Nagy fába vágta a fejszéjét a Tisztelt Ház. Megkezdték az új magyar polgári törvénykönyv megalkotását. Jóval messzebbre mutató tett a költségvetés napi parttalan vitáinál. Teljes az egyetértés: időszerű és szükséges, - az 1959-es Ptk. felett ugyanis eljárt az idő. A diktatúra korszakának végterméke volt, és az óta is toldozásra-foldozásra szorul, mert feslik, mint az elaggott gyékény. Abban is teljes az egyetértés, hogy a polgári jogi viszonyok átfogó újraszabályozása jó lehetőséget nyújthat az elmúlt 20 év joggyakorlata során szerzett tapasztalatok újragondolására, tökéletesítésére.

Közhely, de igaz: a polgári jog jogintézményei alapvetően a római jogban gyökereznek. Ezek az intézmények és meghatározó szabályaik legalább másfél ezer évesek, de még inkább kétezer éves múltra tekinthetnek vissza. Szabályozásuk, ha egyes részleteket illetően mutatnak is eltéréseket a mai szabályokhoz képest, a jogintézmények karakterét tekintve hosszú időn átformálódott és kikristályosodott, majd történelmi korokon átívelve működtek. Ez a jogi világ nem tűri a politika vagy a fantázia ötletszerű beavatkozását, kellően meg nem alapozott rögtönzéseit!  Az új polgári törvénykönyv kidolgozása különösen elmélyült és gondos, magas szintű tudományos, szakmai munkát kíván. E nagy ívű feladatnak az elvégzésére a Vékás Lajos akadémikus professzor vezette, kiemelkedő tudósokból és bírákból álló bizottság kapott megbízást. Az általa vezetett  bizottság tíz éven át munkálkodott a törvénytervezeten, tevékenységük több kormány hivatali idején is átívelt.

– Nem titkoljuk, hogy amikor az előttünk fekvő törvényjavaslatot a kezünkbe vettük, számunkra az volt az első kérdés: mennyire felel meg a kormány előterjesztése a nagy tekintélyű kodifikációs bizottság szakértői javaslatának? – mondotta volt dr. Salamon László, a kereszténydemokraták szakpolitikusa, a készülendő új polgári kódex vitájának nyitóvitáján. A kisebbségi véleményt, a Fidesz és a KDNP - első látásra szembeötlő – aggályait tolmácsolta a T. Házban. Csendesen, fölöttébb szerényen és udvariasan. Nem tapsoltak, nem fütyültek, nem szakították félbe. Egyik oldalon sem! – Igaz, „csak” –  a  napi aktuális hangoskodástól, többnyire távol maradó -  szakpolitikusok ültek a teremben. A tudósító sem szól közbe, lévén tudós dolgokról van szó…

– A római jog alapjaira építkező, megkérdőjelezhetetlen szakmai legitimitású törvényjavaslattal szemben azok a törvényhozók, akiknek tudása, ismeretei, tapasztalatai nem versenyezhetnek a törvényjavaslatot kidolgozó szakmai grémium kvalitásaival és lehetőségeivel, csak nagy visszafogottsággal és szerénységgel fogalmazhatják meg észrevételeiket. Vékás Lajos vezette kodifikációs bizottság megbízatását a kormány egy évvel ezelőtt minden elfogadható magyarázat nélkül megszüntette. Az előttünk fekvő tervezet végső formáját az igazságügyi tárca alakította ki. Miután a tízéves munkájuk  eredményét ez év tavaszán „A polgári törvénykönyv szakértői javaslata” címmel megjelentették, lehetőségünk nyílt ennek és a kormány javaslatának összevetésére. Ebből egyértelműen látható, hogy a kormány – pestiesen szólva – alaposan beletenyerelt a kodifikációs bizottság munkájába.

– Már önmagában is kérdéses, hogy elfogadható-e egy tízéves, kiérlelt munka eredményének ilyenformán történő kezelése és átalakítása. Összevetve a kodifikációs bizottság szakértői javaslatát a kormány által előterjesztett törvényjavaslattal, komoly aggályok merülnek fel bennünk a kormány javaslatának szakmai legitimációját illetően. Ezért úgy érezzük, indokolatlan a törvényjavaslathoz azzal a szakmai alázattal közelíteni, amely egy teljes értékű szakmai legitimációval rendelkező törvényjavaslatnak kijár. Külön rá kell mutatnunk, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat a már korábban elfogadott Ptk.-koncepciótól is eltér. Ismeretes, hogy a kormány, mégpedig az MSZP–SZDSZ-többségű Medgyessy-kormány még 2003-ban fogadta el az új polgári törvénykönyv koncepcióját, (1003/2003. I. 25. sz. kormányhatározat, - Szerk.). A kormány adós annak magyarázatával, hogy mi tette szükségessé a korábbi koncepció megváltoztatását. Csak töredéke a kételyeknek, aggályoknak, 'mit most fölsorolok...

– Örömmel fogadtuk a törvényjavaslatnak azt a megoldását, hogy a családjog szabályait ismét e törvény keretei közé kívánja beemelni. Kérdés ugyanakkor: mi indokolja a társasági jog szabályozásának kívül maradását, hiszen számos európai példát találunk a társasági jognak a polgári törvénykönyv keretében történő szabályozására?

– A törvényjavaslat a szellemi alkotások jogának területét változatlanul külön szabályozásában rögzíti. Ugyanakkor nem teljesen világos a szabályozási terület és a meghozandó polgári jogi kódex kapcsolata. Úgy tűnik, hogy az a kevés kapocs is, amely a ma hatályos Ptk. és a szellemi alkotások között fennáll, megszüntetésre kerül.

– Az Alkotmányügyi bizottságban, a nem tulajdonostól történő tulajdonszerzés és az öröklési kérdéseket  dilemmáit is említettük.  Kérdésként merült fel: miért vetette el a kormány a bizottság szakértői javaslatának néhány, a most – még - hatályos jogi megoldásokon túllépő – számos újító javaslatát? A Vékás-féle kodifikációs bizottság a nem tulajdonostól való tulajdonszerzés jogi következményeit illetően a jóhiszemű vevő pozícióját kívánta erősíteni. Nem világosak azok a szempontok, amelyek a kormányt vezették, amikor ezt a javaslatot figyelmen kívül hagyta.

– Hasonlóképpen lényeges és megfontolandó változást jelentene a házastárs és a szülő törvényes öröklési viszonyának újragondolása, amelyre az Alkotmányügyi bizottság szakértői anyaga javaslatot tesz. Itt arról volna szó, hogy az új törvény változtasson azon a helyzeten, hogy a hagyatékot leszármazók hiányában - nem ideértve az ági vagyont - egyedül a túlélő házastárs örökölje. Ezzel szemben kétségtelen ellenvéleményként fogalmazódhat meg, hogy a javaslat eltér a magyar öröklési jog hagyományaitól. Mindenesetre - súlyánál fogva -  ez a kérdés is átgondolásra érdemes. Ugyancsak indokolt külön megvizsgálni a leszármazó és a túlélő házastárs öröklési viszonyát, figyelemmel a túlélő házastárs özvegyi jogával kapcsolatos, az elmúlt évtizedek során a gyakorlatban is felmerült kérdésekre.

– Problematikusnak tartjuk a cselekvőképesség szabályozására vonatkozó részeit is a törvényjavaslatnak. Úgy véljük, hogy a javaslatban szereplő szabályozás gyakorlati alkalmazása komoly nehézséget és problémát fog okozni.

– Nem tudjuk támogatni azt sem, hogy a törvényjavaslat a naturális obligációk, azaz a bírósági úton nem érvényesíthető követelések körét szűkíteni kívánja. Itt egy, a római jogból átvett ősi szabályozás alapvető megváltoztatásáról lenne szó: arról, hogy a törvényjavaslat lehetővé tenné a játékból és fogadásból történő követelések bíróság előtti érvényesítését, amelyre sem most, sem a római korig visszamenőleg nincs és nem is volt lehetőség. A kérdés alapvetően erkölcsi és értéktartalmú, de a jelenlegi, egyben hagyományos szabályozás fenntartása mellett praktikus érvek is szólnak mellette: képzeljük el azt a képtelen helyzetet, hogy például a kártyajátékokból eredő viták, illetve az ebből eredő követelések bíróság elé lennének vihetők!

– A törvényjavaslat súlyos hiányosságának tartjuk, hogy nem oldja meg a telekkönyvi joggal kapcsolatosan felmerült kérdéseket sem. Ez annál inkább is érthetetlen, mert a kormány által elfogadott koncepció kifejezetten rendelkezett arról, hogy az ingatlan-nyilvántartás szabályait a polgári törvénykönyvben kell elhelyezni. Ezzel a kérdéssel összefüggésben lehetne megoldani egy, már hosszú ideje sürgető feladatként jelentkező problémát, nevezetesen a telekkönyvezés bírósági kontroll alá helyezését. Olyan követelményről van szó, amelyben a jogásztársadalom, a szakma szinte teljesen egyöntetű, azonos véleményen van. Az ingatlan-nyilvántartás közhitelességének megerősítése, az erre szolgáló garanciák biztosítása nem halasztható tovább! Mi lehet erre alkalmasabb lehetőség, mint az új polgári törvénykönyv megalkotása?

– Több kritikus észrevétel merült fel a törvényjavaslatban megjelenő családjogi szabályozással kapcsolatban. Nem értünk egyet azzal, hogy a törvényjavaslat nem tesz említést a házasság és a család védelmének elvéről, és megelégszik ennek csupán az alkotmányban történő megjelenítésével. Nem értünk egyet azzal sem, hogy ellentétben a hatályos szabályozással, a törvényjavaslat elhagyja a házastársak kötelességeinek köréből a hűség követelményét. Legyen szabad ezzel kapcsolatban utalnom arra, hogy hatályos jogunk jelenleg is jelentőséget tulajdonít ennek a követelménynek, hiszen a hűtlenség köznyelven szólva bontóok lehet, és kihathat a házastársi tartás, sőt még a gyermekelhelyezés elbírálására is. Az apaság vélelmének főszabálya maga is a kölcsönös hűség vélelmén alapul. Leginkább azonban ennek a követelménynek az erkölcsi tartalmát hangsúlyozzuk!  

– Hiányoljuk továbbá , hogy a törvényjavaslat nem vezetné be a több európai országban elfogadott jegyesség intézményét,  miközben eltörölné a házasságkötés előtti várakozási idő szabályát. Nem tudjuk támogatni azt sem, hogy a törvényjavaslat a házasság felbontását a közjegyző hatáskörébe utalja. A bíróság előtti bontóper sem húzódik el ilyen esetben, egyébként pedig a felek a közjegyző házasságot megszüntető végzésével szemben a törvényjavaslat szerint is bírósághoz fordulhatnának. Számtalan esetben fordul elő az is, hogy az úgynevezett közös megegyezéses bontóperek - menet közben - vitás ügyekké alakulnak, mert a megegyezés felborul. Ezek a gyakorlati ellenérvek a törvényjavaslat megoldásával szemben, de azt is hangsúlyozni kell, hogy elvi kérdésnek tartjuk: a házasság felbontásának aktusa a bírói hatalmat gyakorló állami szerv, a bíróság kezében maradjon!  Ennek megszüntetését, ami nemzetközi összehasonlításban szinte példa nélküli, rossz üzenetnek tartjuk!

– A családjogi kérdések közül végül elfogadhatatlan számunkra a bejegyzett élettársi kapcsolat szabályozása is. Csupán emlékeztetőként emelem ki: ez a passzus valójában az azonos neműek számára kíván burkoltan egy, a házassághoz megszólalásig hasonló jogintézményt teremteni, amely alkotmányossági problémákat is felvet!  

– Az Alkotmányügyi  bizottság kisebbségi álláspontjának kialakításában nagy súllyal esett latba két alkotmányossági probléma. Az egyik a már bejegyzett élettársi kapcsolat kérdése. Ezt intézményesítő, közelmúltban meghozott törvényt, mint ismeretes, az Alkotmánybíróság előtt többen is megtámadták. Az Alkotmánybíróság remélhetőleg mihamarabb dönteni fog az ügyben, mivel a megtámadott törvény 2009. január 1-jén lépne hatályba, és a jogbiztonság követelménye nyilvánvalóan korábi elbírálást indokol. Ha az új Ptk.-t úgy fogadná el az Országgyűlés, hogy abban a bejegyzett élettársi kapcsolat az Alkotmánybíróság előtt megtámadott szabályozása is benne maradna, alkotmányellenességének megállapítása esetén az a helyzet állna elő, hogy ezt a nagyszabású törvényt mindjárt megalkotása után - még  hatálybalépése előtt!-  módosítani kellene!  Ez,  pestiesen szólva is,  „snassz” lenne! Sokkal lényegesebb azonban ennél az, hogy egy magára kicsit is adó Országgyűlés nem fogadhat el olyan szabályozást, amelyben ilyen, az alkotmányellenesség gyanúját hordozó megoldás szerepel! Itt tehát nemcsak arról van szó, hogy sokunk számára értékeink iránti elkötelezettségből elfogadhatatlan az egyneműek számára biztosított kvázi házasság megoldása, hanem hogy az Országgyűlés ne menjen bele egy olyan szabályozásba, amely későbbi megváltoztatására az Alkotmánybíróság az Országgyűlés egészét, - egyes képviselők értékválasztására tekintet nélkül - esetlegesen kötelezni fogja! Ez a fiaskó elkerülhető lenne azzal, ha a törvényjavaslat tárgyalásával bevárnánk az Alkotmánybíróság döntését.

– A másik alkotmányossági probléma ennél is súlyosabb! A törvényjavaslat az úgynevezett gyűlöletbeszéd szankcionálása érdekében változatlanul azt a szabályozást tartalmazza, amit az Alkotmánybíróság a Ptk. korábbi módosításának normakontrollja eredményeként a közelmúltban alkotmányellenesnek ítélt. Egyszerűen minősíthetetlen az az attitűd, amely az Alkotmánybíróság említett döntésének semmibevételével a kormány részéről megnyilvánul!  Erre nem válasz az, amit felvetésünkre a miniszter úr a bizottsági ülésen elmondott, mármint hogy a törvényjavaslatot előbb nyújtották be az Országgyűlésnek, mielőtt az Alkotmánybíróság a döntését meghozta volna. A Házszabály az új változat benyújtásának lehetővé tételével megoldást kínál az ilyenféle helyzet elkerülésére. Nyilvánvaló, hogy a kormány oldaláról sem vitatottan alkotmányellenes elemet tartalmazó törvényjavaslatot nem támogathatjuk!

– Végül, a törvényjavaslat több részletével kapcsolatosan felmerült azon kritikákról kell említést tennem, amely egyes pontokon az előttünk fekvő tervezet fogalomhasználatának pontatlanságára, vitathatóságára, sőt szövegezésének színvonalára vonatkozik. A teljesség igényére itt sem vállalkozhatom, csupán rövid utalásokra szorítkoznék. Ilyen kérdés például a dolog fogalmának korábbitól eltérő meghatározása, a fogyasztói szerződések alkalmazásával kapcsolatos szabályozás, de ilyenek egyes értelmező rendelkezések, vagy a szövegezés színvonalának kritikájára. Példaként a szerződések és faktoring-szerződések szabályozása említhető. Mondanom sem kell, hogy a törvényjavaslat eme gyengeségeitől a Vékás-féle kodifikáció munkája még mentes volt!

– Ez a kódex alapvetően kihat jogrendszerünkre, és személyi, valamint vagyoni viszonyainak szabályozásán keresztül döntően befolyásolja az ország polgárainak életét. Ezért nem mindegy, hogy milyen törvénykönyvet alkotunk!Éppen a felelősség súlyát átérezve, a megválaszolatlan kérdésekre és a kifogásolható, illetve elfogadhatatlan megoldásokra tekintettel, külön kiemelve az alkotmányossági problémákat a jelen állapotában nem tudjuk támogatni!

Az új magyar polgári törvénykönyv megalkotását még hosszas vita kíséri…