„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.
– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Az esztendő legutolsó szónoklataikból szolidan stilizálva - hangzavarokat, bekiabálásokat udvariasan mellőzve – tallózunk.

Miért kell újabb védelmi pénzt fizetni?

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): – Államtitkár Úr! Azt már megszokhattuk, hogy ha a Fidesz valakit meg akar védeni, akkor az jobb, ha menekülőre fogja a dolgot, és sajnos az sem teljesen új keletű, hogy a Fidesz ezért a fajta furcsa védelemért védelmi pénzt kér az emberektől. Nemrég önök a fejükbe vették, hogy megvédik azokat az embereket, akik használják az M0-s körgyűrűt, illetve használják az autópályák budapesti bevezető szakaszait. Nos, sajátos Fidesz-módját választották a megvédésnek: úgy döntöttek, hogy a jövőben évi 5 ezer forintot kell fizetniük ahhoz, hogy ezeket az autóutakat, illetve bevezető szakaszokat használhassák.

– Államtitkár Úr! Ez egészen egyszerűen elképesztő! A települések polgármesterei, képviselő-testületei pártállástól függetlenül tiltakoznak. Nemcsak Kispest szocialista polgármestere, Gajda Péter írt ez ügyben levelet a miniszternek, nemcsak a kispesti képviselő-testület szavazta meg ezt az állásfoglalást, Gyál egyébként fideszes polgármestere is helyteleníti az összes ilyen elképzelést, és egyáltalán, minden józan ember úgy gondolja, hogy fizetőssé tenni azt, ami eddig ingyenes volt, az nem jelenti az emberek megvédését. Egy dolgot jelent: védelmi pénzt!

– Államtitkár Úr! Ez egy teljesen őrült, agyament ötlet! Ne akarják ezen a módon megvédeni az embereket! Hallgassanak a települések testületeire és polgármestereire, akár fideszesek, akár MSZP-sek!

– Miért kell újabb védelmi pénzt fizetni?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Megmondom őszintén, furcsa dolog az, hogy egy ellenzéki párt, egy ellenzéki képviselő tiltakozik az ellen, ha valamilyen rendszer igazságosabb lesz. Ugyanis ennek a rendszernek a bevezetése nemcsak egy autóutat, egy autópályát érint, hanem ez az egész országra ki fog terjedni, megyei jogú városok elkerülő útjaira, tehát egy sokkal igazságosabb rendszer fog ezáltal kialakulni.

Az pedig, hogy tiltakoznak polgármesterek, akiket emberek választottak meg, és nyilván az, hogy valamiért fizetni kell, amiért eddig nem, kellemetlenül érinti az érintetteket. És az is természetes, hogy a közszereplő, egy adott település polgármestere ez ellen tiltakozik, és megpróbál nyomást gyakorolni a döntéshozókra, hogy ezt a rendszert ne hozzák be.

– Képviselő Úr! Nem összegész rendszerben kell gondolkodni, hanem abban, hogy így válik az autópályák, autóutak használata igazságossá Magyarországon! A rendszer bevezetése meg fog történni , tehát fizetőssé válnak Magyarországon az autópályák és az autóutak is, amelyek eddig még nem.

+

BURÁNY SÁNDOR: – Államtitkár Úr! Csak emlékeztetném: ön annak a minisztériumnak az államtitkára, amelyik betervezte a költségvetésbe ezt a pénzügyi többletet. Változatlanul nem értem egyébként, hogy mi abban az igazságos, hogy megsarcolnak olyan embereket, akik eddig ilyen adót nem kellett hogy fizessenek. Tisztelettel felhívom a figyelmét: abból, hogy egyes embereknek, akik csak a megyében közlekednek, olcsóbbá teszik a rendszert azzal, hogy az éves autópálya-bérlet az ő esetükben tagadhatatlanul csökkenni fog, még nem következik, hogy olyan embereknek viszont fizetni kelljen, akik eddig semmilyen pénzt nem fizettek ezen a címen.

– Államtitkár Úr! Vezessék be nyugodtan a megyei matricát, egy fontos kiegészítéssel: akik eddig nem fizettek érte, azoknak eztán se kelljen. Ez lenne az igazságos megoldás, csak önök ennek a szónak a jelentését évek óta nem tudják már!

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Egy döntésnek valóban lehet olyan része, hogy bizonyos embereket, embercsoportokat esetleg negatívan érint. De, ez a döntés, a megyei matricarendszer,  sok-sok embert fog Magyarországon pozitívan érinteni, mert nem kell a teljes autópályadíjat, az egész éves díjat kifizetni, hanem lényegesen kevesebb pénzből, a 43 ezer helyett  5-10-15 ezer forintból el fognak jutni Budapestig is.

– Képviselő Úr! Kompromisszumokból áll a világ, és egy döntésnek nemcsak pozitív és jó hozadéka van. A felelősségvállalás, a kormányzás azt jelenti, hogy sajnos hozni kell olyan döntéseket is, amikor igazságosak akarunk lenni, és egy rendszert bevezetünk, amelyek bizonyos értelemben néhány embert, egyébként sokkal kevesebbet, negatívan fog érinteni. Valószínűleg az önök kormányzásából ezek a döntések hiányoztak, és ezért ülnek most ellenzékben.

120 ezer bedőlt hitelszerződés?

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – Államtitkár Úr! Számos, több tízezer család tagjai ételben és egyéb alapvető szükségletekben is hiányt szenvednek. Látható, hogy miközben az úgynevezett devizahitelesnek nevezett rendezés kapcsán az a helyzet, miszerint éveken, sőt volt, akit évtizeden keresztül indokolatlanul foszthatott ki bank vagy pénzintézet. Még mindig van 120 ezerre tehető olyan, nem pont szakmailag, de bedőltnek nevezhető szerződés, amelyek mögött álló tulajdonosokkal, emberekkel lényegében semmit nem tervez a kormányzat. Legalábbis cselekvési tervében nem látszik, hogy ezen, egyébként hatalmas létszámúra tehető társadalmi csoporttal kapcsolatban milyen megoldást kínál, milyen javaslatot kínál.

– Államtitkár Úr! Ugye, 2010-es kampányígéretként már elhangzott a magáncsőd intézményének felvetése, ami aztán 2012-es ígéret is volt, majd 2014-es is. Most eljutottak oda, hogy a KDNP bejelentése szerint már van esély arra, hogy erről legalább vitatkozzon a Ház, de nyilvánvaló módon választ igényelne az, hogy mi tartott négy évig ezen. És az is egyértelmű módon választ igényelne, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, akiknek bedőlt a szerződésük, akik adott esetben már elvesztették az otthonukat, akiket még részben véd a kilakoltatási moratórium, de ott is kérdéses, hogy ezt meddig kívánja fenntartani a kormányzat. És vajon a kilakoltatási moratórium lejárta után milyen sorsot szán azoknak az embereknek - még egyszer mondom: több mint százezer szerződésről és a mögötte álló sokkal több családtagról van szó -, akiknek sajnálatos módon semmilyen segítséget nem tudott vagy nem akart eddig nyújtani. Összességében tehát adódik a kérdés:

– Megengedhető-e egy Európa szívében elhelyezkedő országban az, hogy több mint százezer állampolgárról látszólag vagy akármilyen úton-módon lemondjon az aktuálisan regnáló kormányzat?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Kérdésében előbb több tízezer családról, aztán 120 ezer családról beszél. Valahol el kellene dönteni, hogy az ön véleménye, álláspontja szerint akkor igazából hány családról és milyen jogi helyzetben lévő családról van szó.

– Képviselő Úr! Egy biztos: az Országgyűlés által elfogadott négy törvény, amely rendezi a devizahitelesek sorsát jövő év első félévében most már véglegesen, az minden hatályos szerződésben lévő ügyfélre vonatkozik. Mi nem tudunk olyanról, hogy 120 ezer ember esett volna ki ebből a jogi szerződési kategóriából. Tehát mindenkinek, akinek a pénzintézettel szemben akár felmondott, de jogilag még érvényes szerződése van, rá az elszámoltatás és a forintosítás vonatkozik. Aki pedig ezen túl már kiesett ebből a rendszerből, annak teljesen más megoldást ajánlottunk - ezt ön is tudja -, például a Nemzeti Eszközkezelő rendszerét, ahol 25 ezer ingatlan megvásárlásáról döntött már a Nemzeti Eszközkezelő.

– Képviselő Úr! Azt gondolom: fontos szempont a végleges megoldásnál, hogy ne legyenek perek tízezrei vagy százezrei, és a rendezés,  mert 2010-re is visszautalt,  azért tartott ennyi ideig. Egy bizonyos: a következő évben, amikor megtörténik az elszámolás és a forintosítás, minden devizahiteles csökkentett törlesztőrészletet fog fizetni, és mentesül az árfolyamkockázattól, és visszatérítik a bankok által tisztességtelenül elvett összegeket.

+

Z. KÁRPÁT DÁNIEL: – Államtitkár Úr! Szeretném a legnagyobb visszafogottsággal felvilágosítani önt arról, hogy a 120 ezer bizony több tízezer, az tizenkétszer  család.  Olyan emberekről beszélünk, akik vagy már egyáltalán nem tudják törleszteni az állítólagos tartozásuk után kiszabott törlesztőrészleteket, vagy komoly elmaradásaik vannak e tekintetben. Tehát az önök forintosítási akcióterve, amit a bankokkal összejátszva kitaláltak, nem rendezi ezeknek az embereknek a helyzetét, A moratórium lejárta után a legnagyobb eséllyel a pénzintézetek az önök felhatalmazásával közülük fogják kijelölni az utcára dobandó, százalékokban mért embereket.

– Államtitkár Úr! Itt emberekről, magyar emberekről, családokról van szó, kutya kötelességük lenne tehát legalább ilyenkor érdemi válaszokat adni ennek a sok tízezer embernek. És nagyon fontos azt is kiemelnem: ha már ilyen flegma, lekezelő válaszokkal illetnek minket, legalább a magáncsőd-, családi csődvédelem intézményével vagy bármilyen gesztusértékű megoldással könnyítsék meg ezeknek az embereknek a helyzetét. Tarthatatlan bármelyik magyar család tagjainak, hogy  kiszámíthatatlan és a jövőbe vetett hit nélkül, ilyen közegben és egyáltalán ilyen államtitkári hozzáállással kell szenvedniük. Tehát kérem arra, hogy egy kis önmérsékletet követően  valódi megoldásokat szavatoljon a károsultaknak!

+

TÁLLAI ANDRÁS: – Képviselő Úr! Azokkal a lépésekkel, amelyeket 2010-től tett a kormány, ezt bármikor vállalhatja. A kérdés össztársadalmi problémát jelzett, és azt gondolom, hogy a kormány mégis megtalálta azt a megoldást, hogy végül jövő év első felében valamikor kimondhatja azt, hogy véglegesen rendeződött Magyarországon a devizahitelesek sorsa.

Benne van a 6 ezerben?

SALLAI R. BENEDEK (LMP): – Államtitkár Úr! – Nagyon-nagyon sok általános politikai kommunikációs formát hallottunk a rezsicsökkentésről, a bankok elszámoltatásáról, és ezekkel azonos súlyú volt az a miniszterelnöki ígéret, hogy a nagygazdaságok és a kisgazdaságok arányát megfordítja a kormányzat, és minden erővel azért fog dolgozni, hogy a kis- és középvállalkozókat hozza helyzetbe. Több alkalommal tettem fel kérdést ez ügyben a tisztelt miniszter úrnak, hogy vajon mi ennek a gyakorlati eszköze, hiszen nem látjuk, hogy a földforgalmi törvény ezt szolgálná, nem látjuk azt, hogy a kormányzati támogatáspolitika konkrétan ezt szolgálná.

– Államtitkár Úr! A múlt hét folyamán a Blikk pernyerése után, látott napvilágot az az információ, hogy Simicska Lajos nagyvállalkozó, nagytőkés pályáztatás nélkül jutott állami földekhez. Nyilvánvalóan nem tűnik úgy, hogy ez összhangban lenne azzal a kormányzati ígérettel, amely a kis- és középvállalkozók vagy gazdálkodók helyzetbe hozásáról szólna. Nem tűnik úgy az sem, hogy az átláthatóságot segítené az, hiszen ezt csak peres úton lehet megtudni. Azok az információk pedig, - amik az említett lap tulajdonába jutottak - ,hogy több parlamenti képviselőtársunk szintén pályáztatás nélkül jutott ilyenekhez, némileg a közélet tisztaságát veszélyeztető módon, szintén aggályokat kelt bennünk.  Mindig azt mondják, hogy 600-ról 6 ezerre növelték a pályázók számát, akiknek nem kellett pályázni. Ezért is kérdezem:

– Benne vannak ezek ebben a 6 ezerben?

 – Mit szolgálnak ezek a célok?

–Mit segítenek elő az ilyen pályáztatás nélküli földosztások, és mi ennek a kimenetele?

+

NAGY ISTVÁN, földművelésügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Köszönöm szépen, hogy föltette ezt a kérdést, hiszen a közélet tisztaságát veszélyeztető bármilyen híresztelést legalább módunkban áll cáfolni, módunkban áll tájékoztatni a lakosságot arról, hogy hogyan is zajlanak ezek a folyamatok. A kormánynak természetesen feltett szándéka, hogy a nagybirtok és a kisbirtok között olyan arányosságot alakítson ki, ami véleményünk szerint egy igazságosabb gazdálkodást szolgál, és egy igazságosabb mezőgazdaságot tud a jövőben teremteni Ennek a folyamatait láttuk különböző intézkedésekben az elmúlt időszakban, és ennek a visszhangjait éljük és vagyunk kénytelenek elszenvedni.

– Képviselő Úr! A törvény előírása szerint az állami tulajdonban lévő termőföldek hasznosítása a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnek kötelessége. Az állami földterületek megbízási szerződés keretében történő hasznosítása teljesen jogszerű ma is, mint ahogy az 2010 előtt is volt. Bevett gyakorlatnak számított több korábbi kormány idejében, sőt jóval nagyobb arányban kerültek így hasznosításra állami tulajdonú földterületek, mint 2010 után.

– Tájékoztatom képviselő urat, hogy az NFA az elmúlt években drasztikusan csökkentette az egy évre szóló megbízási szerződéseinek a számát, 2014. október 15-től pedig minden olyan esetben megszüntettük a megbízási szerződéseket, ahol erre jogilag lehetőség volt.  Jogosan merül fel  persze a kérdés: miért alkalmazta az NFA ezt a szerződéskötést, ezt a konstrukciót? Nos, a megbízási szerződéssel történő hasznosítás az esetek nagy részében az osztatlan közös tulajdonban álló ingatlanoknál jellemző, ahol a húszéves időtartamra haszonbérbe adással történő pályáztatás lehetőségét a tulajdonosok nagy száma és így minden egyes tulajdonos hozzájárulásának hiánya kizárta.

+

SALLAI R. BENEDEK: – Államtitkár Úr! – Azért furcsa ez a válasz, mert gyakorlatilag a kormány az egyik mulasztását, amit megígért négy évvel ezelőtt, hogy az osztatlan közösöket felszámolja és rendezi ezek sorsát, most azzal próbálja magyarázni, hogy egy másik rossz gyakorlatot alkalmazva az osztatlan közösöket, amit nem számolt fel az ígéretének megfelelően, odaadja pályáztatás nélkül, és mit ad Isten, véletlenül pont Fidesz közeli nagyvállalkozóknak. Komoly az aggály, hiszen az Őrségi Nemzeti Park például megduplázta földjeinek a mértékét, miközben az agrártárgyú törvények módosítása, ami a Ház előtt van, arról szól, hogy a nemzeti parkok eddig védett célokat szolgáló földjei bekerülnek az NFA-ba.

– Államtitkár Úr! Önök azt ígérték, hogy felszámolják azt az MSZP-s nyolcéves gyakorlatot, amikor nem volt pályáztatás. Ezt ígérték a magyar gazdálkodóknak, ugyanakkor látjuk, hogy ezzel ellentétes gyakorlat valósul meg. Ez komoly aggályokat kelt bennünk, és jó lenne, ha ilyen nem lenne!

+

NAGY ISTVÁN: – Képviselő Úr! Az a helyzet, hogy 2014. október 15-étől drasztikusan csökkennek ezek. Valóban nem volt szerencsés, valóban nagyon sok jogi akadálya volt annak, hogy pályáztatással lehessen ezeket a földeket kijuttatni. A kormánynak azonban szilárd szándéka az, hogy a minimálisra csökkentse. Ígérem önnek, hogy 2018-ra egyetlenegy olyan négyzetméternyi terület sem lesz Magyarországon, amely megbízási szerződéssel lesz valakinek a kezében.

– A nemzeti parkok kérdésében pedig nyugodtan állíthatom önnek: azok a területek, amelyek a nemzeti parkok számára kiemelten védett területek, sohasem lesznek az NFA által pályáztatható területek, azok végig állami tulajdonban lesznek, és a továbbiakban is állami biztonság alatt fogják a környezetvédelmet és a természetvédelmet szolgálni! 

Hogyan járul hozzá a 4 százalékos reálbér-emelkedés a kiskereskedelem erősödéséhez?

VÖLNER PÁL (Fidesz): – Államtitkár Úr! A napokban kedvező statisztikai adatok jelentek meg a hazai kiskereskedelem helyzetét illetően. Azok után, hogy 2007 és 2010 között több mint 10 százalékkal csökkent a magyar gazdaság egyik motorjának számító kiskereskedelem, úgy tűnik, az elmúlt években ezen a területen is jelentős javulást sikerült elérni. A KSH adatai szerint az elmúlt tizenhat hónapban folyamatosan nőtt a kiskereskedelem, egy év alatt összesen 5,2 százalékkal. Hasonlóan fontos eredményeket sikerült elérnünk a foglalkoztatás bővítése terén is: 2010 óta folyamatosan javul, hiszen négy év alatt 400 ezer fővel bővült a munkavállalók száma. Ezzel párhuzamban, a kormány intézkedései nyomán a 2010-es 11 százalékról 7 százalékra mérséklődött a munkanélküliségi ráta.

– A kormány eredményesen vette fel a harcot a lakossági terhek csökkentése terén is. A korábbi években tapasztaltakkal szemben ma a magyar családokat terhelő energiaárak egész Európában az egyik legalacsonyabb szinten vannak. Példátlan siker a rendszerváltás óta, hogy e kormányzat 25 százalékkal mérsékelni tudta a lakossági gáz, a villany, illetve a távfűtés árát. 2013. január 1-je óta, idén őszig, a rezsicsökkentéseknek köszönhetően a magyar családoknak több mint 334 milliárd forint megtakarítása keletkezett. Kérdezem:

– Ezek a folyamatok mennyiben segítik elő a belső fogyasztás élénkülését?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Nagyon fontos dolog az, hogy elemezzük: miként tudta Magyarország elérni, hogy olyan növekedést tud produkálni a magyar gazdaság, hogy az Európai Unió élvonalához tartozik, hiszen lényegében ezt Európában senki nem várta. Mi optimisták voltunk, bíztunk benne,  hogy az első három helyen tudunk végezni, és  ez a 3,2 százalék körüli növekedés, azt gondolom, mindenképpen elismerésre méltó teljesítmény.

– A növekedésnek persze több összetevője van, és ez így van rendjén, ha a növekedés több lábon áll. Magyarország exportteljesítménye mellett meghatározó, a beruházás, ám a legfontosabb az, hogy mekkora belső hazai fogyasztás mértéke. Nyilván, ha minél többet fogyasztanak, az annál jobban serkenti a növekedést, az újratermelést, tehát akkor egészséges egy gazdaság. És most már, 2014-ben, Magyarországon - ahogy a képviselő úr is mondta - a kiskereskedelmi forgalom, a fogyasztás egyik meghatározója, minden hónapban tudott növekedni. Ez nagyon-nagyon fontos, hiszen ez azt jelzi, hogy az embereknek több pénzük van arra, amit magukra, a családjukra, a saját szükségletükre költenek.

+

VÖLNER PÁL: – Államtitkár Úr – Az alacsony inflációs környezetnek és a javuló foglalkoztatási adatoknak köszönhetően az elmúlt két évben folyamatosan nőttek a reálbérek is. Az elmúlt tizenkét hónapban közel 4 százalékkal, ráadásul a családi adókedvezményeknek köszönhetően további több mint 240 milliárd forint maradt az idei évben is a magyar családoknál. A pozitív folyamatoknak köszönhetően nagy lendületet kapott a kiskereskedelmi forgalom, tizenhat hónapja folyamatosan erősödik, ráadásul a növekedés üteme is gyorsult, hiszen októberben 0,8 százalékkal nőtt szeptemberhez képest. A kiskereskedelem bővítése közös érdekünk, ezért különösen örömteli az ágazat legfrissebb biztató adata.

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Valóban, a jövedelmek növekedése, emelkedése meghatározza a kereskedelem bővülését, a fogyasztást. Napi hír, hogy soha nem vásároltak karácsonykor annyit, mint várhatóan most. Azt mondják az érdekszövetségek, hogy a mai nappal bezárólag 800 milliárdot költöttek el az emberek, és ennyit még sohasem. Azt gondolom: ebben nagy részben benne van a kormány teljesítménye. A rezsicsökkentés, a devizahitelesek részbeni majd végleges rendezése a jövő évben, és nem utolsósorban a jó költségvetési politika, hogy a közszférában most már minden évben életpályamodelleket tud elindítani a kormány, azt jelenti, hogy több ember több jövedelemhez jut, és ezáltal többet tud a kiskereskedelemben elkölteni.