2009. november 30-án déli 12 órakor tíz mocskos, rongyos hajléktalan alszik a főváros legforgalmasabb pontján, a Ferenciek téri aluljáróban, ócska paplanok, hullámpapír-halmok közepette végignyúlva az egykor volt telefonfülkék hűlt helyén. Az utasok közönyösen, fáradtan, a látványra ügyet sem vetve húznak át a lépcsők felé. A tájkép, a hangulat szinte olyan, mint húsz éve ugyanezen a napon. Talán a hajléktalanok akkor valamivel kevesebben, az alkalmi árusok és a hangos koldusok valamivel többen, a köznapi utasok valamivel kopottabbak voltak. Ma már akad közöttük egy-két jobban öltözött ember. „Összeomlott a magyar társadalom történelmi, kulturális és erkölcsi értékrendje. Elérkezett a pillanat, amikor megálljt kell kiáltani…” – kiáltja nemes haraggal Dávid Ibolya, az MDF különböző etikai vétségekben elmarasztalható elnöke, természetesen a Népszabadságban, a konzervatív, nemzeti, keresztény politika szócsövében.
d-y-ó
„… a Jobbikot felmérhetetlen előnyhöz juttathatja egy, a sajóbábonyihoz hasonló, de annál is súlyosabb esemény, a cigányellenességgel kampányoló párt valamelyik gyűlésén… Ma már nyilvánvaló, nem lett volna szabad engedni, hogy idáig fajuljon a hazai belpolitika… ha legkésőbb 2009. májusáig sor került volna az előrehozott választásokra, már régen túl volnánk a kampányon. Ami jóval kevésbé lett volna piszkos és veszélyes, mint az, ami most ránk vár. Sajnos a szocialisták, akik a kolonccá vált Gyurcsány háttérbe szorításával és a koalícióból távozó partnerük zavaros ügyeivel voltak elfoglalva, elmulasztották a kínálkozó lehetőséget. Pedig az MSZP az előre hozott választásokon valószínűleg jobb eredményt ért volna el annál, mint ami most vár rá…” – írja „A piszkos kampány nyitánya” című cikkében a Népszabadság, illetve Pelle János. bizony, bizony.
Az írás megjelenése után három nappal lezajlott néhány időközi választás, amelyeken a kormánypárt minden eddiginél csúfosabb vereséget szenvedett. De … „A hétvégi vereségek nem rontották Mesterházy esélyeit” – hirdeti a kormánylap. Mire is? Hogy megválasszák az MSZP miniszterelnök-jelöltjének? Ez ám a karrier!
Megválasztották. Na és? – kérdezhetik sokan az MSZP jól ismert szlogenjével, amelynek jegyében a hó utolsó napján elfogadták a jövő évi költségvetést. (De tudni lehet, hogy annyit ér, mint Mesterházy jelöltsége, a jövő évi bukás biztos záloga.
Aztán lehet kezdeni elölről – mint húsz évvel korábban – a kommunisták által hátrahagyott romhalmaz eltakarítását. Erre olyan büszke a jelenlegi miniszterelnök? Aki szerint sikeres a kormány és reményt keltő a költségvetés, mert elhárult a fenyegető csődveszély. Valójában csak a régi mondás éledt fel egy az egyben: Sikerült elhárítani azt a csődöt, amely az MSZP nyolc éves kormányzása nélkül nem fenyegetne. De lesz-e hozzá elég erő?
A szocialisták teljesen lejáratták magukat. Ha a pártelnök, illetve a választási listavezető kijelölése körül nem is volt akkora huzavona és taktikázás, mint tavasszal a miniszterelnök-keresés körül. Az világos, hogy nincs egyetlen pártvezéri képességű politikusuk, még olyan sem, mint Gyurcsány, hogy legalább a vezér-szerep eljátszására képes lehetne.
Még rosszabb, a teljes szétesés állapotában leledzik a néhai SZDSZ, amelynek bizonytalan státusú képviselői megszavazták a költségvetést. A frakció, noha a párt nevét viseli, szakított a hivatalban lévő, legálisan – ez esetben csalás nélkül – megválasztott elnökkel. Vagy ki tudja? Ezért a posztért már csalni sem érdemes?
A néhai MDF – metamorfózisainak legújabb állomásán – minden eddiginél távolabbra került egykori önmagától: Bokros Lajost, saját EU képviselőjét jelöli miniszterelnöknek a néhai Political Capital tanácsára. Ezzel komoly esélyt teremtett arra, hogy mégsem lesz hárompárti parlament, mert a saját, a liberális és a szocialista választók morzsáiból összeszedegeti a szükséges 5 százalékot.
Talán még a Lehet Más a Politika nevű alakulatnak is lenne esélye hasonló mutatványra a baloldal romjain, de éppen olyan vezető nélküliségben szenved, mint a kormányt támogató, bukott pártok.
De ne hallgassuk el, a rendszerváltó pártok apályában a KDNP már több mint tíz éve nem képes saját lábára állni.
A felelőtlen kalandorpolitika veszélyes következményeivel járhat a Jobbik szervezkedése, amely szándékos provokációk sorozata. Továbbra sem világos, hogy önjáró karrierizmus hajtja-e Jobbik vezérkedőit, vagy az a megbízatásuk, hogy az országot destabilizálják, és idegen erőknek építsenek hídfőt. Sokáig úgy látszott, hogy az MSZP ügynökei. Újabban azzal gyanúsítják egyes politikusaikat, hogy iszlám pénzen iszlám terrorista érdekeket szolgálnak, miközben a kereszttel agitálnak. A katolikus egyház most végre, hét-nyolc év késéssel elhatárolódott a Jobbik akcióitól, noha naiv katolikus papok még mindig részt vesznek a Jobbik komédiázásain.
Az egyetlen szilárd pont a Fidesz, amely – a választási kampány közeledtével – egyre határozottabban hirdeti egyrészt saját terveit, másrészt a mai káoszért és csődért, a profi bűnözés melegágyává vált kormánypárti politika felelősségét, elszámoltatását és a kártevők felelősségrevonását.
