Még nem tudjuk, 2009. májusa nem az utolsó teljes hónap volt-e, amelyet a szocialisták által kreált ál-szakértői ál-kormány hivatalban tölt? Ha ugyan az, amit eddig produkált, kormányzásnak és létnek nevezhető. Gyakorlatilag újabb és újabb törvények megszavazása folyik, miközben a zenekíséret állandóan azt a dallamot ismétli: „Ebből se lesz semmi, ebből se lesz semmi”. Az ellenzék és támogatóinak kórusa rendre bejelenti, hogy a jövőre bevezetendő törvényeket azonnal hatályon kívül helyezi. Megoszlanak a vélemények arról, hogy egyáltalán miért erőlteti a kormány a megszorító intézkedések törvénybeiktatását. A kétkedők egyik fele úgy véli, a kormány azért provokálja a közvéleményt vadabbnál vadabb megszorítások ígéretével, hátha kitör egy zavargás és rendkívüli állapot kihirdetésével el lehet sinkófálni a választást.
d-y-ó
A másik verzió szerint a kormány azért hozza sorra a józanésszel ellentétes törvényeket, mert megszavazásával az IMF-kölcsönnek a feltétele. Ezekre titokban kötelezettséget vállalt Gyurcsány és ezért most legalább a látszat kedvéért meg kell hozni. Végrehajtásuk már az utód kötelessége lesz, aztán boldoguljon az IMF-fel a nyakán, ahogy tud.
Mindeközben valami bágyadt kampányféle is folyik – nem lehet mondani, hogy zajlik – az uniós parlamenti képviselők megválasztására.
A közvélemény/kutatások napról-napra biztatóbb sikerjóslatokat számolnak ki a Fidesz javára. Miközben a média egyre nagyobb Fidesz-fölényt jósol, Orbán Viktor nem győzi csillapítani a várakozásokat, „el ne kiabáljuk” alapon. Akit a kígyó megharapott, a gyíktól is fél.
A hónap egyetlen értékelhető eseménye a pécsi polgármesterválasztás volt, az ottani kampányba a pártok minden erejüket beadták és miután a reméltnél is nagyobb Fidesz-győzelem született, a baloldal a jövőt illetően szinte teljes letargiába süllyedt. Sem az MSZP-nek, sem az SZDSZ-nek nincs már mivel kampányolnia. Az MDF pedig valószínűleg örökre eltűnt a politikai térképről, frakciójának megszűntével.
Az EU-kampány, illetve képviselőjelölés világossá tette, hogy az MDF oldalhajtása, a MIÉP is örökre elsüllyedt. Utóda, az új üstökös, a Jobbik látványosan megerősödött, attól a gyanútól kísérve, hogy valójában a titkosszolgálat kreálta és élteti, a Fidesz gyengítésére. A kutatók véleménye szerint viszont nem a Fideszt gyöngíti, hanem a Gyurka-párt táborát szívta el, egyelőre még nem bizonyított sikerességgel, miután a vallásos választók megszerzésére folyó kampánya nem volt eredményes.
A láthatatlanná zsugorodott SZDSZ romjain is egy új párt látszik felerősödni, a LMP, a Lehet Más Politika. Ez az SZDSZ szavazóinak szebblelkű, hiszékeny, utolsó híveit csábítja magához, ezoterikus látszatával, miközben az SZDSZ maradék egy százaléka utolsó leheletéig a fasisztázásba és a holokauszt-tagadók virtuális üldözésébe menekül.
Az EU-kampányról egyébként az az általános nézet alakult ki, hogy édes-kevés köze van az Unióhoz, valójában a permanens választási kampány egyik fázisa és maga a szavazás egy többmilliós közösségen végzett közvélemény-kutatásnak felel meg. Mellette eltörpül a pécsi választás duplázódásának jelentősége, amelyben a tét egy holtbiztosnak számító kommunista mandátum sorsa, és amelyről le lehet mérni, lesz-e az MSZP-nek esélye akár egyetlen egyéni mandátumra is a legközelebbi országos választáson, amely viszont lehet, hogy rövidesen sorra kerül. Mert ez is a hónap műsorszámai közé tartozik.
Az MSZP-ben nem titkolható csatározások folynak a listás helyekért. Ez pedig sokak számára élet-halál kérdése. A mentelmi jog fedezéke nélkül számos MSZP-potentát számíthat igencsak kellemetlen vizsgálódásokra.
Szinte már feljelentés-számba vehető az az anonim internetes írás, amely az MSZP-politikusok és a titkosszolgálatok összefonódásairól és manipulációiról jelent meg – állítólag még Gyurcsány bukása előtt –, de csak mostanában kezdett terjedni.
A tanulmány összefoglalja mindazokat a már eddig is ismert és olvasható, vagy szájról szájra terjedő történeteket, amelyek az MSZP manipulációs gépezetét tárják fel. De éppen azért, mert a történetek nagyrészt annyira ismertek, és némelyikben már most is eljárás folyik sokan kétségbe vonják az írás valódiságát és pamfletnek tekintik.
Valójában nem mond semmi újat, csak logikusan csoportosítja a tényeket és látszatokat. Olyan, mintha – mondjuk – Demeter Ervin információira építve egy Csermely Péter-rutinú stílusparodista írta volna. Az írás baráti hangja annyira közhelyszerű és annyira nem emlékeztet az MSZP-zsargonra, annyira széplélek-hangulatú, hogy ilyen, Gyurcsány körében elképzelhetetlen. Az igazi MSZP-hang az őszödi beszéd, vagy a Zuschlag-telefonok és vallomások hangja. Ennek hiánya a legárulkodóbb a gyanú jogossága mellett.
De a levél – akár valódi, akár ál – igazi tévedése, hogy Gyurcsányt rója meg és akarja jó útra téríteni. Mit keresne Gyurcsány a jó úton? Éppen a havernak kellene a legjobban tudnia, hogy Gyurcsány világ-életében hóhányó volt. A levelet az MSZP vezetéséhez kellett volna címezni, azzal a figyelmeztetéssel, hogy ha túl akarják élni a bukást, támadjon fel bennük valami lelkiismeret-féle és minél előbb szakítsanak a Gyurcsány-vonallal az ország érdekében. De ezt a levelet is már legkésőbb Őszödön fel kellett volna olvasni Gyurcsány beszéde után, az ott hallottak hatására, az akkori konkrétumok alapján.
Lamperth Mónika kezébe adva.
