Évfordulók éve

Ahogyan múlnak az évszázadok és öregszik az emberiség, úgy szaporodnak az évfordulók és merülnek feledésbe. Ki emlékezik manapság a muhi csatára és csak egyesek a mohácsi vészre, miközben minden napra esik egy-egy újkori emberirtás-megemlékezés. Idén dúskálhatunk az öttel osztható, kerek számú évfordulókban.

Az év ugyan a humanizmus jegyében indult, huszonöt éve alakult meg hivatalosan a már addig is működő MMSZ, a Máltai Szeretetszolgálat. Utána azonban a német-náci „mineknevezzük” jött, amely állítólag nem tekinthető megszállásnak, csak úgy éppen erre jártak hetven évvel ezelőtt, hát lecserélték az akkori magyar kormányt egy másikra, amely deportált félmillió magyar zsidót, amire az előző nem volt hajlandó. Az elmúlt évszázadnak ezt a tragédiáját a hetvenedik évfordulóra sikerült komolytalan politikai huzakodássá süllyeszteni.

A német nagyhatalmi politika esztelen kisiklása, az európai zsidóság kiirtásának terve magyar belüggyé alakult át, és talán még évszázadokon át okoz majd zavarokat a magyar közgondolkozásban.

Még csak az év fele telt el és már itt a következő évforduló, az I. Világháború kitörésének századik évfordulója. A máig vitatott kérdések között talán a csúcstartó: Mi magyarok és elsősorban Tisza István gróf, a miniszterelnök vagyunk felelősek a világégésért vagy a német nagyhatalmi politika?

Júliusban van a kelet-német menekülők befogadásának huszonötödik évfordulója, amely ismét viták kiindulópontja lehet. Az elmúlt negyed évszázad alatt az esemény jelentősége elhomályosult, illetve módosult. Egyre hangsúlyosabb, hogy a rendszerváltoztatás magának a pártállami gárdának a tudatos akciója, régi szándékának kivitelezése volt. Valójában ők akarták és ők is viszik véghez. Sajnos ezt a nézetet hirdeti a német média és maguk a német politikusok, akik maguk nem voltak jelen az akcióban.

Mai napig is homály fedi a történet egyes részleteit és ez lehetővé teszi, hogy a volt kommunisták rendszerváltó elemeikkel meghamisítsák a történelmet. Pedig mialatt még bizonytalan volt a kelet-német menekültek sorsa, elsikkadt nálunk egy tragikus fordulat, a II. Világháború kitörésének ötvenedik évfordulója, így érkeztünk el mostanra a hetvenötödikhez, amely elsősorban ismét a németekhez kötődik. A hitleri Német Birodalom akkor támadta meg Lengyelországot, kiprovokálva ezzel a világtörténelem legnagyobb és legpusztítóbb háborúját, amivel aztán Európára és Ázsiára szabadította a bolsevizmus fél évszázadát.

A két, magát szocializmusnak nevező politika, a nemzeti és a nemzetközi szocializmus egyaránt évfordulók sorozatát szülte, gyakran ugyanannak az eseménynek két negatív változatában. A hazánkon végigdúló háború számos eseménye, a náci és a szovjet megszállás, a sikertelen kiugrási kísérlet a háborúból, a magyar főváros pusztulása, a félmillió magyar zsidó elhurcolása és kiirtása, több százezer magyar katona és polgári lakos hadifogságba hurcolása, a védtelen nőkön elkövetett erőszak, az ország javainak nyugatra és keletre történő elrablása nagyrészt ehhez a most hetvenedik évfordulóhoz fűződik. Vannak az évfordulóknak érdekes, külön tanulságai, amelyekre nem szokás odafigyelni. Az egyik ilyen, hogy ezeknél szinte kivétel nélkül felmerül a németek, a németség neve és szerepe. Hazánk sorsa, történelme szorosan kötődött Németországéhoz az elmúlt száz évben és kötődik jelenleg is. És ez nem volt ezekben az eseményekben egyenrangú kapcsolat, ráadásul, ha Németország rendszerint kiheverte a politikájának súlyos következményeit, Magyarország nem. Szükséges erre emlékezni, talán éppen a kelet-német kérdés kapcsán.

A másik tanulság adódik, ha arra gondolunk, nemcsak hetvenedik évfordulók vannak, hanem hatvankilencedikek és hetvenegyedikek is. Vagyis hétköznapok. Nem szerencsés és nem is ajánlatos évfordulózás címén egy eseményt állandóan napirenden tartani és agyonemlegetni. A nonstop évfordulókba bele lehet fáradni és a megcélozni kívánt emlékező, aki egyszer-egyszer képes átérezni egy esemény fontosságát, egyszeriségét, a folytonosságba belefásul. Az utókor ilyenkor esik a hálátlanság vagy a feledékenység hibájába.

Fogadj örökbeegy keresztet!

Országos akciónk célja az utak mentén, a települések közterületein álló keresztek megmentése, felújítása és állaguk megóvása az utókor számára.

Ha Ön is szeretne részt venni az akcióban, az alábbi gombra kattintva tájékozódhat a Fogadj örökbe egy keresztet! program részleteiről!

Hernádkércs
Bárdudvarnok
Sopron
Sopron
Sopron
Magyarszerdahely külterület
Felsőörs
Lőrinci
Újnéppuszta külterület

Kérdése van? Írjon nekünk!

Kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot!
Küldjön üzenetet munkatársainknak az alábbi lehetőségre kattintva!
Készséggel állunk rendelkezésére!