, hogy 2016-ban is folytatódnak. Döntés született arról, hogy száz új mentőgépkocsi kerüljön beszerzésre, döntés született arról, hogy a rezidenstámogatási rendszerben az ösztöndíj a képzés utáni időszakra is, az aláírt szerződés teljes időszakára vonatkozzon, tehát akár tíz évre is. – A népegészségügy területén, amelyre 15 milliárd forintot szán a kormány a következő években, a keringési betegségek, cukorbetegség, krónikus légzőszervi és mozgásszervi betegségek és a daganatos betegségek megelőzése, kezelése kiemelt feladat. Itt szeretném megemlíteni: Magyarország kormánya vállalni fogja, hogy 14 napon belül minden daganatgyanús beteget megfelelő diagnosztikai szolgáltatásban részesít. – Az alapellátás területén még szintén kiemelt feladatunk, egy új jogszabály bevezetésével - amelyről szintén nemsokára tárgyal reményeink szerint a parlament - végre megoldást találunk arra, hogy hogyan lehet az elöregedett háziorvosi kar utánpótlását megoldani, és hogyan lehet mind financiális, mind szakmai szempontból ismét vonzóvá tenni ezt a hivatást. Ezt szolgálja a 2015-re, illetve a 2016-ra is biztosított 10-10 milliárd forintos összeg. + BENE ILDIKÓ: – Államtitkár Úr! Úgy gondolom, egyetértünk abban, hogy a sürgősségi ellátás fejlesztése, illetve az alapellátás fejlesztése azok az elsőrendű feladatok, amelyek stabil talaján a további fejlesztések és a további egészségügyi fejlesztések megvalósulhatnak. Úgy gondolom, hogy ez az út, amelyet felvázolt államtitkár úr, nagyon fontos és jó mindannyiunk számára. Az, hogy 14 napon belül daganatra gyanús betegeknél a diagnosztikai vizsgálatok elvégzésre kerülnek nagyon komoly lépés, hiszen a diagnosztika után, a megfelelő helyes diagnózis birtokában a gyors betegellátás is meg tud történni. Szeretném újra hangsúlyozni: rendkívül fontos a megelőzés és a szűrővizsgálatoknak a szerepe, hiszen minden egyes esetben a szűrés hatékonyságának a növelésével nagyon sok betegséget meg tudunk előzni.. + ZOMBOR GÁBOR: – Tehát folytatnám a fejlesztéseket. A gyermekegészségügy fejlesztésére 10 milliárd forintot szán a kormány, a nővérszállók teljes felújítására 15 milliárd forintot, és az elkövetkezendő évben az új budapesti kórház tervezési költségei is bekerülnek a költségvetésbe, tehát ez a megvalósulást biztosítja. Szeretném tájékoztatni arról is, hogy az ápolótanulók részére 2,2 milliárd forintos új program indul. A várólisták csökkentésére pedig 5 milliárd forintos a program, az első három hónapos eredményeként több mint ötezerrel csökkent a várólistán szereplők száma, és a leggyakoribb, problémát jelentő műtétek esetében is több mint 25 százalékkal csökkent a várakozási idő.
