Szeptember közepén azonban a szovjetek hátba támadták a lengyeleket és a közös határon át sok tízezernyi lengyel, közöttük több katonai egység menekült hazánkba. Ez lehetőséget adott a Teleki-kormánynak, hogy befogadásukkal és barátságos bánásmóddal kimutassa a nyugati hatalmak iránti jóindulatát is. Ez abban is megnyilvánult, hogy hallgatólag segítette a menekültek, különösen a katonák távozását a Balkánon át nyugati országokba és a Közel-Keletre, ahol menekült lengyel kormányt és hadsereget szerveztek.

A háború közvetlen közelünkben zajlott és a lengyel-magyar határon szovjet katonaság jelent meg, közvetlen szomszédságba kerültünk a Szovjetunióval. Sőt, valamelyes közeledés is történt a két állam között, még kommunista propagandaanyagokhoz is hozzá lehetett jutni hatósági beavatkozás nélkül.

A háború azonnal éreztette hatását a polgári életben is. Felgyorsult a hadsereg fejlesztése, a behívott férfiak helyét nők foglalták el, megszűnt a munkanélküliség, de az ipar egy része haditermelésre állt át. Nyersanyaghiány keletkezett, leálltak a polgári építkezések, a lakosságot ellátó ipar a katonaságot szolgálta ki, a mezőgazdaság a Németországba irányuló exportot. A gazdákat terményeik és állataik egy részének beszolgáltatására kötelezték, nehezebb lett az élelmiszerellátás, csakhamar élelmiszer- és iparcikk-jegyre lehetett a közszükségleti cikkekhez hozzájutni. Emelkedtek a bérek és fizetések, de emelkedtek az árak is, lassú infláció kezdődött, az ezüstpénzeket papír és alumínium váltotta fel. A háború ősi velejárója, a feketézés, valutázás büntetést vont maga után. A kommunista és a nemzetiszocialista szervezkedéseket szigorúan ellenőrizték, perek indultak súlyos ítéletekkel. Az újságokat cenzúrázták, háborús álhírek terjesztőit ellenségnek nyilvánították. Duplán sújtották ezek az intézkedések a zsidókat, miután az antiszemita propaganda szabad volt és a zsidókat egyre inkább a rendszer ellenségeinek tüntette fel.

A lengyel háborút rövidesen a balti államok szovjet megszállása és a finn-szovjet háború követte, ez sokakban a kisállamokra váró bizonytalanság rémképét vetítette előre. Eközben Romániában szélsőjobb puccs zajlott le, ez az erdélyi magyarok helyzetét súlyosan érintette. Az ország figyelme egyre inkább Erdély felé fordult.

Nyugaton mindaddig nem történt semmi, míg 1940. áprilisában a németek váratlanul meg nem szállták a semleges Dániát és Norvégiát. Majd ugyanilyen meglepetésszerűen tankhadosztályaikkal, ejtőernyőseikkel lerohanták Hollandiát, Belgiumot és az angol-francia főerők hátába kerültek. A nyugati front összeomlott és júniusban a franciák ugyanabban a vasúti kocsiban írták alá a fegyverletételt, amelyben huszonkét évvel korábban a németek. Sokak számára megdöbbentő volt, de nagyon sok mást nagy elégtétellel töltött el, amint Hitler győztesen lefilmeztette magát az Arc d. Triomphe előtt. Az olaszok, akik korábban megszállták Albániát, most hadat üzentek a franciáknak. A tengelyhatalmak és a szovjetek egész Európa uraivá váltak, mikorra megérett a helyzet Erdély további sorsának eldöntésére. Szovjet csapatok szállták meg a románlakta Besszarábiát, a mai Moldáviát.

A Ribbentrop-Ciano kettős ismét összeült és megfelezte Erdélyt. A magyarlakta területek és Székelyföld visszakerült a trianoni országhoz. Igaz, hogy ezzel együtt nagyszámú román is, a zsidóság lélekszáma pedig milliósra duzzadt.

Sokan érezték úgy, hogy végre ránk mosolygott a szerencse.

Trianon egyik legnyomasztóbb következménye a valamikor független, etnikailag nehezen felosztható Erdély sorsa volt. Így az ország és az erdélyiek évtizedes, nyomató gondjának megoldása után minden eddiginél nagyobb örömünneplésben tört ki. Ugyanakkor a szárazföldi háborúban hosszabb szünet állt be, ezekben a hónapokban úgy látszott, mintha a háború már véget is ért volna. A németbarátok abban a hitben éltek, hogy Hitler elfoglalja Angliát is, de ez elmaradt.

Angliát a német légiflotta ostromolta, nem kímélve a polgári célpontokat sem, ezzel megalapozta a későbbi terrorbombázások filozófiáját. Ha ezen kívül történt valami, hát az olaszok megtámadták Görögországot, és a görögök kiverték őket, megmutatkozott az olaszok gyengesége. Viszont a háború átterjedt a Balkánra, de ezt nem érzékeltük.

Romániába – hazánkon át – német „tankcsapatok” utaztak, hogy „kiképezzék” a román hadsereget, így látni lehetett, hogy ahhoz képest meglehetősen nagy erőt képviseltek a német iskolamesterek. A figyelem egyre inkább a Balkánra terelődött.

A Kisantant pillérei, a csehek, szlovákok; románok már német zsoldossá váltak. A harmadik pillér Jugoszlávia, ebben a helyzetben – hogy békés szándékát kimutassa – Magyarországhoz közeledett és barátsági szerződést kötöttünk. Néhány héttel a szerződés aláírása után a szerb hadsereg államcsínnyel megbuktatta a jugoszláv kormányt és szembefordult a német törekvésekkel.

A német hadsereg eddigi, villámháborús stílusában megtámadta Jugoszláviát, amelynek hadat üzent Bulgária is. A jugoszláv védekezés napok alatt összeomlott. Ekkor a magyar hadsereg hadüzenet nélkül átlépte a déli határt é kisebb harcok után megszállta a Duna-Tisza közét, a baranyai háromszöget és Muraközt. A beavatkozás előestéjén Teleki Pál, Horthy egyik legmegbízhatóbb régi munkatársa főbe lőtte magát, mert úgy vélte, megszegtük Jugoszláviának adott szavunkat és háborúba sodortuk az országot.

Churchill állítólag azt mondta akkor, hogy Telekinek helye lesz a béketárgyalások asztalánál. Churchill is megszegte a szavát.

A németek pedig, ha már ott voltak, lerohanták Görögországot is.

Abban az időben a pékek már kukoricalisztet is kevertek a jegyre kapható kenyérbe.