Ha szabad ezt a szentségtelen kifejezést használni a pártkatonákra, mióta a Magyar Gárda szintúgy cselekszik? Bár inkább vidéken és ők házról-házra járnak. A Fidesz kétmillió kopogtatócéduláért kilincsel, lesz majd nagy káröröm, ha nem jön össze annyi. Bár miért ne jönne össze? Ki az, aki utána fog számolni? A kisebb pártok nyugodt derűvel néznek a jövőbe, nekik elég kerületenként nyolcszáz cédula, mind esküszik rá, hogy összejön. Vagy ha nem, akkor legalább egy országos listára való, ehhez elég hét megyében két-három kerület. Az első napok lázas gyűjtőszenvedélye alábbhagyott. Vajon az árfolyamuk is? Vagy csendben emelkedik, ahogyan közeleg a határidő vége?

Miközben az MSZP kis körök szervezésével próbálná összefogni szélesedő táborát, a Népszabadság múlt hétvégi cikkírójának káprázó szeme előtt is kis körök ugrálnak: „Chavez és Orbán körei” címmel. A rokonság a két politikus között világos. Amint Orbán polgári köröket szervezett nyolc éve, úgy Chavez forradalmi köröket szervez mostanában. De mindkettő célja, hogy ezekkel megkerülve a demokratikus utat, hatalmát erősítse. Hogy Chaveznek éppen az a célja ezekkel, hogy „a közügyek intézését az emberek kezébe adja” – nyilván a rendes alkotmányos út megkerülésével – Orbán pedig csak aktivistákat akart toborozni a demokratikus játékszabályok szigorú betartásával? Az újság szerint egyre megy? Mindkettő dél-amerikai politikát folytat – elmélkedik tovább a szerző.

Sajátos elmélet! Mindeddig úgy tudtuk, hogy azért dél-amerikaizálódtunk, mert a kormányok felelőtlenül gazdálkodtak, fejük búbjáig eladósodtak, az eget veri a korrupció, szétesőben a társadalom, bandák garázdálkodnak, a rendőrség és a hatóságok tehetetlenek, pénzoligarchia uralkodik, az egész országot dobra verik a külföldi nagytőkének – eddig így tudtuk. Ez volt eddig Dél-Amerika.

Most az írásból megtudjuk, hogy a dél-amerikaizálódás éppen az ellenkezője.

A kis köröket szervező Chavez, akárcsak Orbán, populista. Nemcsak ők, de még fél tucat dél-amerikai politikus. Sőt, neopopulisták!

A neopopulizmus lényege pedig: az, amit Orbán tesz: „Orbán szerint a világgazdasági válságot a bankárok erkölcstelensége okozta.” „A populista politikus a hagyományok pártfogójaként lép fel és ostorozza a külföldi hatásokat, antikapitalista.”

Másrészt, Dél-Amerika „…nagy baloldali hullámát éppen az IMF-szigor elleni lázadás alapozta meg. Nem fogadták el az emberek a privatizációt és a vele járó elbocsátási hullámot, az állami szféra visszafogását, a közszolgáltatások piaci alapra helyezését, vagyis a drágulását és jelentkeztek olyan politikusok is – mint Chavez is – akik formába öntötték ezt az elégedetlenséget. Az új polulizmus kifejezetten a neoliberalizmus ellenpontjaként jött létre. És Venezuelától Bolívián át Nicaraguáig egész sor országban sikeresen, eredményesen szervezi az országot.”

Mármost akkor ez baj, vagy nem baj? Ha igaz lenne, ha elfogadjuk azt a marhaságot, hogy a félkommunista, diktatorikus Chavez és az EU néppárti csoportjának alelnökeként politizáló Orbán egyformán populista, az baj.

De az, hogy legalábbis Chavezék „antiliberális alapon eredményesen, sikeresen szervezik az országot”, hogy elutasítják az országot kizsákmányoló, nyomorba döntő neoliberális gyarmatosítást, az is baj? És hogy Orbán egészen más megfontolásból, Európa közepén eredményesen és sikeresen kíván kormányozni, az is baj? Merthogy ő Orbán, és nem a felelőtlen, szuperdemagóg, tolvaj és sikkasztó Gyurcsány-MSZP-SZDSZ maffia tagja, sem pedig dél-amerikai minidiktátor. Itt nem lesz többé Dél-Amerika.

Ahogyan élesedik a meg sem kezdődött, de már régen dübörgő kampány, úgy próbálja a baloldali média egyre rokkantabb, tanácstalan, éhhaláltól rettegő serege a régi nótát visszaforgatni, mint Demszky a Városliget szélén ácsorgó időkereket a régi, daliás időkbe.

Ez az ország, ha eladósodik, akkor Dél-Amerika. Ha valaki rendet tesz benne, akkor is Dél-Amerika?