Korábbi cikkünkben („Döbbenetes világban élünk: a keresztyénüldözés aktuális formái és okai – megjelent az üldözés világindexe 2017 / 2017. jan. 12. – bekefy.agnusradio.ro ) a Kárpát-medencei sajtóban elsőként és elemző részletességgel számoltunk be az Open Doors nevű nemzetközi szervezet több, mint 300 oldalas jelentéséről, ami a 2016. évben elkövetett keresztyénüldözést, diszkriminációt dolgozza fel és publikálja. Akkor jeleztük, hogy sorozatot indítunk, amiben e különös, intoleráns, a 21. században egyenesen anakronisztikus jelenséget és drámai megjelenési formáit területekre, emberi sorsokra bontva mutatjuk be. A világjelenséggé vált keresztyénüldözést országról-országra kísérjük nyomon, annak a listának megfelelően, ami az éllovasok között első renden a félelmetes diktatúrát, Észak-Koreát jelöli meg, majd több muszlim országot. A 21. század elején mintegy 200 millió üldözött keresztyén él a világon a mintegy 2,42 milliárd (2015-ös adat) keresztyén közül. A mártírok száma meghaladja évenként a 200 ezret. (Forrás: opendoors.de/verfolgung/weltverfolgungsindex-2017/).
Tendencia elemzés – szellemi és fegyveres keresztyénüldözés
Mielőtt az országonkénti esetleírásokra térünk, jelezzük, hogy az Open Doors jelentése külön témakörben foglalkozik a trendkutatással, elemzéssel, melynek során azt próbálják tisztázni: melyek azok a globális és regionális, vallási és politikai okok, amelyek ezt a nagymértékű keresztyénüldözést létrehozzák. Közben arról sem felejtkeznek meg, hogy a pozitív jelenségekről is számot adjanak. Sajnálatosan kell azt évek óta megállapítani, hogy a közel-keleti ősi keresztyén közösségek szenvedik el a legdurvább és a legerősebb üldöztetést, ami már csaknem a vallási indítékú genocídiumig jut el. Jól ismertek az adatok az Iszlám Államról, s „leányvállalkozásairól”, a főként Észak-Afrikában tevékenykedő Boko Haramról, az El Shabaabról vagy másutt a talibánok akcióiról, melyeknek egyetlen és közös célja: a világ iszlámosítása. Új jelenségként járul ehhez, mindezzel összefüggésben a nyugati államok, az EU fenyegetettsége belülről, a migrációval és más módon beszivárgó terrorizmus révén. A keresztyénüldözésnek nem vallási, hanem nacionalista szűkkeblűségben és túlzott önértékelésben gyökerező sajátos ideológiai, szellemi formájával is egyre gyakrabban találkozunk, ami aztán csakhamar tettleges terrorizmusba csap át.
Ázsia kétarcú kontinens – meglepő intolerancia Indiában
Saját kulturális és történelmi identitásuk megőrzése, megvédése érdekében nem csak iszlám, hanem főként Ázsiában, és Távol-Keleten hindu, buddhista rezsimek és csoportosulások is egyre agresszívebben lépnek fel keresztyén kisebbségek ellen. Sorra születnek olyan törvények bizonyos országokban, melyek az áttérést a keresztyén vagy más vallási hitre súlyosan büntetik. Gandhi egykori „békés” sómeneteléses országában, Indiában mára oly mértékben lesüllyedt a türelem küszöbértéke, hogy Delhiben például havonta legalább 40 eset kerül napvilágra, melynek során lelkészeket vernek agyon, templomokat gyújtanak fel, keresztyén hitre térteket üldöznek. Az indiai keresztyénség viszonylag nagy létszámú kisebbség a hatalmas országban. Közel 64 millió keresztyént tartanak számon, közülük 39 millió közvetlenül érintett az üldözésben.
Afrikai csapdák
Afrikában a Szaharától délre fekvő területeken igen erőteljes iszlámosítás kezdődött, immáron évekkel ezelőtt. Az említett Boko Haram és El Shabaab fegyveresei rémtettei következtében főként Észak-Nigériában és a környező területeken mintegy nyolc milliónyi őslakosság került az éhhalál szélére. Nigériában sok ezer keresztyént üldöztek el az iszlámi Hausa-Fuláni törzs tagjai. Militáns líbiai csoportok pedig összefogtak a Tuareg lázadókkal, hogy Mali demokratikusan megválasztott vezetését megbuktassák.
Pozitív példák a maradásra az iraki keresztyéneknél
Legutóbbi pozitív fejleményként számol be a jelentés arról, hogy az Észak-Irakból elüldözött keresztyének között egyre inkább feltámad a remény, hogy visszatérhetnek szülőföldjükre. Ők az iraki kurd területeken húzódtak meg, ott várják a hazatérés esélyét. Nem sodródtak vagy kalandoztak el Nyugatra, az EU-ba a migráns áradattal, s ősi, az iszlámot századokkal megelőző keresztyén hitük erejét és helytállásuk magas erkölcsi szintjét mutatja, hogy maradtak. sodródtak az árral. „A víz szalad, a kő marad, a kő marad” – mondhatnánk róluk Wass Albert klasszikus soraival.
Mintegy 125 ezer keresztyén előtt nyitották meg otthonaikat a szomszéd országokban élő keresztyének. S voltak számosan, akiket a muszlim jordániai herceg felhívása állított meg fej-, lélekvesztett menekülésükben. Ibn Hasszan Talal királyi herceg az első moszuli menekülthullám beindulásakor sorozatban adott tv és rádióinterjúkat, felhívásokat, üzeneteket, amit a menekülők is hallottak. „Ne hagyjátok el szülőföldeteket! Ti hamarabb voltatok ott, mint az iszlám, s nélkületek, arab keresztyének nélkül nincs arab kultúra sem. Ne menjetek el, szükség van rátok!”. Ilyen muszlim is akad…
Országról-országra: Észak-Korea elképesztő ellenpontja a csodálatos protestáns alkotóerőket felmutató Dél-Koreának
Az üldözési világindex, világmutató dicstelen első helyén lévő Észak-Koreával nem pozitívuma, hanem elrettentő tömeges keresztyénüldözése, felszámoló stratégiája miatt foglalkozunk. Még a vallási okok miatt masszívan keresztyénüldöző vagy legalábbis intoleráns iszlám országokat is megelőzi az a rafinált és hatalmas arányú diszkrimináció, amit ez a vörös kisbirodalom, a hazánknál alig valamivel nagyobb 21. századi diktatúra produkál. Annak a testvér országnak, Dél-Koreának a szomszédságában, ahol viszont jelenleg a világ legpezsgőbb hitéletű protestáns, református, presbiteriánus egyházai találhatók, s ahol egy évszázad alatt a pár száz protestánsból mára közel 20 milliós fantasztikus egyház jött létre. Lenyűgöző missziói lendülettel, a hit országot, gazdaságot, kultúrát magasra lendítő lelki hajtóerőivel, családok százezreit boldog hétvégi feltöltődésre, templomlátogatásra vonzó közösségépítéssel. A reformáció 21. századi csodálatos „kései” gyümölcse az, ami a vérengző Észak mellett ott mára kialakult a félszigeten.
Az elnyomás és az üldözés hajtóerői – heródesi effektussal
De konkrétan mit olvasunk a jelentésben a világelső keresztyénüldöző államról? Először is azt, hogy Észak-Korea világelső helyét évek óta rendíthetetlenül tartja. Azaz lendületesen folytatódik az országban a keresztyénüldözés. És a hajtóerők ehhez?
Első renden a kommunista elnyomás. A mai napig kommunista országként deklarálja önmagát, elképesztő személyi kultusszal. Kim Dzsong Un fiatal diktátor apja, nagyapja nyomdokaiban szinte túlszárnyalja őket. 2011-es hatalomra kerülése óta közel 70 embert öletett meg heródesi effektusként, hatalomféltésből. A kommunista ateizmus az első számú hajtóerő. A Koreai Munkáspárt 2016 májusi kongresszusán a társadalomra veszélyesnek bélyegezték a keresztyéneket, a nép ópiumának titulálva őket.
A diktátori paranoia a második hajtóerő
Az országot 1948-ban bekövetkezett létrejötte óta egyetlen család kormányozza, most már a harmadik generációs „vezérrel”. Mindenkinek kötelező tisztelnie a „vezért”, ami lehetővé teszi számára, hogy egyedüli vezetőként rendelkezzék a párttal, a hadsereggel, a közigazgatással, bíróságokkal és a társadalom minden részével. Nincs semmiféle tolerancia semmiféle vallási jelenség számára az országban, kivéve a valláspótlék vezérimádatot.
Aktualitások, de nem újdonságok
Az ország diplomáciai elszigeteltsége továbbra is fennáll. Az éhség ugyan az 1990 előtti katasztrofális, már-már alulmúlhatatlan alsó szintről elemelkedett, most is vannak vidékek, ahol elképesztően alacsony az életszínvonal és az ellátottság. Újabban a privát gazdaság működését engedélyezte a vezér, hogy ezzel kioltsa az éhség miatti elégedetlenséget. A gazdaságot ma is ötéves tervekkel működtetik. Egyre növekszik viszont a korrupció. A nagy szomszéddal, Kínával igyekszik az ifjú diktátor kiegyensúlyozottabb kapcsolatokat fenntartani, de ez jobbára csak a diplomáciai kapcsolatokra vonatkozik. A menekülést az országból erősen kontrollált határőrizettel szinte lehetetlenné teszik. Ilyen, s még ennél is „cifrább” társadalmi helyzetben élik meg ottani keresztyén testvéreink hitüket. Leginkább személyes csoportokban, „földalatti” ősegyházi közösségformációkban.
Két keresztyén csoportosulás: hagyományosak, illetve frissen áttértek – a maradék alkotja a keresztyén közösségeket
A hagyományos keresztyén egyházakhoz tartozó keresztyének már a sok véráldozattal járó koreai háború (1950-1953) előtt is éltek a félszigeten. Mivel sokan meghaltak a háborúban, illetve Délre menekültek, az északi országrészen alig maradtak keresztyének. A maradék és leszármazottaik alkotják a kicsiny, láthatatlan gyülekezeteket. Az országban uralkodó osztálykategóriák, a songbun szerint a keresztyéneket az ellenséges osztályhoz tartozók közé sorolják. További két alcsoportjuk: a „37”-esek a protestánsok, a „39”-esek a katolikusok. Olyanok tartoznak ezekbe, akiknek a szülei és nagyszülei is keresztyének voltak. Büntetésként e kategóriákhoz tartozókat félreeső falvakba szállították. Csak nagyon kevesen tudták hitüket földalatti egyházi formák között megélni, akkora volt a nyomás ellenük.
A keresztyén konvertáltak közé azokat számítják, akik kommunista háttérből tértek meg, vagy a mai diktátor elődeit tisztelők közül. Sokan konvertáltak az 1990-es évek nagy éhséghulláma idején, amikor a kínai határon átkeltek, s ott keresztyén egyházaktól segélyeket és életlehetőséget kaptak. Amikor visszatértek lakóhelyükre, hűek maradtak megismert és elmélyült keresztyén hitükhöz.
A jelentés beszámol arról, hogy valójában valamennyi életterületen szinte maximális pontokat mutat az üldözési index. Legerősebben érvényesül a magánélet, a közélet ás az egyházi területén. Alig marad el ettől a társadalmi és a családi élet területe. Tehát azt lehet mondani, hogy a kontroll maximális és mindenre kiterjed.
A magánélet területén ez azt jelenti, hogy kifejezetten veszélyes Bibliát olvasni, és a keresztyén hitről bizonyságot tenni. A Bibliát jól elrejtik, s csak akkor veszik elő, ha meggyőződtek arról, nincs külső veszély. Veszélyes találkozni a hívőknek egymással, vagy a család nem hívő tagjai előtt a keresztyén hitről beszélni. A nagyon erős iskolai kontroll miatt szülőknek gyermekeiknek szólni a keresztyén hitről ugyancsak kockázatos.
A családi élet területén azt jelenti ez, hogy gyermekeknek előbb kell megtanulni a nagyvezér nevét, mint saját szüleik, családtagjaik nevét. Ha ez másként történik, mindenüket elveszítik. Sőt, évekre munkatáborokban találják magukat a lehallgatások következtében. Akit keresztyén tevékenységen kapnak (Ima, bizonyságtétel, házi istentisztelet…), azt diszkriminálják, bebörtönzik, elhurcolják, megkínozzák, legrosszabb esetben nyilvánosan kivégzik.
A társadalmi élet és az államélet területén ez azt jelenti, hogy mindenki mindenkit figyel. A szomszédsági őrködést inminban-nak nevezik. A szomszédok között speciális feladatokra kiképzett személyek is találhatók. Ilyen körülmények között szinte lehetetlen az egyházi keresztelő vagy egyéb szertartás megtartása. Ha keresztyénekről egyáltalán valami megjelenik a médiában, az csak lejárató, ellehetetlenítő hangsúllyal és éllel. A rendőrség különleges alakulatai nyomoznak azok után, akik Kínában dolgoztak, kideríteni akarván, milyen irodalmat hoznak be, kikkel tartanak kapcsolatot. A Kínából hazahurcolt menekülteknek visszatérő módon ezt a kérdést teszik fel: „Találkoztál Kínában keresztyénekkel?” – „Meglátogattál Kínában valamilyen templomot?”.
Az egyházi élet ilyen viszonyok között szinte lehetetlen. A fővárosban van 5, a kormányzat szervei által szigorúan ellenőrzött és megfigyelt templom, amiket főként külföldiek látogatnak: egy katolikus, három protestáns, egy orosz ortodox. De ezek sem tudnak igazi közösségként működni.
Kedvezőtlen kilátások
Egyes becslések szerint tízezrek vannak munkatáborokban keresztyénség gyanújával. A kilátások sem kedvezőek. A kommunista elnyomás, a diktátori paranoia és az egyre erősödő ideológiai nyomás azt sugallja, hogy ezen a területen sem lesz enyhülés. A kérdés az, hogy a külföldi valuta szerény, de tapasztalható bevitele mennyire oldja majd a kemény egyházellenességet. A kényszermunkát az észak-koreai exportgazdaság egyik fontos motorjának tekintik, nyilván olcsó munkaerő jellege miatt. A külföldi vendégmunkások ellen, például akik Lengyelországban próbáltak munkát vállalni, keményen eljárnak. A ország vezeti a világ rabszolgamunka indexét is. Ilyen körülmények között, s más, politikai, külpolitikai okok miatt sem várható, hogy az ottani keresztyének helyzetében érzékelhető javulás állhatna be. Imádságainkkal támogathatjuk őket, illetve a kínai keresztyének bátorító üzenetei, informális utakon megvalósuló segítsége nyújthat nekik reményt. És élő hitük a Történelem Urában, a Királyok Királyában.
Szemleíró: Dr. Békefy Lajos, a KDNP PM külügyi titkára
(Sorozatunkat folytatjuk)
