Alaposan fölborzolta az oktatási és kulturális miniszter (Hiller István) kedélyét dr. Hoffmann Rózsa interpellációja. Kérdezte volt a kereszténydemokraták oktatáspolitikus asszonya: „Külön érettségi szabályok vonatkoznak a miniszterelnök fiára?” Kérdő mondatát erősítendő, aggályait is sorolta nyomban: 

 

– Tisztelt Miniszter Úr! A nyár közfelháborodást kiváltó oktatásügyi híre volt, hogy egy budapesti alapítványi iskolában a miniszterelnök fia szabálytalan körülmények között tett érettségi vizsgát: külön teremben, meghosszabbított időtartam alatt kapott meg nem engedett tanári segítséget. A fiú érettségije persze eredményesnek minősíttetett, miközben sok más társa ismételni kényszerül. A joggal felháborodott szülők az Oktatási Hivatalhoz fordultak kivizsgálást és a csalással szerzett érettségi bizonyítvány visszavonását követelve. A bürokratikus tanügyigazgatás fővárosi útvesztőiben aztán addig vándorolgatott a feljelentés, amíg meg nem kezdődött az új tanév. Ennek a halogatásnak két haszonélvezője van: egyik a Gyurcsány-fiú, mondván „ki időt nyer, életet nyer”, a másik a Montessori-iskola, ahol sok más törvénytelenség is napvilágra került, ám a tanév közben már nem kötelezhető a kapuinak bezárására. 

 

– Példátlan, hogy éppen a miniszterelnök fia érdekében szabálytalankodtak. A közélet szereplőinek, a politikusoknak mindent el kellene követniük annak érdekében, hogy jogos vagy jogtalan előnyben se ők, se a családjuk ne részesüljön. S ha például a nehezen regulázható gyermekük iskolája rosszul értelmezett lojalitásból csalni akarna, a szülőknek erkölcsi kötelessége volna ezt visszautasítani, helyreállítatni a rendet és a közbizalmat. Gyurcsány Ferenc ezt nem tette meg, nem kért elnézést ezúttal sem, nem kezdeményezte ő maga fia vizsgájának szabályos körülmények között történő megismétlését. Hallgatott Ön is, Miniszter Úr, akinek pedig hivatalbeli kötelessége lett volna az igazságosság és a közbizalom helyreállítása érdekében a gyors intézkedés megtétele. A Kereszténydemokrata Néppárt ezért kéri, szíveskedjék álláspontját közölni az alábbiakkal kapcsolatban:

 

+ Miért nem tartotta fontosnak, hogy megszólaljon az ügyben? 

 

+ Hogyan fordulhatott elő egy agyonszabályozott rendszerben, hogy csalás árán érvényesérettségi bizonyítványt adjon ki egy OKM azonosítóval rendelkező iskola?

 

+ A csalás nyilvánosságra kerülése után két hónappal miért nem történt még meg az ügyhivatalos kivizsgálása? 

 

+ Egyáltalán sor kerül rá, s mikor? 

 

+ Mi a véleménye Miniszter Úrnak arról, hogy a miniszterelnök fia hamis úton szerzettelőnyöket élvezhet?

 

+ Nem utolsó sorban: miként lehetséges, hogy egy kemény tandíjat szedő iskolavoltaképpen pénzért árusíthat végzettséget igazoló bizonyítványt?

  

+

  

Mosolyt erőltetett az arcára a miniszter, midőn állította: vizsgálat indult, az Oktatási Hivatal azonban nem talált törvénysértést, mert „nem volt semmilyen adat, amely azt igazolta volna, hogy bárki, bármilyen előnyhöz, kivételezéshez jutott volna.” Elismerte ugyanakkor: visszásságok mégis voltak, amiért a kiszabható legmagasabb összegű bírságság (1 millió Ft.) megfizetésére kötelezték az iskolát, - majd, az MSZP zúgó tapsa közepette, méltatlannak minősítette, hogy a kormány- és a párt első emberét „a gyermeke ürügyén érje politikai támadás”.  

  

+

  

Idézte volna, dr. Hoffmann Rózsa, vizsgálatot követelve, lobogtatva azt a tíz oldalas jelentést, mely szerint szabálytalanságok, kivételezések sorát követtél el, de egy árva percben, kormánypárti füttyöktől, felzúdulástól kísérve, erre reménye sem lehetett. - Nem is volt… 

  

Az 0rszággyűlés 200 igen, 155 nem ellenében a miniszter válaszát elfogadta.