INDULJON A VALÓS UTAZÁS A BAKONYBÉLI SZENT-KÚT FELÉ ÉS ÖKO-FOGADALOMTÉTELLEL A TEREMTETT VILÁG VÉDELMÉRE (IV.)

GRAVITÁCIÓ ÉS KEGYELEM

 

Az igazi, terminológiailag, fogalmilag is behatárolható öko-teológia korszaka a protestáns öko-teológussal, Joseph Sittlerrel (1904-1987) indult az 1960-as években. A chicagói Egyetem Lutheránus Teológiai Szemináriumának professzoraként 1957-1973 között úttörő munkát végzett a keresztyén teológia és az ökológiai gondolkodás összekapcsolása terén. Állandóan írt és beszélt a földgondozásról az 1Mózes 2,15 értelmében, s arról, hogy a

 

környezetvédelem a keresztyén hit és vallás egyik központi feladata. Már 1959-ben könyvet írt a hit ökológiájáról, egyetemi igehirdetéseiben a Föld gondozásáról, műveléséről és védelméről beszélt. Majd esszét írt a természet és kegyelem viszonyáról. A teológiai ökológia atyjának, J. Sittlernek az emlékére 2000-ben jelent meg válogatás írásaiból, első helyen említve az ökológiai témájúakat, a Kegyelem felidézése címmel.  Ő volt, aki először használta nyilvánosan is az ökológia szót teológiai fogalomként. Nagy figyelmet keltő párbeszédet folytatott az USA-ban olyan ökológussal, mint Aldo Leopold (1887-1948), aki elsőként vette fel a tudományba a vadon fogalmat, ökocentrikus föld-etikát írt, a biodiverzitás és ökológia fontosságát hangsúlyozta. Sokakat megszólító szellemi párbeszédben volt az ökológiai lelkiismeret keresztyén költőjével, a brit Gerard Manly Hopkins-szel (1844-1889).

 

REMÉNY, REMÉNY, REMÉNY, ISTEN NEM HAGYTA EL A TEREMTETT VILÁGOT

 

A 20. század második felének, és a századfordulónak legismertebb és legkiemelkedőbb protestáns öko-teológusa Jürgen Moltmannaki Isten a teremtett világban – ökológiai teremtéstan (1985) címmel írt könyvében fogalmazta meg öko-teológiáját. Korszakos reménység teológiájának legfőbb felismeréseit rávetítette az egész kozmoszra, megfogalmazva az ökológiai veszélyeket és alternatívákat a globális környezeti válságban. John B. Cobb amerikai teológus környezetvédőként ismert a nyilvánosság előtt, aki a processz teológia megalkotójaként az ökológiai interdependencia összefüggéseit bontotta ki munkásságában. Azaz: az öko-rendszerben minden mindennel összefügg

 

1971-ben írta meg első, a környezetvédelmi etikával foglalkozó könyvét: Nincs túl későn? Öko-teológia címmel. Ebben a teológiai gondolkodás lehetséges alternatíváit szemlélteti az ökológiai válság kihívásai közepette. 1989-ben a fenntartható jövő kérdéseit taglalta társszerzőként, aminek feltétele az ökológiai alapú gazdálkodás. Jelentős filozófusi munkásságával a konstruktív gondolkodás elemzésében ért el kiváló felismeréseket. Ezeken túl és innen igen jelentős előrelépést  tett ökológiai témákban, első renden az öko-etika területén. Az élet tiszteletének albert-schweitzeri normája tért vissza Cobbnál, amikor a tudomány és a vallás összeegyeztetéséért érvelt és dolgozott. Az élet felszabadításáról, az ausztrál genetikussal, Charles Birch-hel közösen írt könyvet.  Az élet és a biológia mechanikus modelljével szemben ő és szerzőtársa az ökológiai életmodellt dolgozta ki, ami nem húz éles határvonalat élő és nem élő természet, szerv/szervezet és környezete közé. Az a szellemi mozgalom, amit elindított, ma is világszerte visszhangzik: reális spiritualitás a reális életért. Valamiképpen minden környezetbarát öko-elkötelezésnek ez a megfontolás, belátás, program a mozgatója.

 

SPIRITUÁLIS ÖKOLÓGIA, KÖRNYEZET-ETIKA

 

 

Az ökológiai etika külön fejezetet alkot az öko-teológia történetében. Itt első renden James Nash (1938-2008) nevét említhetjük, aki szerint a „természet szeretete” központi keresztyén teológiai téma.  Ezért ennek szerepet szánt az ökológiai integritás megőrzésében és a keresztyén felelősség kategóriájához kapcsolta azt. 

 

 

Hozzá csatlakoztak katolikus gondolkodók is, mint Thomas Berry (1914-2009) és Denis Edwards. Berry katolikus papként alkotta meg öko-teológiáját, a mély ökológiát, illetve az öko-spiritualitást. Hitt abban, hogy az emberiségnek elkövetkezik az a korszaka, amikor az öndicsőítés és a világ szétdúlása után az emberek megtanulják új szerepüket a nagyobb kölcsönös függés, közösség és tisztelet alanyaiként. 

 

 

De tisztában volt azzal, hogy az emberiség pozitív változása nem megy könnyen. A nagy változást a politika és a törvényhozás, a gazdaság és az ipar, a nevelés és a vallás területén kell megvalósítani. Csendes forradalomnak nevezte azt, amikor az emberek egyre nagyobb és teljesebb módon odafordulnak a természethez, figyelnek „üzeneteire”, és megtanulnak a természeti világgal békében, vele együttműködve élni. Ezt vannak, akik Berry nyomán „harmadik szövetségkötésnek” is nevezik, az ószövetségi isteni, az újszövetségi jézusi után.  Edwards pedig az utóbbi 20 évben szinte ontotta az ökológiai témájú könyveket. Legutóbb a Szentháromság, az evolúció és az ökológia viszonyáról, korábban Jézus és a kozmosz kapcsolatáról, a teológia és a tudományok kapcsolatáról, az ökológiáról, mint a hit szívéről, Jézusról, Isten bölcsességéről és az öko-teológiáról.

 

Az első, édeni ökológiai szövetségtől a reformáción át, el egészen napjainkig formálódott a keresztyénség ökológiai látásmódja, spiritualitása, etikája és életgyakorlata. Az antropocentrikus gondolkodást és az emberi szükségletek kielégítésére szolgáló tárgyias-mechanikus szemléletet mindig is ellenpontozta az a viszony, ami ember-természet között a teremtésbeli társas viszony szemléletét, a kölcsönös interdependenciát, függést hangsúlyozta. Ez a szemlélet, ökológiai vízió nem adja fel annak hitét és megvallását, hogy Isten nem hagyta magára keze alkotását, hanem immanens transzcendenciával van jelen a világban, ami nem pánteizmus, hanem pánenteizmus. Nem fűben, fában, hiszen a véges nem fogadhatja be a végtelent. De minden és mindenki Őbenne létezik, ezért Ő kikerülhetetlen. Úgy, ahogyan azt Pál Athénban, areopágoszi beszédében megfogalmazta: Isten „nincs messzire egyiküntől sem, mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk…/in ipso enim vivimus, et movemur, et sumus…” (ApCsel 17,27-28). Ehhez járul Istennek nem annyira hierarchikus, mint inkább ökológiai, relációs, kapcsolatkereső, létesítő, építő és fenntartó szemlélete a világ és az emberiség vonatkozásában egyaránt.  Az emberi uralkodás és a félreértett ökológiai uralom helyett radikális fordulat kell a partnerség irányában, partneri reláció kiépítése a természettel is. Továbbá az igazságosság fogalmának kiterjesztése nem csak az emberi társadalomra, együttélésre, hanem a veszélyeztetett biológiai fajokra az egész Földön.  

 

EGY ÖKO-MISSZIONÁRIUS, BARÁTUNK, FRANZ ALT ÖSZTÖNZŐ PÉLDÁJA

 

 

Külön színfoltja és érdekessége a 21. századi öko-ébresztésnek az a fáradhatatlan teológusi, öko-zsurnalisztai munkásság, amit a protestáns teológus, „Németország zöld lelkiismerete”, Franz Alt alkotott/alkot meg az elmúlt pár évtizedben.  Több, mint harminc könyvet írt ökológiai kérdésekről, bibliai összefüggéseket is állandóan felmutatva ezekben. Az ökológiai Jézus c. könyve (2003) előszavában írja: „Harmadik világháborút folytatunk. A természet ellen és önmagunk ellen. Megmenthetők vagyunk-e még? A mögöttünk maradt három, már bizonyos mértékben öko-tudatos évtizedben ráébredtünk: technika és tudomány nem biztosítanak kiutat. Az emberiség történetében most először van az, hogy túlélésünk a radikális szellemi és lelki megfordulástól, megtéréstől függ, mégpedig az etikus ökológiától

 

Az Újszövetség őskeresztyén tanításai, különösképpen is Jézus szavai fogékonnyá tesznek a teremtett világ iránti felelős bánásmód követelményére. Meg kell tanulnunk Jézus ökológiáját, ezt kifejező képeit a 21. század problémáira és fenyegetéseire kell alkalmaznunk”. Franz Alt ennek érdekében internetes fórumot alkotott, a Sonnenseite/Napos oldal az ökológiai kommunikáció nyilvános felülete lett. Érdemes ráklikkelni, kitárul előttünk a felelős és etikus öko-gondolkodás, öko-cselekvés fantasztikus panorámája (elérhető: http://www.sonnenseite.com/de/).

 

Fáradhatatlan harcosa a tiszta energia terjesztésének, ami alatt a napenergiát, szélenergiát érti elsőrenden. A Föld jövője szerinte a szelíd energiák bevezetésétől függ, az ökológiai fordulatot és megmaradást ettől reméli. Évente két-három könyvet ír, ilyen témában is jó néhány már közkézen forog hazájában, és a francia, angol nyelvű világban. Például: Sonnige Aussichten – Napos kilátások – Klímavédelem mindenki javára (2010); A Nap nem küld nekünk kifizethetetlen számlát – új energiák – új munkalehetőségek – új mobilitás (2009); A napos oldalon – miért lehetünk nyertesei az energiaváltásnak? (2013). Hitvalló keresztyénként mindig visszatér a forrásokhoz és odafordítja olvasói millióinak is a figyelmét. Különös missziójának legfrissebb produktuma 2016 húsvétjára megjelent könyve, melynek témája: Mit mondott Jézus valójában? Ebben visszautal az arám anyanyelvű Jézusra, akinek üzeneteit újra lehet és kell gondolni. Felszólítása elgondolkodtató, különösen is a szíriai keresztyének elüldözésének a kontextusában: „Minden felekezet teológusai, az összes földi országban élő keresztyének: Egyesüljetek végre, s induljatok el együtt az ősi, egyetlen forráshoz, az arám Jézushoz!”.  Öko-prófétai attitűdjét, politikai tartalmú  megnyilatkozásait, de Jézus-képét is éri kritika. Franz Alt könyveivel, nyilvános előadásaival fáradhatatlanul kiált, jelez, mozgósít. Az idő, s főként a vergődő világ, a szenvedő ökológiai környezet sürget. Ahogyan Pál írta: „Az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik” (Róma 8,22). Franz Alt meghallotta ezt a sóhajtozást, emberi nyelvre fordítja. Hogy életet vagy halált szül-e a teremtett világ, szinte csak rajtunk múlik! Ez a mai nemzedékek öko-felelősségének a nagy tétje és hatalmas kihívása.   

 

SZENT-KÚT ÉS A KÖRNYEZETI ELKÖTELEZETTSÉG FOLYTONOSSÁGA

 

Van mit tudatosítanunk, továbbadnunk a 24. órában. A gyönyörű szent-kúti ünnepi pillanatokban, meg azután is. Ahogyan István király, Gizella királyné, Günther remete és Gellért püspök idejében, idejéből is. Legyen 21. századi öko-elkötelezettségünknek egyik ösztönzője, öko-fogadalomtételünkkel pedig megerősítője ez a teremtésnapi ünnepi rendezvény! Kányádi verssorával élve: Itthon van az Isten – legyünk mi is otthon azon a helyen, ahol élünk. Legyen lakható otthonná a Föld kezünk, imáink, ünnepeink, környezetvédő, kímélő öko-tapintatunk révén is. Ebben találjuk meg, tartsuk fenn a folytonosságot. Mindenki tehet valamit ezért, és a jövőért.

 

Kányádi Sándor: Folytonosság

áldozóhely volt szentély 
pogány templom később keresztény 
mutatja még egy-két mohos darab 
a hajdani falat 

most csak hely fű fa és bokor 
tenyészget csöndjében élni akar 
lábod ősi ösvényre ismer 
akármikor jössz itthon van az Isten. 

 

 

 

Írja: Dr. Békefy Lajos, a KDNP PM külügyi titkára