1237 ügy végére tettek pontot a tavalyi esztendőben. Nem, fognak unatkozni a legközelebbi ülésén (2013.01.29) sem. Lelket, ideget, politikát borzoló téma szerepel a napirenden. Paczolay szerint viszont a „a dráma kívül marad az Alkotmánybíróság falain.” Az egy interjúban elmondta, a bíróság egészének a működését nem az jellemzi, hogy két tábor harcol egymással. A testület ülésein kollegiális légkör uralkodik, de az kétségtelen tény, hogy a kiélezett ügyekben karakteres álláspontok hangzanak el. Legfrissebb döntések.
Az alapvető jogok biztosa kérte a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. Törvény 17. § (3) bekezdése és a választott-bíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 4. §-a „valamint olyan ügyben, amelyben a jogvita tárgya a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény hatálya alá tartozó Magyarország határa által körbezárt területen lévő nemzeti vagyon, illetve azzal kapcsolatos bármely jog, igény, követelés” mondatrészének megsemmisítését.
Álláspontja szerint az állam kötelezettsége biztosítani a megkötött nemzetközi szerződések belső jogi összhangját. Állítja: a támadott rendelkezések azáltal, hogy tiltják választott-bírósági eljárás kikötését, illetve kimondják, hogy ilyen eljárásnak bizonyos esetekben nincs helye, nemzetközi szerződésbe ütköznek. Kifejti továbbá: az érintett rendelkezésének megfogalmazása nem pontos, homályos, összemossa a szabályozni kívánt jogviszonyra vonatkozó alanyi és tárgyi oldalt, ezzel sérti a normavilágosság alkotmányos követelményét. A választott-bíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. Törvény rendelkezése nem egyértelmű megfogalmazása következtében sérti az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdéséből levezethető jogbiztonság elvét: megenged olyan értelmezést is, amely a nemzetközi szerződések végrehajtását is egyoldalúan érintheti.
+
Bírói kezdeményezésre kerül terítékre a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 25/A. § (1) bekezdés tárgyában előterjesztett egyedi normakontroll. Az indítványozó bíró - az előtte folyamatban lévő peres eljárás felfüggesztése mellett – kérte alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
Állítja: az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 25/A. § (1) bekezdése nem rendelkezik arról az esetről, amikor egy hitelezői egyezségkötés esetén a felszámolás alatt álló szövetkezet „eredeti” állapotában működhet tovább, vagyis a szövetkezet tulajdonának kisajátítást ilyen esetben is elrendeli. Mindez sérti az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdését, mert semmilyen garanciális feltételt nem tartalmaz a feltétlen, azonnali és teljes kártalanításra vonatkozóan. A támadott rendelkezés ezen túl sérti a vállalkozás szabadságát és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát is.
+
Többen is kezdeményezték a Magyarország Alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek – (4. pont, 11. cikk 1-4 bekezdései, 16. és a 27. cikk) – megsemmisítését.
Az indítványozók álláspontja szerint a támadott rendelkezések sértik az Alaptörvény C) cikkének (2) bekezdésében foglalt, a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló tevékenység tilalmát. A támadott rendelkezések ugyanis olyan közjogi rendszert alkotnak, amely révén a mindenkori kormány és az azt támogató országgyűlési többség számára lehetővé válik a közhatalom kizárólagos birtoklása és gyakorlása. Érintettségüket arra alapozzák, hogy a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló tevékenység egy olyan általános alkotmányos jogsérelem, amely által minden magyar természetes személy és szervezet érintett.
+
Vajnai Attila a Btk. 269/B. § (1) bekezdéséből (önkényuralmi jelkép használata) az „ötágú vöröscsillag” fordulat megsemmisítését kéri alkotmányjogi panasz keretében.
Álláspontja szerint a véleménynyilvánítás szabadságának aránytalan sérelmét jelenti az ötágú vöröscsillag nyilvános használatának általános tilalma. Az ugyanis az ötágú vöröscsillag mint szimbólum több jelentést hordoz: csupán egyfelől utal egy önkényuralmi rendszerre, másfelől magában hordoz alkotmányosan nem tiltható jelentéseket is (pl. munkásmozgalom, haladó értelmiség).
Az indítványozót a Fővárosi Bíróság 2005-ben jogerősen elítélte önkényuralmi jelkép használatának vétsége miatt. A Vajnai kontra Magyarország ügyben az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy az indítványozó elítélése ötágú vöröscsillag nyilvános használata miatt sértette az Egyezmény 10. cikkét. Ezt követően a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárása során meghozott ítéletével felmentette az indítványozót.
Hasonló tényállások miatt másik büntetőeljárás is indult az indítványozó ellen, ahol a Btk. 269/B. §-a alapján elítélték. A Legfelsőbb Bíróság ebben a perben hozott végzésében (Bfv.II.37/2011/5.) nem fogadta el a strasbourgi ítéletre hivatkozást.
+
Az LMP a Fővárosi Törvényszék 29.Kpk.45.266/2012/2. számú végzésének megsemmisítését kezdeményezte alkotmányjogi panasz keretében.
A lényege: az indítványozó párt 2012. 02. 06-án bejelentette a Budapesti Rendőr-főkapitányságon, hogy rendezvényt szeretne tartani a Hősök terén. A BRFK nem döntött érdemben a rendezvény megtiltásáról, hanem hatáskör hiánya miatt elutasította a kérelmet, egyben tájékoztatta a kérelmezőt a fellebbezés lehetőségéről. A BRFK végzése ellen az LMP bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett. A Fővárosi Törvényszék 2012. 03. 9-én kelt végzésében megállapította, hogy bírósági felülvizsgálatnak helye nincs, ezért azt fellebbezéséként áttette az ORFK-hoz. (Egyébként megjegyezte, hogy a BRFK kétségkívül rendelkezik hatáskörrel a kérelem elbírálására).
Az LMP szerint a végzés sérti a békés gyülekezéshez való alapvető jogot és a jogorvoslathoz való jogot. Másodlagosan kérik a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 9. §-ának megsemmisítését is, mert az szerintük sérti a gyülekezéshez és a jogorvoslathoz való jogot.
Paczolay: „A dráma kívül marad az Alkotmánybíróság falain.”
Paczolay Péter, nem látja indokoltnak, hogy rendszeresen hatalomtechnikai válaszok szülessenek a törvényekkel kapcsolatos alkotmányossági kifogásokra. „Korábban sem tartottam szerencsésnek, hogy az AB döntéseit akár időben megelőzve, akár egyidejűleg vagy a lehető legrövidebb időn belül alkotmánymódosítással írják felül. Ez a végső eszköz megilleti az alkotmányozót, de nemzetközi kitekintésben ritkán élnek vele, nálunk azonban elharapózott az utóbbi években” – fogalmazott a Taláros Testület elnöke a Figyelőnek adott interjújában.
Nem titkolta: az Alaptörvény elfogadásakor új időszámítást remélt. „Mivel az Alaptörvény a jelenlegi alkotmányozó többség akaratából született, azt gondoltam, hogy az annak szabályai és játékszabályai között hozott, azt védelmező alkotmánybírósági döntéseket jóval nagyobb tisztelet övezi majd.”
Álláspontja szerint az Alkotmánybíróság határozatokat illetően a törvényhozónak, mint mindenki másnak, az a teendője, hogy elfogadja és végrehajtsa. Reményét fejezte ki, hogy előbb-utóbb uralkodóvá válik az a szemlélet, hogy az Alkotmánybíróság döntéseit tiszteletben kell tartani. „Ez az, amit alkotmányos kultúrának nevezünk!” Az, hogy a parlamenti többség alkotmányozó erővel rendelkezik, az alkotmánybíráskodás számára is sajátos helyzetet teremt - mutatott rá. Ugyanakkor, mint mondta, az AB a határozataiban ugyanúgy érvényre juttatja az alkotmányosságot, de a döntések következménye szempontjából nem mindegy, hogy a törvényhozásban alkotmányozó többség vagy csupán egyszerű többség áll a kormány mögött. A „kétharmad" formailag legitim módon felülírhatja a testület döntéseit akár alkotmánymódosítással, akár a testület hatáskörének a csökkentésével. „Ezzel együtt az elmúlt két és fél évben, mióta elnökként vezetem a testületet, mindig arra törekedtem, hogy az AB be tudja tölteni a funkcióit nemcsak az alapvető jogok védelme, hanem a törvényhozás kontrollja terén is. ”
Arra kérdésre, hogy léteznek-e törésvonalak az alkotmánybírók között, igennel válaszolt, sőt, amióta 15 főre bővült a testület, a törésvonalak határozottabbak lettek, ami érzékelhető a különvéleményekből is. A tavaly lezárt 120 ügyben azonban egyszer sem került sor politikai tartalmú vitára. Hangsúlyozta: „A bíróság egészének a működését nem az jellemzi, hogy két tábor harcol egymással. A testület ülésein kollegiális légkör uralkodik, de az kétségtelen tény, hogy a kiélezett ügyekben karakteres álláspontok hangzanak el. A viták során nagyjából láthatóvá válik, hogy ki melyik oldalon áll, ezért a szavazás ritkán hoz meglepetést. Akik kisebbségben maradnak, többnyire a határozathoz fűzött különvéleményekben fejtik ki álláspontjukat. A dráma kívül marad az Alkotmánybíróság falain. ”
Legfrissebb döntések
Az indítványozók jogi képviselőjük útján 2009. június 12-én alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 251. § (1) bekezdése alkotmányellenességének utólagos kimondása és konkrét ügyben történő alkalmazása tilalmának megállapítása iránt.
Alkotmányjogi panaszuk előzményeként a mellékelt iratokból megállapítható, hogy az adóhatóság másodfokon az indítványozók édesapjával (a továbbiakban: örökhagyó) szemben nagy összegű adóhiányt állapított meg, és ahhoz kapcsolódóan adóbírságot, valamint késedelmi pótlékot szabott ki. Az örökhagyó az adóhatósági határozattal szemben keresettel élt, amelyet követően a Szabolcs-Szatmár–Bereg Megyei Bíróság ítéletében megállapította, hogy az adóhatóság döntése megalapozatlan és jogszabálysértő, ezért a közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte, valamint az alperes adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az ítélet ellen az adóhatóság felülvizsgálati kérelemmel fordult a Legfelsőbb Bírósághoz, a kérelem érdemi elbírálását megelőzően azonban az örökhagyó elhunyt. A Legfelsőbb Bíróság végzésével – az örökhagyó halála miatt – megszüntette arra hivatkozással, hogy a jogviszony természete a jogutódlást kizárja. Emellett egyidejűleg hivatkozással hatályon kívül
helyezte a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság ítéletét is.
A végzés ellen már az indítványozók éltek – kijavítási kérelem formájában – jogorvoslati kérelemmel, a Legfelsőbb Bíróság azonban ezt elutasította, megállapítva azt, hogy a kérelem valójában a korábbi végzés módosítására irányult. Az így kialakult helyzet az indítványozók álláspontja szerint azért sérelmes számukra, mert a Legfelsőbb Bíróság döntésével az adóhatóság az örökhagyót fizetésre kötelező másodfokú határozata – az adóhatóság álláspontja szerint – ismét hatályossá vált. Ennek alapján az adóhatóság most már az indítványozókat, mint az örökhagyó örököseit kötelezte az adóhiány megfizetésére. az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényre hivatkozással.
Az indítványozók az indítvány-kiegészítésben új tényként jelezték, hogy az adóhatóság őket, mint örökösöket kötelező másodfokú határozatával szemben az örökhagyó özvegyével együtt keresettel éltek. Ennek nyomán a Fővárosi Törvényszék előtt jelenleg per van folyamatban. Álláspontjuk szerint azonban a „törvényszék előtti perben a Legfelsőbb Bíróság döntése és az azzal kijelölt jogalap már nyilvánvalóan nem felülbírálható, így a jogalap vitathatóságának hiányában a Törvényszéknek kizárólag az Alkotmánybíróság kedvező döntése esetén nyílik módja a jogsértő közigazgatási határozatra alapozott fizetési kötelezettséget törölni és a jogsértő helyzetet orvosolni.”
Az Alkotmánybíróság január 22-én elfogadott határozata az indítványok elutasítása mellett alkotmányos követelményt is megállapított. E szerint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 35. § (2) bekezdésének, valamint a 131. § (1) és (3) bekezdéseinek, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952 évi III. törvény 157. §-ának és 251. § (1) bekezdésének alkalmazása során az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből, valamint XXVIII. cikk (7) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy az adó megfizetésére örökösként kötelezett személy a vele szemben indult eljárásban hozott külön határozat ellen jogorvoslattal élhessen. A határozat indokolása szerint a tartalmukat tekintve egyértelmű és az Alaptörvénynek megfelelő jogi normák nem megfelelő alkalmazása eredményeként előfordulhat, hogy sérül az indítványozók jogorvoslathoz való joga annak ellenére, hogy a legfelsőbb bírói fórum a közigazgatási szervekre is kiható és irányadó ítélkezési gyakorlata több alkalommal kijelölte a helyes és törvényes eljárási kereteket és feltételeket. (AB határozat az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény egyes rendelkezései, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz elutasításáról és alkotmányos követelmény megállapításáról.)
+
Az Alkotmánybíróság a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott Kfv.V.35.558/2011/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés: IV/3415/2012.)
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35.496/2011/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés: IV/3398/2012.)
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.175/2012/5. sz. végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés: IV/3449/2012.).
Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Gfv.X.30.268/2011/8-I. és Gfv.X.30.268/2011/8-II. számú végzései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés: IV/3062/2012.)
Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.I.10.735/2011/12. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés: IV/3420/2012.)
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 31.Bf.XIV.5114/2012/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés: IV/3434/2012.)
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.636.465/2011/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés: IV/3399/2012.)
Az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék 3. Pf. 24.412/2011/8. számú ítélete, valamint a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 17. § (1) bekezdés első mondata alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés: IV/3412/2012.)
Az Alkotmánybíróság a LEADER Helyi Akciócsoportok feladat ellátásához az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtandó vidékfejlesztési támogatás részletes feltételeiről szóló 30/2012. (III. 24.) VM rendelet 12. §-a alaptörvény-ellenességének vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadását visszautasította. (AB végzés:IV/3243/2012.)
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 27.Bkf.8317/2012/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés:IV/3397/2012.)
Az Alkotmánybíróság az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága ÁFA Ellenőrzési Főosztály ÁFA Ellenőrzési 25. Osztály 3943120101. számú határozata, APEH Központi Hivatal Hatósági Főosztály Közép-magyarországi Kihelyezett Hatósági Osztálya 2899473918. számú határozata, továbbá a Pest Megyei Bíróság 6.K.27.977/2009/36. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés: IV/2845/2012.)
