Történelmi elégtételként értékelte a Kereszténydemokrata Néppárt, hogy húszévnyi parlamenti jelenlét és „hároméves kínos agonizálás után” megszűnik a Szabad Demokraták Szövetsége. Semjén Zsolt és Rétvári Bence alelnök állásfoglalásában azt írta: „üröm az örömben azonban, hogy a vadkapitalizmust és a devianciákat egykoron zászlajára tűző szervezet nem tud elszámolni a tartozásaival, így 500 millió forintos adóssága az államra és ezzel az adófizető magyar állampolgárokra száll át”.
Kifejtették, a Kereszténydemokrata Néppárt és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség számára hosszas összegzést kívánt „a szabad demokraták bűneinek számbavétele”, azok felsorolása ezért csak „példálódzó jellegű” lehet.
Az SZDSZ elárulta a liberalizmus eszméjét
A kereszténydemokraták összegzése szerint az SZDSZ a rendszerváltó értelmiség nagy ígéretéből hamar keserű csalódássá vált. Azt írták, a retorikájában harcosan antikommunista párt 1994-ben „hatalomvágytól és pénzéhességtől vezérelve” koalícióra lépett a posztkommunista MSZP–vel, pedig nélkülük is meglett volna Horn Gyula pártjának az abszolút többsége.
„A liberalizmus eszméjét elárulták, elég csak a 2006-os rendőri jogsértések kapcsán Kuncze Gábor +Révész Mártíriuszozására+, vagy a véres tömegoszlatásokat irányító Gergényi Péter akkori budapesti rendőrfőkapitány Demszky Gábor SZDSZ-es főpolgármester általi kitüntetésére gondolni” – fogalmaztak.
Kitértek arra is, hogy az SZDSZ állítása ellenére rendkívül távol állt a magyar szabadelvűség valóban nemes hagyományától, társadalompolitikában „az 1968-as nihilista-anarchista diáklázadók méltó örökösei voltak”, azt gazdaságpolitikában a vadkapitalizmussal vegyítették.
Hozzátették, a Kóka János által felügyelt és az SZDSZ-es káderek által félrevitt állami cégek esete valóban csak azt bizonyította számukra, hogy az „állam rossz gazda”. Az SZDSZ-es Molnár Lajos és Horváth Ágnes törekvéseiből csak a nép által eltörölt vizitdíj és kórházi napidíj, és a használhatatlan kórtermi széfek valósultak meg – közölték, és megemlítették azt is, hogy az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) bezárásával még sokszor veszélyes pszichiátriai betegek tömegét „eresztették az utcára”.
Bevallották saját korrupciós ügyeiket
Értékelésük szerint azzal, hogy „az SZDSZ a rasszista-antiszemita vádat kifordítva politikai fegyverként használva olyanokat is megbélyegzett, akik arra nem szolgáltak rá, megágyazott a valódi szélsőség előretörésének. A szabad demokraták országlása következtében a liberalizmus szitokszóvá degradálódott, az esélyegyenlőség fogalma pedig kiüresedett a magyar köznyelvben” – tették hozzá.
A KDNP úgy látja, „megélhetési jogvédőként az anyagi és politikai haszonszerzés jegyében” gyakran használtak ki nehéz helyzetű kisebbségeket, például romákat vagy pedig beteg embereket, kábítószerfüggőket. „Eközben a határon túli magyar kisebbségek kettős állampolgárságáról szóló gyászos emlékű 2004. decemberi népszavazás során a legvadabb, uszítóan demagóg, idegengyűlölő és egyúttal nemzetellenes propagandát visszhangozták” – jegyezték meg.
Felidézték azt is: az MSZP-vel több mint tíz éven koalícióban kormányzó szabad demokratákról „saját megbuktatott miniszterelnökük”, Medgyessy Péter mondta ki 2004-ben, hogy tele van korrupciós ügyekkel.
Demszky után csak a „romeltakarítás” maradt
Közölték, Demszky Gábor húszévnyi főpolgármestersége után a „romeltakarítás” maradt, és csupán a Hagyó-féle ügyeket hagyta emlékül a fővárosnak. A BKV közlekedési múzeumba való járművei „szétrohadtak”, a beígért 4-es metró helyén pedig csak mély kráter tátongott éveken keresztül – olvasható a közleményben, amely kitér arra, hogy ezzel párhuzamosan a közép-európai fővárosok versenyében a rendszerváltáskor nagyon kedvező helyről indult Budapest nemcsak Bécs és Prága, hanem Pozsony és Varsó mögött is lemaradt 2010-re.
„Nem feledhetjük el, hogy habár az SZDSZ atomjaira hullott, káros hagyatéka még sokáig élni fog és szellemi örököseikként Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc továbbra is vezető szerepet töltenek be a magyar baloldalon.”– írták a közleményben.
