Orbán Viktor hagyományos évértékelését sokkal inkább a folyó év várható, semmint a múlt évre vonatkozó értékelésének foghatjuk fel. Valójában nyilván mindenki erre számított, hiszen elege volt már abból, ami tavaly történt. Valójában ez is a választásokat megelőző kampánynyitók egyike volt. A múlt évre leginkább az új kormányra váró legsürgősebb teendők utaltak, mindannak kritikájaként, ami megtörtént, vagy inkább nem történt meg – mint például a kormányzás. Az évértékelés lényegét „a rendteremtés kezdete” gyűjtőszóval illethetjük. Azt már mondania sem kellett, hogy először is át kell tekinteni, mi maradt a kasszában és ennek megfelelően átalakítani a költségvetést, újjászervezni az adminisztrációt, előkészíteni az önkormányzati választást.
d-y-ó
Ezek helyett inkább a középtávú feladatokról szólt a Fidesz elnöke. Meg kell ejteni az elszámoltatást, emelkedő pályára kell állítani a gazdaságot a közép- és kisvállalkozások támogatásával, munkahelyek teremtésével, a családok támogatásával, az egészségügy működőképességének helyreállításával, a közbiztonság megszilárdításával.
Ezek a szempontok adják a leendő kormányprogram gerincét. Kétségtelen, hogy nem volt szó külpolitikáról. Határon túliakról, oktatásról, adókról, nyugdíjakról, bérekről. De szó volt még a bankrendszerről, a nemzeti Bank szerepéről, a pénzügyi fegyelem megszilárdításáról, ellenőrzéséről.
A beszédet három tévé és két rádió egyenesben közvetítette, így feltehetően több milliónyian láthatták-hallhatták. A gyors felmérések szerint a megkérdezettek 75-80 százaléka megértette a mondottakat és egyetértett azokkal. Egyes politikusok azonban elégedetlenkedtek. Hiányolták, hogy a Fidesznek még mindig nincs – szerintük – programja, bár azt elismerték, hogy egy ilyen terjedelmű beszédben nem lehet aprólékos statisztikákkal és tervszámokkal dobálódzni.
Mesterházy MSZP-s miniszterelnök-jelölt „sok beszédnek sok az alja” tömör véleménnyel elintézettnek tekinti a választ. Jelölttársaihoz hasonlóan nyilvános vitában szeretne találkozni ellenfelével, csak úgy, mint a Jobbik jelöltje, aki szerint Orbán Viktor nem mondott semmi. Bokros Lajos viszont a hét végén, órákig trtó, aprólékos számadatok tömegével védelmezte saját, már tizenöt éve makacsul ismételt megszorító látomásait. Ő még mindig az államot gyengítené.
Az annyira óhajtott vita pedig elmarad. A kínálkozó partnerek egyikének sincs esélye a felmérések szerint, hogy megnyerje a választást, és így nem is lehet őket szavukon fogni. Azt ígérnek és állítanak, amit akarnak, míg az egyedül esélyes Fidesz-jelöltnek be is kell váltania, amit ígér. Ellenfelei maguk is nagyon jól ismerik a valós helyzetet, a lehetőségeket és korlátokat, legfeljebb úgy tesznek, mintha azok csak nekik jelentenének gondot, a valóban esélyes Fidesz–KDNP kormánynak semmiféle nehézséggel nem kellene szembenéznie. Mintha egy pompásan karbantartott, minden tekintetben élenjáró gazdaságot és társadalmat venne át az immár csak „szakértő és ügyvezető” kormánytól!
Mert a valódi bűnösök időközben elmenekültek a politikai csatatérről, legfeljebb interneten üzennek ezt-azt. Már az sem biztos, hogy valóban ők üzennek. Hol vannak már Gyurcsány, Szilvássy, Veres, Kóka, Horváth Ágnes, Molnár Lajos, Draskovics, Lamperth, Kuncze, Magyar, a nagy kártevők?
Valójában a Fidesz-program részletei napról-napra válnak ismertebbé. Orbán Viktor egyre többször látható-hallható a médiumokban és minden alkalommal nyilatkozik a leendő kormányprogram egy-egy részletről. Beszélt már a panelprogram zöld bankon keresztül történő finanszírozásáról, a családi adózásról és mindenkit arra bíztat, olvassák el a Fidesznek már 2007-ben közzétett programját.
A Heti Válasz háromrészes sorozatot indít a Fidesz várható elképzeléseiről. Tudniillik a párt nemcsak Orbán Viktorból áll és a leendő kormány feladataival mások is foglalkoznak.
Az első tíz pontban az alábbi törvénymódosításdi vagy új törvényt igénylő célkitűzések szerepelnek:
Az önálló Belügyminisztérium visszaállítása. A közigazgatási államtitkári munkakör visszaállítása. A megyei közigazgatási hivatalok felállítása. A gyes eredeti formájának visszaállítása. A magánnyugdíj visszáságainak rendezése. A költségvetés módosítása, elsősorban az önkormányzatok igényeinek figyelembevételével. A gyermekek utáni adókedvezmény visszaállítása. Az otthonteremtési támogatások újraindítása. A dolgozó fogyatékosok támogatása.
A felsorolt intézkedések mindegyike olyan intézményre, rendelkezésre utal, amelyek megvoltak és megszüntetésükkor a Fidesz kilátásba helyezte, hogy kormányra kerülve visszaállítja. Lehet, hogy nem azonnal, az első pillanatban, de nyilván, amint lehetséges.
Persze mindenki azt fogja kérdezni, honnan lesz ezekre pénz? Ha meggondoljuk, hogy mekkora pocsékolás folyt különböző áltevékenységekre, illetve álszervezetek fenntartására, ezeknek a pénzeknek az átirányítása értelmes célokra sok feladatot megold.
A régi-új belügy, a közigazgatási hivatal, az államtitkárok, a jelenlegi álszervezetek helyébe léphetnek. A családjogi törvény, a nyugdíjpénztári rendezés, csak egy-egy anomális megszüntetését jelenti a kedélyek megnyugtatására.
Ezt sűríti – és még sok más intézkedést – az Orbán-beszédnek a rendteremtés célzó egyetlen mondatba.
