Gyurcsány miniszterelnök a Halottak napját követő gyászos délelőttön nem azt mondta, hogy a kormány felelős a kialakult helyzetért, hanem, hogy Magyarország felelős. Nagyon ügyelt, hogy még véletlenül se ejtse ki a kormány szót a felelősség kérdésében, csak a megmentésében. Szerinte a kormány megmentette az országot a csődtől, a kormánynak sikerült megakadályoznia a csődöt, amit Magyarország hozott össze.

Folyik a ködösítés. Eleinte segítségről beszéltek, így sokakban azt az illúziót keltették, mintha a nagybácsiktól segélyt kaptunk volna, ami mindent rendbe hoz. Csakis arról beszéltek, hogy tulajdonképpen az egész csak egy szimbolikus tett, valójában nincs is rá szükségünk. Valószínűleg igénybe sem vesszük. De ugyanakkor megemlítették, hogy a kialakult válság oka az eladósodásunk és hogy az adósságot jövőre törleszteni kell. Történetesen ez a törlesztőrészlet véletlenül ugyanannyi, mint a rendelkezésünkre álló „segély”. De ha nem vennénk igénybe, ugyan miből törlesztenénk az adósságot, mikor üres az államkassza?

Eközben senki sem kérdi: és ha nem tör ki a világválság, akkor jövőre nem áll fenn ugyanez a törlesztési kötelezettség? Bizony fennáll. És akkor jövőre ugyan miből törlesztettük volna? Így-is, úgy is újabb adósságból. Mert valójában nem is az idei, hanem a jövő évi törlesztésről beszélnek. Az lógott a levegőben.

Röpködnek a gigantikus számok. Ha euró, akkor hatvanmilliárd, ha dollár, akkor nyolcvan, ha forint, akkor tizenhatezer milliárd. Ez az ország adóssága, vagy csak az államé? Benne van-e a lakosság és a gazdaság tartozása, vagy az még ezen felül van? Nincs rá értelmes válasz. Nincs rá értelmes válasz. A kormány titkolódzik, soha nem mondta még meg – hivatalosan – senki, hogy mennyi az annyi? Egyszer azt mondják, hogy egy maszületett csecsemő adóssága másfél millió, egyszer azt, hogy csak a fele.

Még a parlament tagjai sem tudhatják, melyek a kölcsönfolyósítás feltételei, mit vállal a kormány mindannyiunk nevében. Aztán egy újabb szám, megmentőnk, Gyurcsány parlamenti felszólalásában: Ezermilliárdos gazdaságélénkítés – persze csak jövőre -. Ugyan miből, mikor két nappal korábban ennek a harmadát sem tudták összekalapálni?

Ez az összeg gyanúsan hasonlít az éves kamathoz, amelyet a fennálló adósság után fizetünk. Csak nem azon spekulálnak-e, hogy jövőre a kamatot már az újabb kölcsönből fedezik? Akkor pedig valójában nem csináltak semmit, csak az adósságot növelték. A költségvetés pedig attól lesz ennyivel alacsonyabb, hogy a leálló üzemek, a munkanélküliség, a visszaeső fogyasztás miatt majd ennyivel kevesebb folyik be az államkasszába, a lakosság erőfeszítésének pedig semmi eredménye sem lesz.

A titkolódzás, a hazudozás, Gyurcsány országmentő, nemzetmentő pózai könnyen megtéveszthetik a választópolgárt. Nagy a választók eszébe kell vésni, hogy ezt a csődöt ez a kormány hozta össze, és hogy kölcsönt kapunk, ha majd rákerül a sor, nem pedig segélyt, nem adományt. Magunknak kell majd visszafizetnünk, mikor Gyurcsány már régen odébbállt.

A politológusok most azt hirdetik, hogy ez a válság jól jön Gyurcsánynak, mert sokan elhihetik, sőt, hiszik, hogy a kormány a helyén van és az ország megmentésén fáradozik. De ha nem igaz, akkor is jó arra, hogy a felelősséget egy szűk kör helyett az egész közösségre hárítsák. El lehet hitetni, hogy túl jól ment nekünk, jól éltünk, takarónkon túl terpeszkedtünk, nyakló nélkül csináltuk az adósságot. Emiatt fáj most szegény Gyurcsány feje.

Vajon el lehet-e hitetni? Egy mostani közvéleménykutatás szerint a szavazóknak kevesebb, mint fele tud csak arról, hogy nálunk ma kisebbségi MSZP kormány van. A többiek valamilyen koalícióról tudnak. Elég sokan hallották, hogy MSZP-Fidesz nagykoalíció van. A választók közel húsz százaléka így, egy tizedük pedig úgy tudja, hogy ma nálunk Fidesz-kormányzat van. Így aztán biztosan tudni fogják azt is, hogy ki felelős a gazdasági válságért? Ki nyirbálja meg a segélyeiket, keresetüket, ki az, aki túladóztatja őket, ki emeli az árakat, ki szítja az inflációt