– Első tétel. Amikor a többségi döntés a Nemzeti Földalapot (NFA, - önállóan gazdálkodó központi költségvetési szervezet, – Szerk.) és szervezetét odacsapta a nemzeti vagyonkezelő szervezethez, mi, az ellenzék nem ok nélkül tiltakoztunk, de nem örültek szocialista agráriustársaink sem. Emlékszem: amikor kormánypárti agráriustársaink beadták a derekukat, azzal vigasztalódtak és indokolták, hogy az agrártárcának továbbra is lesz beleszólása a Nemzeti Földalap működésébe, különös tekintettel az állami tulajdonban levő földterületek sorsára.

 

– Második tétel. Véleményem szerint a tárca felelősséggel tartozik az ország agrárpolitikájának az irányításán túl a szakmai kompetenciájába tartozó nemzeti értékeink megőrzéséért is. Ilyen nemzeti értékek azok a ménesek is, melyek közül - talán nem túlzok - legismertebbje a bábolnai. 

 

– Harmadik tétel. Több mint kétszáz éve azért vásárolták meg a Szapáry-birtokot a bábolnai ménes telepítése céljából, mert tudták, hogy az 5500 katasztrális hold eltartja a tervezett lóállományt.

 

– Negyedik tétel. Ebben az évben bebizonyosodott, hogy megfelelő földterületen megfelelő gazdálkodással - aminek ebben az évben már tanúi voltunk, el kell ismernünk -, megfelelő ellenőrzés mellett a mai viszonyok között is megteremthető az a jövedelem, amely önfenntartóvá teheti a ménesbirtokot: lóállományostól, múzeumostól, hagyományőrzésestől, iskolástól egyaránt. Ötödik tételként kérdezem, Tisztelt Államtitkár Úr:

 

+ Mi a tárca véleménye a ménesbirtok körül kialakult helyzetről?

 

+ Miért nem emeli fel a szavát a tárca a ménesbirtok stabilizálása érdekében? 

 

+ Miért engedi, hogy a ménesbirtok alól szó szerint kihúzzák a talajt?

 

+ Milyen érdekeket szolgál többek között a bábolnai földből a kétszer 900 hektár tartós bérletbe adására kiadott pályázati felhívás?

 

+

 

Gőgös Zoltán, földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – A vagyontörvénynek, többek között, nagy előnye, hogy az eddig csak országgyűlési határozat szintjén létező földbirtok-politikai irányelvek törvényi szintre emelődtek. Nem szeretném fölolvasni, hiszen a képviselő is pontosan tudja, hogy miért van szükség arra, hogy legyenek földmozgások, bérbeadások. Az egyik ok nyilván az, hogy elég sok földet vásárol az állam életjáradék formájában. Ezeknek a fedezete részben a bérbeadás, részben pedig az értékesítés. 

 

– Ez a Bábolna-ügy a ménesbirtok kapcsán csúcsosodik, de a ménesbirtoknak korábban sem volt több ezer hektáros földterülete, kivéve akkor, amikor alakították, és még valószínűleg lovakkal szántották, művelték. Úgy gondolom, hogy az a földterület, amit a ménesbirtok tartós kezelésében kíván hagyni az MNV Zrt. (Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. – Szerk.)  Bábolnán, elegendő ahhoz, hogy a konkrét ménesbirtoki tevékenységgel kapcsolatos feladatokhoz elég legyen. Hétszáz-egynéhány hektárról van szó. A többi terület pedig normál módon kell hogy üzemeljen. Egyébként a Bábolna-kálváriáról – szerintem – lehetne írni egy jó könyvet, mert ennyi pénzt ebbe a cégbe még az Istennek az idejében sem raktak. És ez kormánytól függetlenül történt. A többi, amibe nem raktak ennyi pénzt, az normálisan működik, ez meg úgy tűnik, hogy a végjátékát éli, vagy most már talán azon is túl van.

 

– Nem gondolnám, hogy az a megoldás, hogy egy állami ménesbirtok kht. végezzen olyan mezőgazdasági agrártípusú tevékenységet, aminek egyébként az ő profiljához az égadta világon semmi köze nincs. Ez egy átmeneti kényszerintézkedés volt, hogy addig se legyenek gazdátlanok a földek. Szeretném, ha az ottani termelők bevonásával – amire úgy tudom, hogy van is megegyezés – megfelelő hasznosulása legyen azoknak a földterületeknek, és nemcsak azoknak, amelyek a ménesbirtok környezetében vannak, hanem egyéb területeknek is, amire olyan túl sok jelentkezőt én most nem látok, mert elég rosszak. 

 

+

 

Dr. Medgyasszay László: – Burgert Róbert idejében is volt a ménesbirtok, komoly nagybirtok, igaz, szocialista nagybirtok. Patrióta szakember lévén mégis megtartotta a ménest, sőt, nemcsak megtartotta, hanem megfelelő színvonalon tartotta meg. Felfogás kérdése, hogy külön kezeljük a ménesbirtokot vagy egyben. Egyben, gazdasági egységként. Vélekedésem szerint ez utóbbit kellene tenni, és nem pedig a mindenkori kormányok költségvetési szeszélyire bízni azt a támogatást, amiből fenn kell tartani a ménest. Igen, fenn kell tartani a ménest! Ebben egyetértünk, szóban mindenképpen, még a pénzügyminiszter is – aki lehet, hogy nem ért hozzá – is ezt mondja. „Csak” amikor a költségvetést kezdik számolni, akkor járunk esetleg úgy, mint ahogy jártunk már megtörtént, hogy nem kaptak két évben állami támogatást. Tehát azt gondolom, államtitkár úr: álljon át a mi oldalunkra, és adjunk birtokot ennek a ménesbirtoknak, hogy gazdálkodhasson, tartsa el a lovakat, és akkor nem kell a költségvetéshez kuncsorogni.

 

+

 

Gőgös Zoltán, földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr, én nem azt vitatom, hogy a ménesbirtoknak nem kell földterület. Én a mértékét vitatom, hogy egy tipikus közhasznú tevékenység ellátásához van-e szükség több ezer hektáros földterületre. Eleve hibás ötletnek tartottam mindig is, ha e fölött állami hivatalnokok bábáskodtak. Az vezetett Bábolna tragédiájához, és attól tartok, hogy ha ugyanezt a szisztémát átpakolnánk a ménesbirtok alá, akkor előbb-utóbb újra odakerülne a történet, hogy megint elindulna a felszámolási eljárás, megint bele kellene tenni milliárdokat, ami már egyszer lezajlott. Azt gondolom, ezt a történetet végérvényesen le kell zárni! Úgy kell lezárni, hogy a ménesbirtok megfelelő módon tudjon működni, az ahhoz szükséges földterülettel. És nem gondolnám, hogy ehhez több ezer hektár kell! A maradék földterületeket pedig a környékbeli termelők, kicsik, nagyok, megfelelő arányos módon vagy vegyék bérbe, vagy vegyék meg. Sokkal jobban tudják azok használni, min az állam, az állami bürokrácia ugyanis ehhez nem ért, képviselő úr.