A héten újra rövid hetet köszöntött a Tisztelt Ház. Híven a hagyományokhoz napirend előtti felszólalások nyitották. Szolidan stilizálva – hangzavarokat, bekiabálásokat udvariasan mellőzve – tallózzuk szónoklataikat.

Mérséklődő energiaárak, bizonyított eredmények!

FÖLDI LÁSZLÓ (KDNP): – Képviselőtársaim! Az Európai Bizottság 2012-ben részletesen elemezte a belső energiapiac jellemzőit, folyamatait, és országonként átfogó energiapiaci elemzést készített. Ebben az elemzésben megállapították, hogy a háztartások vásárlóerejét is figyelembe véve 2011-ben Bulgária, Magyarország, Svédország és Szlovénia háztartási fogyasztói fizették a legmagasabb földgázárakat, villamos energia esetében pedig Szlovákia és Magyarország esetében alakult ki az EU átlagát meghaladó, kimagasló fogyasztói ár. Úgy vélem, és ezzel a tisztelt ellenzéki képviselők is egyet kell hogy értsenek, ez a helyzet tarthatatlan volt. A nemzet egészét érintő kérdés a mintegy 4 millió háztartásban egységesen érzékelhető pozitív változásért kiáltott. A kormány ezért döntött a rezsicsökkentés politikája mellett, amely a bejelentés óta a lakossági fogyasztók energiaszámláiban jelentős csökkenést és a fogyasztás élénkülésével sikeres gazdasági folyamatokat eredményezett. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az Eurostat 2015. május 27-én megjelent összesítése, amely megállapította, hogy Magyarországon a tavalyi év második felében az áram háztartási ára 9,9 százalékkal, a földgázé 13 százalékkal mérséklődött az egy évvel korábbihoz képest. A hazai fogyasztók így átlagosan 3557 forintot fizettek 100 kilowattóra áramért, és 1088 forintot 100 kilowattóra földgázért. Miközben az Unió egészében emelkedtek az energetikai rezsiköltségek, addig Magyarországon csökkent a háztartási energia ára.

– A magyar családok költségvetésének jelentős részét teszik ki a rezsiköltségek, és sokak számára nehezen kigazdálkodható terhet jelentenek. Fontos tehát, hogy a több lépcsőben megvalósult rezsicsökkentések során elért eredményeket megőrizzük, hiszen a rezsicsökkentéseknek köszönhetően a lakossági fogyasztók több százmilliárd forintot takaríthattak meg 2013. január 1-je óta. A villanyszámla és a földgáz esetében is spóroltak a fogyasztók, illetve a távhő árának csökkentésével több maradt a családoknál. Úgy vélem, hogy a rezsicsökkentés a közfoglalkoztatás bővülése és a devizahiteles adósok számára biztosított kormányzati segítség mellett a megélhetés biztonságát pozitívan befolyásoló egyik legfontosabb tényező. A rezsicsökkentés nem egyszerű politikai, hanem társadalompolitikai kérdés, ami a megélhetési költségek csökkentésén keresztül hozzájárul a magyar háztartások és családok szociális biztonságának erősítéséhez.

A tartozás!

GÚR NÁNDOR (MSZP): – Kormánypárti képviselőtársaim! Önök hatodik éve kormányoznak, ígértek fűt, fát, virágot, mindent, ami csak létezik, aztán helyette, a radikális adócsökkentés helyett bevezettek számtalan új adónemet, mindezek mellett a béremelések helyett gyakorlatilag dolgozói szegénységet szültek, ígértek 1 millió új adófizető munkahelyet, pedig hát tudjuk, mit csináltak: semmit!  Tartoznak az embereknek. Tartoznak, adósai az embereknek. De nem akármilyen szinten. Nem belehazudni kell az éterbe, nem belehazudni kell a tévé kameráiba vagy épp a posztereken! Nem! Nem, hanem olyan világot kell építeni, ahol az emberek javára szolgál mindaz, amit önök tesznek.

– Kormánypárti képviselőtársaim! Csak két tételt mondok önöknek: foglalkoztatás, munkanélküliség meg bérek. Azért ezt a kettőt, mert mindig azzal jönnek, hogy milyen rózsás a helyzet Magyarországon. Na, nézzék: 2008 pénzügyi-gazdasági világválságát követően 2009-ben 3 millió 748 ezer ember volt foglalkoztatott a KSH szerint. 2014-ben 4 millió 101 ezer. Igen, olybá tűnik, mintha 353 ezerrel több foglalkoztatott lenne. Na, nem 450 ezerrel, mint amit folyamatosan mondanak, de ez a 353 ezer fő hogyan áll össze? Jelzem önöknek, hogy 160 ezerrel több a közfoglalkoztatásban részt vevők száma 2014-ben, mint 2009-ben. Nos a gazdasági menekültek százezrei benne vannak a magyar statisztikában mint foglalkoztatottak, bár önök elüldözték őket, máshol kell a kenyerüket megkeresniük. Ráadásul a 8 órásból 4 órás foglalkoztatásokat csináltak, és a statisztikában ugyanúgy veszik alapul a 4 órásokat, mint a 8 órásokat. 2009-ről 2014-re 75 ezer fős csökkenést lehet kimutatni. Na de miért? A közfoglalkoztatotti körbe bevisznek a munkanélküliek köréből; persze ez nagyon sok esetben csak kvázi foglalkoztatás, mert a szerencsétlen emberek nem tudnak normális munkatevékenységet folytatni, és éhbérért teszik mindezt. Ezek azok a tényezők, amiket nem lehet kihagyni, meg azt sem, hogy önök kilökik a rendszerből az embereket, a humánum minimumát sem mutatják, 3 hónapos ellátási időre szűkítették a munkájukat elvesztő emberek ellátási időszakát. Azt csinálták, hogy a korábbi 60 200 forintos közfoglalkoztatási bér helyett először 47 ezer forintot adtak. Egyharmaddal csökkentették a megszerzett jövedelmük vásárlóerő-értékét. S mindezek mellett nem gondoskodnak arról, hogy értékteremtési munkatevékenységet tudjanak végezni.

– Kormánypárti képviselőtársaim! Mi van a bérek színpadán? Hát, azt látjuk, hogy a bérek tekintetében Magyarországon az emberek 70 százaléka az átlagbér alatt keres. Azt látjuk, hogy a dolgozói szegénység nő Magyarországon. Azt látjuk, hogy 2,2 milliónál több azoknak az embereknek a száma, akik a létminimum alatt dolgoznak. Azt látjuk, hogy a minimálbér mai összege vásárlóerő-értéken 5 ezer forinttal kevesebbet ér, mint 2010-ben. Azt látjuk, hogy a létminimum és a minimálbér között nyílik az olló. A mai 92-93 ezer forintra taksált létminimumtól 24 ezer forinttal marad el a minimálbér összege. Azt látjuk, hogy a közfoglalkoztatásban az az Orbán-kormány, amelyik az előző ciklusban volt, egyetlenegy fillérrel nem változtatta a 38 650 forintos közszférában történő illetményalapot. Azt látjuk, hogy az alacsony jövedelmi szinten érő embereket önök kizsákmányolják és nem veszik komolyan. Egy szó, mint száz: mindezek mellett a haverok meg a pereputty gazdagszik, osztalékokat vesznek fel. Volt olyan, aki 800 milliót vett fel, miközben 225 emberének 157 millió forintot adott bérként abban az esztendőben. Ezt kell abbahagyni!

– Kormánypárti képviselőtársaim! Egyetlenegyet kérek önöktől: azt, amit az MSZP mond. Egyrészt teljesítsék az ígéreteiket, csináljanak 1 millió új munkahelyet a gazdaságban, másrészt olyan bérpolitikát folytassanak, mondják ezt nemzetinek, ha kell, amelynek az az eredménye, hogy az emberek jobban járnak, az emberek tisztességesebben tudnak élni a megszerzett jövedelmükből. Ezt csinálják a cserbenhagyás költségvetése helyett! 

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Kezdjük talán ott, hogy ha tartozást emleget, ezt a tartozást vastagon önök hozták létre 2002 és 2010 között. Megduplázták a munkanélküliek számát, 230 ezerről 460 ezerre növelték. Ön azt mondja: jobb lett volna, ha semmit se csinálunk. Hát, mi nem semmit tettünk, hanem rengeteg mindent tettünk, de ha önök nem tettek volna semmit, akkor meggyőződésem szerint sokkal jobban járt volna a magyar gazdaság és a magyar emberek döntő többsége.

– Képviselő Úr! Menjünk sorba ezeken a számadatokon, mert jó néhány olyan szám hangzott el, ami nemes egyszerűséggel nem igaz. Az a célunk, hogy ne nulla forinton, ne 22 800 forintos segélyen, hanem amíg a versenyszféra nincs olyan térségekben, ahol nagy a baj, ott az állam által finanszírozott, támogatott és segített foglalkoztatáson keresztül próbáljunk segíteni. Talán nem véletlen az, a bérekkel kapcsolatban, hogy míg az önök idejében 2007 és 2010 között 4,4 százalékkal csökkent a keresetek vásárlóértéke, addig 2010 és 2014 között 43 százalékkal nőtt bruttóban a minimálbér értéke.

– Képviselő Úr! Szeretném felhívni a figyelmét arra is, hogy 2002-ben az első Orbán-kormány idején volt a legközelebb a létminimum a minimálbérhez, nem véletlenül, 92 százalékon, mert egyszerre emeltük a duplájára. Onnantól önök leküzdötték 2010-ig 70 százalékra. Gratulálok hozzá! Most tartunk ott, hogy 74 százalékra sikerült emelni, tehát folyamatosan közelít a két szám egymáshoz. De kétségtelen tény, hogy sok még ebben az ügyben is a teendő.

– Képviselő Úr! A foglalkoztatottak száma négy év alatt 370 ezerre nőt, ebből a közmunkás-növekmény 75 ezerről 175 ezerre, tehát 100 ezerrel. A külföldön dolgozóknak 50 ezres a növekménye. Adjuk össze! 100 meg 50 ezer, az 150 ezer, vonjuk ki a 370 ezerből. Az állításom tehát az, hogy az elmúlt négy esztendőbenMagyarországon az elsődleges munkaerőpiacon 220 ezer új munkahely jött létre. Ha önök úgy adták volna át a kormányrudat annak idején, ahogyan most állunk, akkor a mi gondunk is jóval kevesebb lett volna.

 A csatlakozási szerződés módosítása!

VONA GÁBOR (Jobbik): – Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik nem kívánja kiléptetni Magyarországot az Európai Unióból. A Jobbik a csatlakozási szerződés módosítását és egy népszavazást szeretne az Európai Unió kérdésében. Ez a Jobbik programja. Ha önök megnézik akár a 2010-es, akár a 2014-es programunkat, akkor ezt fogják ott megtalálni. Egyébként ez a programja David Cameron brit miniszterelnöknek is, akit frissen újraválasztottak: csatlakozási szerződés módosítása és egy népszavazás tartása. Ezt csak azért mondtam el, mert ezzel is szeretném jelezni, hogy ez az álláspont egy legitim álláspont politikailag, szakmailag Magyarország érdeke tekintetében, és egyáltalán nem példátlan ezek szerint Európában.

– Önök, hogy ahelyett ezen álláspontunkat hiteltelenítsék, megcáfolják, 2012 elejéről keresnek elő momentumokat, nyilatkozatokat és egy ominózus zászlóégetést. Úgyhogy javaslom, tekerjük vissza egy kicsit az idő fonalát, és nézzük meg, mi is történt, mi is zajlott itt Magyarországon, 2012 elején. Akkor az Európai Bizottság egy kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország és közvetve ez által a magyar kormány ellen, illetve a kohéziós alapok befagyasztásáról volt szó. Nagyon feszült, nagyon ideges, nagyon felháborodott légkör uralkodott a magyar közéletben, és ebben a lélektani pillanatban szerveztünk mi is egy tüntetést az Európai Bizottság itteni székháza elé, amely tüntetésen valóban felgyulladt egy európai uniós zászló. Elégett. Valóban, vállaljuk ezt, kár is lenne ezt tagadni. Azt mondom most is, bármennyire is mosolyognak, hogy lélektanilag és érzelmileg abban a pillanatban az igenis egy vállalható és jogos dühkitörés volt a Jobbik részéről. Sőt, szerintem önök ott is voltak azon a békemeneten, amely a „Nem leszünk gyarmat!” transzparens mögött vonult végig Budapest belvárosában, és több békemenetes vezető maga is azt mondta, hogy igen, az Európai Unióból való kilépés lehetőségét meg kell fontolni. Ez akkor egyáltalán nem számított egy olyan gondolatnak, amely ne került volna sok ember gondolatai közé.

– De mi a lényeg? A lényeg nem ezek a nyilatkozatok, meg nem is egy zászlóégetés, hiszen a Jobbik soha előtte és soha utána nem égetett zászlót, és nemzet zászlaját soha nem égetné el. A lényeg az, ami egy programban van. Elmondtam már egyszer önöknek, elmondom most még egyszer: a Jobbik programjában az van benne, hogy a csatlakozási szerződés módosítására van szükség és egy népszavazás tartására az Európai Unióval kapcsolatban. Ez a lényeg! Az, hogy Magyarországon a mi véleményünk szerint a „nemzetek Európája” koncepciója mögé kellene felsorakozni az európai egyesült államok koncepciójával szemben, erről egyébként érdemes vitát is folytatnunk. Önöknek más a véleményük, mi nyitottak vagyunk a vitára, és szerintünk a csatlakozási szerződés módosítása igenis egy felelős álláspont. Nem tudom, hogy önök hogyan képzelik el a magyar élelmiszeriparnak, a magyar feldolgozóiparnak a talpra állítását a jelenlegi feltételek között, vagy akár a magyar föld megvédését. Úgyhogy ha az a kérdésük vagy az a dilemmájuk önöknek, hogy van-e különbség a Fidesz és a Jobbik európai uniós álláspontja között, akkor erre az a válaszom, hogy igen, van! Méghozzá nagyon fontos és nagyon egyértelmű különbség van közöttünk! Mi a csatlakozási szerződés módosításának felvetésével azt mondjuk, hogy szerintünk így, ahogy most van, nem jó, ezen változtatni kell! Több ok miatt is, amelyeket már elmondtam, a magyar élelmiszeripar, feldolgozóipar talán a legegyértelműbb, ami ezt bizonyítja.Önöknek persze az a véleményük, hogy minden jó, ahogy van, a csatlakozási szerződés rendben van, ezen belül kell vitákat folytatni, de a csatlakozási szerződést nem kell módosítani. Szerintem a mi álláspontunk a felelős Magyarország érdeke, az önök álláspontja pedig nem felelős és nem Magyarország érdeke. Erről folytassunk vitát, és ne mellébeszéljünk!

+

L. SIMON LÁSZLÓ, Miniszterelnökség államtitkára: – Frakcióvezető Úr! Örülünk annak, hogy végre a Jobbik kimondta az, hogy nem kívánja kiléptetni az Európai Unióból Magyarországot. Ugyanakkor döbbenten nézzük a Jobbik folyamatos színeváltozását. Ez már nem is damaszkuszi út, hanem valami kaméleoni szerep. Egészen döbbenten hallgattam, amikor azt mondta, hogy az önök rendezvényén „felgyulladt”, egy európai uniós zászló. Micsoda eufemizmus ez itt, kérem tisztelettel! Eszembe jutott a Népszabadság előző főszerkesztőjének az a megnyilatkozása, amikor az általa okozott balesetben megsérült biciklis meghalt, a nyilatkozatában pedig úgy fogalmazott, hogy sajnálatos módon meghalt az a biciklis, akinek a balesetében nekem is részem volt. Nem azt mondta, hogy akit elgázoltam, akit elütöttem. Nem vállalta a felelősséget, ahogyan ön sem vállalja a felelősséget! Ön is azt mondja, hogy „felgyulladt egy zászló”. Biztos valaki nagyítót tartott fölé, átsütött rajta a nap, és ettől felgyulladt. Szégyen és gyalázat! Egyszer s mindenkorra mondják már ki, hogy önöknek mi az álláspontjuk!

– Frakcióvezető Úr!  Reggel a Kossuth rádióban is hallgattam önt. A Kossuth rádióban, amikor reggel megkérdezte önt a riporter, hogy szégyelli-e magát e miatt a gyalázatos cselekedet miatt, ön azt mondta, hogy nem szégyelli magát. Az a zászló nem felgyulladt, azt a zászlót önök felégették! Önök azt mondják, hogy egy nemzet zászlaját nem égetnék el. Önök elégették egy olyan közösségnek a zászlaját, amely közösségnek Magyarország teljes jogú tagja. Figyelmeztetem: Magyarország egyértelműen hitet tett az európai uniós csatlakozás és az Európai Közösséghez való tartozás mellett: 2003. április 12-én  a népszavazáson a résztvevők 83,76 százaléka igennel szavazott.

–  Képviselőtársaim! Nagyjából fél perce kiabálnak. Én abban reménykedem, hogy önöket a lelkiismeret-furdalás gyötri, és belátták végre azt, hogy milyen szégyenteljes cselekedet elégetni az Európai Közösség zászlóját, annak a közösségnek a zászlóját, amelyhez mi is tartozunk. Éppen ezért azt kérem önöktől, hogy végre tisztességesen fogalmazzák meg, hogy milyen ügyben akarnak csatlakozási szerződést módosítani. Pontosan mondják meg, hogy a csatlakozási szerződés mely szakaszait kívánják módosítani, mégis miről akarnak népszavazást tartani, mert erről nekünk halvány fogalmunk sincsen. Így nincs is meg a közös vitaalap.

– Képviselő Úr! Magyarország miniszterelnöke legutóbb, a múlt heti beszédében is kiemelte azt, hogyMagyarország számára az Európai Közösséghez való tartozás alapvető érdek és alapvető érték. Éppen ezért mi, magyar demokraták  sem az Európai Unióból, sem a NATO-ból nem akarunk kilépni. Számunkra ez a közösség, az európai közösség az a család, amelyben köszönjük szépen, megtaláljuk a helyünket, és azt gondoljuk, hogy ez Magyarországnak, a magyar gazdaságnak, a magyar társadalomnak, a magyar kultúrának érdekében van. Ez persze nem jelenti azt egy pillanatig sem, hogy ne lennének vitáink, hogy adott esetben jogosan ne szólalnánk föl az Európai Közösségben, és ne hangoztatnánk folyamatosan az Európai Közösségen belül is a nemzeti érdekeinket.

– Képviselő Úr! Természetesen a magyar kormány számára az ön által felhozott élelmiszeripar fejlesztése is kulcskérdés, elképzelhetetlen lenne az Unió támogatása nélkül. Alapvetően változik körülöttünk minden, hiszen most eltörölték a tejkvótát, nemsokára el fogják törölni a cukorkvótát. Magyarországnak alapvető érdeke, hogy az illegálisan az országba bejövő élelmiszertől megvédje ezt az országot. Ezt szolgálja az az ellenőrzési rendszer, amelyet idén vezettünk be. Ezt szolgálja a sertéshús áfájának a csökkentése is, tehát ebből a szempontból minden bírálata és kritikája megalapozatlan. Ne legyenek kétszínűek, mondják meg az igazságot, tagjai akarnak-e lenni az európai szövetségnek, és szégyellik-e magukat a zászlóégetés miatt avagy nem? 

Cselédsorban a közszféra!

SZÉL BERNADETT (LMP): - Tisztelt Ház! A Lehet Más a Politika jogsegélyszolgálatot indított közalkalmazottak, köztisztviselők és munkaviszonyban dolgozó emberek számára, akiket a kormány kitaszított az állásából és közmunkasorba taszította őket. Változatos élettörténetekkel találkoztunk, és egy közös volt ezekben az élettörténetekben, az, hogy ezek az emberek jelentős bércsökkenést szenvedtek el. Volt olyan önkormányzati köztisztviselő, aki, amikor a kormányhivatalok létrejöttek, elbocsátották, de továbbra is kellett valaki, aki postázik, jegyzőkönyveket vezet, adminisztratív feladatokat ellát, így visszavették közmunkába. De van olyan kormánytisztviselő is, akinek amikor kormányhivatalba átkerült, akkor május 1-jétől több ezer dolgozóval együtt a bére jelentősen csökkent. Annak az embernek például, aki hozzánk fordult, konkrétan 60 ezer forinttal csökkent a bére.

– Tisztelt Ház! A Lehet Más a Politika figyelmeztette a kormányt anno még a jogállási törvény vitájában, hogy nem teheti ezt meg a magyar emberekkel, ennek ellenére megtették. Jelentős bércsökkenés következett be a közszférában. Pedig addig se volt a helyzet rózsás, hogy finoman fogalmazzak. Egyrészt a folyamatos átszervezések miatt nagyjából egy olyan kép bontakozik ki számunkra, hogy vagy szinten maradtak a bérek, vagy jelentősen csökkentek, illetve az, hogy közmunkásként kifejezetten sokkal alacsonyabb bérekért dolgozhatnak magyar emberek a közszférában. Pedig 220 ezer emberről van szó, akinek nyolcadik éve ugyanannyi a fizetése, ugyanannyi az illetménye, ugyanannyit keres, de ott van még 200 ezer ember, aki létminimum alatt keres a közszférában. Ezért nem tartom egyáltalán túlzónak azt, hogy önök cselédsorba taszították ezeket az embereket, mert nem lehet az, hogy kormányról kormányra ezeken az embereken folyamatosan átgyalogolnak, holott ők azok, akik olyan munkákat végeznek el, ami nélkül ez az ország nem lenne működőképes.

– Kormánypárti Képviselőtársaim! Annál is inkább felháborító ez az egész történet, mert ha megnézzük a jövő évi költségvetési tervet, azt látjuk, hogy 500 milliárd forint fölösleges és luxuskiadás kapásból felfedezhető benne. Körülbelül ennyibe kerülne maradéktalanul teljesíteni azokat a követeléseket, amelyek a közszféra részéről érkeznek. De önök, mint mindig, most is az embereken spórolnak, hiszen Orbán Viktor, a miniszterelnök megmondta, hogy ez az irány; azzal házal külföldön, hogy mi milyen kevés pénzért dolgozunk, ahhoz képest, hogy mi milyen jól képzettek vagyunk. Nem csoda, hogy most már utcára vonulnak a kisemmizett emberek, mert elfogadhatatlan, hogy nincsen rendes béremelés, és ugyanígy elfogadhatatlan a kormánynak az „oszd meg és uralkodj” politikája. Látható, hogy ágazatokat megosztva adnak pénzeket, kijátsszák egymás ellen a munkavállalókat, a csurran-cseppen orbáni modelljét valósították meg. Elég ebből, rendes, átfogó és mindenkire kiterjedő béremelés kell!

– Kormánypárti Képviselőtársaim! Ha önök ott lettek volna pénteken a szociális dolgozók tüntetésén, akkor önök is találkozhattak volna azzal a konyhán dolgozó szociális munkással, aki elmondta, hogy ő, mint technikai személyzet, egy fillért nem fog kapni abból, amit beígértek a többieknek, akik mondjuk, ellátják azokat az idős embereket, ahol ő dolgozik. Tehát mégis hogy hozzányúlni egy rendszerhez, hogy egy munkahelyi kollektíván belül vannak olyan emberek, akik kapnak bérkiegészítést, és vannak a technikai dolgozók, akik meg semmit nem kapnak. Ha nincsen étel, nincsen gyógyszer és nincsen tiszta ruha, mert maguk, mondjuk, elfeledkeznek az étkeztetésért és a szállításért felelős dolgozókról, milyen lesz az ellátás abban a munkahelyi kollektívában? Önök ezt csinálják, ide csurrantanak-cseppentenek, oda máshova adnak, holott gyakorlatilag egy rendes, átfogó, mindenkire kiterjedő teljes béremelésre van szükség. Ez az LMP követelése!

– Kormánypárti Képviselőtársaim! A 2016-os költségvetés mindenképpen alkalmat kíván adni arra, hogy ez megvalósuljon. Ezért módosító javaslatokat terjesztettünk a Ház elé. Abban a nevelést-oktatást segítő munkatársakra, a felsőoktatásban dolgozókra, a kulturális és művelődési területen dolgozókra, az egészségügyi, a szociális dolgozókra, a köztisztviselőkre, szóval, rengeteg olyan emberre gondoltunk, akiről önök most már jó régóta elfeledkeznek. Mi kiállunk ezekért az emberekért, mert mi tudjuk, hogy a méltánytalanságnak is van határa. , és itt most már tényleg elfogytak a szavak, itt most már egy dologra van szükség: arra hogy önök komolyan vegyék azt, hogy ennek az országnak a kormányán vannak pillanatnyilag, és emeljék meg a béreket a közszférában.  Fejezzék be, legyenek szívesek, a pénz elherdálását, és adják oda ezeknek az embereknek a jogos, tisztes bérüket, mert nélkülük ez az ország nem működik!

+

KOVÁCS ZOLTÁN, Miniszterelnökség államtitkára: – Képviselő Asszony! Amit ön mondott, az egyszerűen így nem igaz! Nem csurran-cseppen, hanem ha végignézzük, 2010 óta, amióta az Orbán-kormány megalakult, először a bérek megőrzésére volt szükség. Gondoljon bele, ahol IMF-megállapodást kötöttek, akár Görögország, akár Románia, ott csökkent a közszférában a bér. Mi megőriztük ezt a bért, és ezt elkezdtük életpályamodellek tekintetében tovább fejleszteni.

– Akármennyire is rázza a képviselő asszony a fejét, ez így van. Gondoljon bele, 2013-tól a pedagógus-életpályamodell során 60 százalékkal emelkedett a bérek nagyságrendje, majd ezt követően 2018-ig évente 10 százalékponttal növekedik. Ez több száz milliárd forint évente a költségvetésben. A fegyveres szervek tekintetében elkészült az új életpályamodell, és e tekintetben mind a rendőrség, mind pedig a honvédjeink ez év július 1-jétől  44 milliárd forintos béremelésben részesülnek összességében. Ez személyenként is meglátszik, hiszen fontos a kormány számára a szolgálati életpályákkal az ott dolgozók segítése. De nemcsak a Honvédség, a rendőrség, a pedagógusok esetében, hanem az államigazgatásban is elkezdődött az életpályamodell kidolgozása. Ebben a költségvetésben, amit éppen most tárgyalunk, 25 milliárd forint szerepel az életpályamodell elindítására 2016. január 1-jétől. Ha ön ezt csurran-cseppennek nevezi, akkor téved, én ezt egészen másnak nevezem, ez egy konkrét, jelentős béremelés. Mondjuk, a járási hivatalokban, amit ön említett, ott 30-40 százalékos kézzelfogható béremelésre kerül sor 2016. július 1-jétől.

– Képviselő Asszony! Éppen az elmúlt héten döntött a kormány a szociális szférát illetően: 7,6 milliárd forint pótlékot kap, és 15,3 milliárd forintot jövőre. A bölcsődében is plusz 2 milliárd forint van a költségvetésben, és a közmunka is 70 milliárd forinttal többet fog kapni 2016-ra. Ami a közigazgatás átalakítását illeti: ezen belül az államigazgatási szférában valóban csökkentek a vezetői illetmények. 2 ezer fő került át a területi közigazgatásba, ott 1800 fő 5 százalékpontos illetménynövekedést kapott április 1-jével. Ennek kiszámolhatja egyébként az egész éves hatását is. Ami pedig a vezetői szférát illeti: egyszerűsítettük azt az államszerkezetet, amely a területi közigazgatásban volt, így nincs szükség annyi vezetői álláshelyre. Egy vezetőn nagyobb a felelősség, több munkát fog végezni, és ők ilyen tekintetben a szakigazgatási rendszer átalakításával nyilván főosztály-vezetői bérre lesznek jogosultak. De a következő esztendőben elinduló életpályamodell, illetve akár az egészségügyit is említhetném: a rezidensek tekintetében 100 ezer forint ösztöndíjrendszer került kialakításra, amit megőrzünk, és ugyanezt tovább folytatjuk a 2016. esztendőben is. A szakápolók már 2012-13-ban az ország lehetőségeitől függően szintén béremelésben részesültek, ugyanúgy, ahogy a fiatal orvosok is és azok a rezidensek is, akik leteszik a szakvizsgát.

– Képviselő Asszony! Összességében több százmilliárd forintot fordított a kormány béremelésre, nem beszélve az szja átalakításáról, amely egyébként csökkentette a jövedelemadó mértékét is. És az infláció alacsonyan tartásával a közszféra nem cselédsorban van, a lehetőségei kitágulnak az elkövetkezendő időszakban. Kérem, hogy ezt vegye tudomásul akkor is, ha mást szeretne mondani a közszféráról! 

Hősök voltak!

VARGHA TAMÁS (Fidesz): – Tisztelt Országgyűlés! A XX. századi háborúk során hatalmas áldozatot hozott ez a nemzet, és itt nemcsak a harcokban elesett hős honvédekre gondolunk, hanem az otthon maradottakra, a csonka családokra, az özvegyekre és a gyermekekre, akik közül sokan nem ismerhették az édesapjukat sem.Minden településnek volt hősi halottja, ezért a faluközösségek akkor is állítottak volna emlékműveket, ha erre nem kötelezi őket egy 1917-es minisztériumi rendelet, és akkor is emlékeztek hősi halottaik életáldozatára, amikor május utolsó vasárnapját az 1924. évi XIV. törvénycikk még nem emelte a hősök vasárnapjává. 1945 májusában még megtartották a hősök napját, aztán már emléknapnak sem számított, és a rendszerváltozásig hivatalos megemlékezésekre sem kerülhetett sor. Ezért 2001-ben a magyar Országgyűlés, a magyar nemzet soha el nem múló hálája jeléül minden esztendő utolsó hónapjának utolsó vasárnapját a magyar hősök emlékünnepévé nyilvánította.

– Tisztelt Országgyűlés! Hősi halottainknak sokkal tartozunk. A mi nemzedékünkre különös kötelesség hárul. Tartozunk azzal, hogy méltó módon becsüljük meg elődeinket, hőseinket. A mi nagyapáink és dédapáink harcoltak a nagy háborúban, ezért mi vagyunk az a generáció, akik még ismerhették az első világháború harcaiból hazatért hősöket, és így immár a mi kötelességünk, hogy az emlékezés fonala sohase szakadhasson meg. Ezért is fontos, hogy a honvédelem napja és a hősök vasárnapja Székesfehérváron megbecsült emléknap legyen, és azért is, mert Székesfehérvár jelkép, a magyar nép szellemiségét, történelmét, nemzeti önazonosságát hordozza, és ezáltal hazánk történelmében, ezen belül hadtörténelmében is meghatározó helyet foglal el, hiszen Székesfehérvár ma is katonavár. Hagyományteremtő céllal indítottuk útjára 2013. május 21-én, a honvédelem napján a „Mind egy szálig” jótékonysági adománygyűjtő programot, amely főhajtás minden háború hősi halált halt magyar és főként fehérvári katonája előtt, és lehetőség arra, hogy segítsük hadiárváinkat, hadiözvegyeinket, és ápoljuk Székesfehérvár katonai emlékhelyét. A rendezvény jelképe a székesfehérvári diákok által papírból készített pünkösdi rózsa. Erre, illetve az elesett hősök emlékére utal a „Mind egy szálig” elnevezés. Székesfehérvár önkormányzata mellett számos helyi civil szervezet és oktatási intézmény támogatta és támogatja szolgálatával is kezdeményezésünket. Az adománygyűjtés tegnap, a hősök napján, május utolsó vasárnapján zárult.

– Tisztelt Országgyűlés! „A múltat nem lehet tőlünk elvenni – írta Nemeskürty István professzor –, de az csak akkor a miénk, ha ismerjük.” Helyes ismerete nélkül pedig nem lehet biztonságos jövőt építeni. Nemzetünk megtartása érdekében is támogatnunk kell a helytörténet ismeretére irányuló programokat, mert közösségük iránti felelősségre neveli gyermekeinket. Ezért is fontos, hogy kezdeményezésünkhöz a jövőben minél több település csatlakozzon, mert a kegyeletadás mellett a hősök vasárnapja a jövő iránti felelősségre is figyelmeztet minket.