Az Országgyűlés megkezdte „a közrend, valamint az igazságszolgáltatás működésének védelme érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat” általános vitáját. A kormány előterjesztése módosítaná a rendzavarás, a garázdaság, a zaklatás és a közveszéllyel fenyegetés tényállását; a nemzeti, etnikai, faji és vallási csoportok elleni erőszak helyébe a közösség elleni erőszak lépne, továbbá a párthovatartozás és a nemi identitás elleni fellépést is szankcionálná.

 

Draskovics Tibor igazságügyi és rendészet miniszter parlamenti beharangozójában állította:halaszthatatlan a rendcsinálás! „Megbomlott a szabadságjogok gyakorlásának határaira vonatkozó közmegegyezés, ezért a jogalkotásnak kell kijelölnie az elfogadható és az elfogadhatatlan magatartás közötti választóvonalat… Ne legyenek kétségeink! De bármilyen nagy is legyen a veszély – és úgy látom, hogy meglehetősen nagy –, van egy határ, amit a jelentős társadalmi felháborodás ellenére sem lehet átlépni.”

 

Legalább ennyire határozott Fidesz-vélemény volt: „Orvell beköltözött a T. Házba! Tehát, amikor a kormány meghatározza a félelemkeltésre alkalmas rendezvény fogalmát, akkor nem a gyülekezési jog gyakorlásának a módját tekinti disztinkciónak, hanem a gyülekezés célját, tartalmát, gondolatát, a gyülekezéssel kiváltani kívánt hatást tekinti jogellenesnek – így ezzel tartalmi cenzúrát állapít meg a gyülekezési jog gyakorlásával szemben.” 

 

Az MDF szolidabban fogalmazott: „módosító javaslatokat fogunk előterjeszteni, és ezek sorsa fogja majd meghatározni azt, hogy a végszavazás során a Magyar Demokrata Fórum milyen álláspontot képvisel a törvény elfogadását illetően.”

 

A „Kis Testvérnek” mondott SZDSZ is szembe fordult a „Nagy Testvérrel”: „Nem tarjuk alkalmasnak, néhány rendelkezésével messzemenőkig egyetértünk, de a nagy részét így nem tudjuk elfogadni!”  

 

Szászfalvi László ismertetve a Kereszténydemokrata Néppárt álláspontját, hangsúlyozta:

 

 

– Ez a törvényjavaslat dicstelen fejezete a rendszerváltozás utáni éveknek. Pillanatnyi felindulásból, politikai érdekek figyelembevételével készítette el és nyújtsa be a Ház elé a kormány. Azért kívánja módosítani a Btk.-t, hogy a saját érdekeinek megfelelő döntések irányába orientálja a jogalkalmazókat. Jelentős számú úgynevezett „gumiszabály" került a javaslatba, tisztázatlan fogalmakkal. Nem előzte meg a benyújtását szakmai, társadalmi vita. Nem vették figyelembe a civil jogvédő szervezetek állásfoglalását, véleményét, nem történt előzetes egyeztetés az adatvédelmi biztosi jogkört ellátó ombudsmannal sem. 

 

– Különösen a büntetőjogi és szabálysértési jogszabály-módosítások sértik súlyosan a jogbiztonságot, alkalmazása elfogadható érvekkel nem indokolható. Figyelemre méltó, hogy a szocialista kormányok idején a büntetőpolitika elsődleges eszköze a jogalkotás lett, ahelyett, hogy a jogalkalmazás hatékonyságára és a jogkövetés feltételeinek biztosítására helyeznék a hangsúlyt. Érdemes lenne figyelembe venni a neves büntetőjogász dr. Tóth Mihály tanszékvezető véleményét a kormány javaslatáról. Így fogalmaz: „Nem kellene a politikai elszántság igazolásaként lejáratni a Btk.-t, hiszen annak jogállami viszonyok között ultima ratióként, végső eszközként kell működnie, s a legsúlyosabb jogsértésekre hivatott reagálni. Mértéktartóbb, megfontoltabb jogalkotásra lenne szükség."

 

– A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 18. § (1) bekezdése szerint a jogszabályok megalkotása előtt elemezni kell, kellene a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdek-összeütközések feloldásának lehetőségét, meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit. – Mindebből semmi sem történt… 

 

 

– A törvénytervezet szükségtelenül és aránytalanul tervez korlátozni alkotmányos alapjogokat. Az előterjesztés indokolása ugyan utal arra, hogy az újraszabályozást a közelmúlt eseményei tették szükségessé, de nem egyértelmű, hogy a kormány mit ért a közelmúlt alatt. A változtatás őszintesége, véleményünk szerint, mindaddig joggal kétségbe vonható, amíg a 2006 októberében és novemberében a gyülekezés alapjogát durván sértő, az állam által saját polgárai ellen parancsra elkövetett erőszak kivizsgálása, a felelősök felkutatása és a sértettek kártérítése nem történik meg.

 

– Vegyünk szemügyre, egy konkrét példát! A tervezet a választási gyűlésen való részvétel jogtalan akadályozását akkor is büntetendőnek nyilvánítja, ha az erőszak vagy fenyegetés nélkül történik. A törvény a jogellenes akadályozás fogalmát nem rögzíti, a törvénymódosítás indokolása hangszóróval vagy más zajkeltő eszközökkel történő megzavarást említ. Véleményünk szerint az ilyen magatartás büntetőjogi szankcionálása az európai gyakorlattal szembeforduló, valamint az Alkotmánybíróság 30/1992. határozatában rögzített szükségesség és arányosság büntetőjogi álláspontjával ellentétes szabályozást tartalmaz. Álláspontunk szerint itt alkotmányosan csak az erőszakkal vagy fenyegetéssel történő fellépés vezethet a büntetőjogi felelősség megállapításához, a miniszterelnök mindenkori kifütyülése büntetőjogi szankcióval nem járhat, ez még a bírói mérlegelés körébe sem vonható.

 

– A szabályozatlanságok, az aránytalanságok mintapéldája! A jelenlegi gyakorlattal szembefordulva a módosítás erőszakos magatartásnak minősíti a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatást abban az esetben is, ha az testi sértés okozására nem alkalmas. A jogalkotó aránytévesztését jól szemlélteti, hogy a garázdaság már önmagában is aggályos tényállását az erőszakos magatartásra is kiterjesztené, a büntetési tételeket kettőről három, illetve az újonnan kreált minősített esetben öt évre emelné. Az előbbi miniszterelnöki példánál maradva: ha valaki egy rendezvényen papírgalacsinnal sikertelenül próbálja megdobni például a miniszterelnököt, akkor az szabadságvesztéssel lenne sújtható.  A KDNP álláspontja szerint a testi sértés okozására alkalmatlan tárgy legfeljebb szabálysértésnek minősülhet, melyre a cselekmény sértettje a polgári jog szabályai szerint jelenleg is követelhet elégtételt. 

 

 

– Összefoglalva: miközben kétségeink vannak a kormány szándékának őszinteségével kapcsolatosan, addig a közrend és köznyugalom védelmét, továbbá a gyülekezési jog akadálytalan érvényesülését változatlanul fontosnak tartjuk. Ez a törvényjavaslat azonban a homályos megfogalmazások, a szabályozatlanságok, az aránytalanságok mintapéldája, ráadásul, véleményünk szerint, több pontja is alkotmányellenes.

 

– Az alkotmányos büntetőjogból fakadó tartalmi követelmény, hogy a törvényhozó a büntetendő magatartások körének meghatározásakor nem járhat el önkényesen. Valamely magatartás büntetendővé nyilvánításának szükségességét szigorú mércével kell megítélni a különböző életviszonyok, erkölcsi és jogi normák védelmében. Az emberi és szabadságjogokat korlátozó büntetőjogi eszközrendszert csak a feltétlenül szükséges esetben és arányos mértékben indokolt igénybe venni, és akkor, ha az alkotmányos vagy alkotmányra visszavezethető állami, társadalmi-gazdasági célok, értékek megóvása más módon nem lehetséges. Mindezek alapján a KDNP országgyűlési képviselőcsoportja nem támogatja ezt a törvényjavaslatot.