Nehezen barátkozik a baloldali értelmiség a választási vereség gondolatával. Egyesek a közeli, vagy a nagyon távoli múltban keresnek magyarázatot, menedéket, vigaszt, hogy nyilvánosan megmagyarázzák leginkább önmaguknak, vereség ide vagy oda, azért ők az okos emberek és a másik tábor az oktalan, amikor a nyilvánvaló igazsággal, becsülettel, törvénnyel és logikával szemben nyerni merészel. Íme: Thuküdész és Periklész között hatalmi harc dúlt Athénban – írja bizonyos H.I. az És legutóbbi számában. Mint tudjuk, Periklész nyert. Ám, ellenfele – amúgy az oknyomozó történetírás atyja – nem kiabált kígyót-békát Periklészre. Abból a megfontolásból, hogy ha lekicsinyíti, ezzel önmagát is lealázza, mert hogy le tudta győzni őt egy olyan hitvány figura, mint Periklész.
d-y-ó
Vagyis hát Orbánnak fel kellene dicsérnie az őt négy éve legyőző Gyurcsányt a saját érdekében, mert hogy egy hérosszal szemben bukta el a választást, ami mégis csak valamiféle tisztes vereség.
Mármost Periklész nevéhez, aki nemcsak államfőnek, de hadvezérnek is kiváló volt, fűződik Athén aranykorának emléke. Ő építtette és szentelte fel az Akropoliszon álló Parthenont, benne Pheidiasznak, a legnagyobb görög szobrásznak Athenét ábrázoló szobrával és a Psopüleát is. Ezek persze eltörpülnek a „kormányzati negyed” sikeréhez képest. Meg lehet nézni azt a híres Parthenont, csupa rom! Gyurcsány viszont fantasztikus előrelátásból fel sem építette a kormányzati negyedet, így soha nem fognak a romjaival dicsekedni. Gyurcsány a nagyszabású tervek mártír dicsfényével a homlokán él majd az utókor emlékezetében, mint akinek a hitvány ellenzék állta el az útját egy Parthenon felépítésében. De ha most övéivel együtt újraválasztanák, biztosan megvalósítaná mindazt, amit Orbán mesterkedése miatt nyolc év alatt az MSZP nem hozott létre. Vagyis szavazzunk az MSZP négyes számú jelöltjére, Gyurcsányra!
Más: Kertész Ákos valamikor írt egy jó regényt, ezért sokan összetévesztették Kertész Imrével, aki viszont irodalmi Nobel-íjat kapott.
Szegény Kertész Imre tizenöt évesen megjárta a német haláltáborokat, a nála néhány évvel fiatalabb Kertész Ákos – szerencsére – viszont nem. Jórészt Horthy Miklósnak és tanácsadóinak köszönhetően, mert a német megszállás ellenére megakadályozták, hogy a pesti zsidóságot a nácik külföldre hurcolják, ezzel ők időt nyertek a szovjet csapatok megérkezéséig. Ez történelmi tény.
Ezzel szemben a választási vereség kilátásától és az antifasiszmustól megkótyagosodott Kertész Ákos ezt írja a Népszavában, hogy: „Nemcsak történészeink legjobbjai, szinte az egész magyar baloldali értelmiség, írók, esszéisták, publicisták, stb. … bebizonyították, ha Horthy nem a náci Németországtól várja Trianon revízióját… ha nem liheg annyira a hadba menésért, akkor megúszhatjuk a háborút… ha Magyarország nem Hitler utolsó csatlósa, … elképzelhetetlen lett volna, hogy Roosevelt és Churchill eladják Máltában egész Kelet-Európát Sztálinnak.” (E szerint a logika szerint egész Kelet-Európát Horthy miatt adták el.)
Sőt! „Ahogyan a hibbant Horthy és tisztjei, meg az egész magyar uralkodó osztály felelős mindazért, ami az országgal és népével 1945-től 1989-ig történt, mert ők szabadították ránk a szovjeteket, ugyanúgy az MSZP felelős azért, ami most történni fog. A jobboldali diktatúráért, a harmadik köztársaság haláláért, és a diktatúra felfalja a demokráciát.” (Vagyis az MSZP eladott bennünket a fasiszta Fidesznek. Vagy a Jobbiknak? Vagy mindkettőnek?)
Lehet, hogy az egész magyar baloldali értelmiség, írók, stb… ekkora marhaságokat képzelnek? Csak a történelmi hűség kedvéért jegyezzük meg, hogy a népek atyja, Sztalin generalisszimusz sosem járt Málta szigetén. Máltán Gorbacsov adta el egész Kelet-Európát Bush elnöknek.
Az előző adásvétel Jaltában történt. De nem ez a lényeg.
„Ha tovább keresünk a történelemben, a fent említett kretén magyar történelmi osztály felelős a honfoglalástól 1989-ig mindenért? Rákosiért, Kádárért.” De a felelősségek folyamatában azért van egy lényeges különbség, az, hogy a szocialisták mostani felelőssége nem befejezett végzet…” Nem úgy, mint Tisza Kálmán és fia István, mint a Horthy-tisztek és akiknek a felakasztása sem mentesíti őket… de a szocialistáknak még van lehetőségük arra, hogy befolyásolják a jövőt. Még most is, a választás előtt is.
Ugyanis, - Kertész szerint – ha a választásokig már nem kerül napvilágra több disznóság, amit a szocik elkövettek, ha képesek az eddiginél hitelesebb kampányt folytatni, „Ha a választás után is tudni fogják, mi a teendő, az még fordíthat a végzeten.” S ha ráadásul még hallgatnak is az értelmiségi holdudvara, amelynek még mindig, a libák eldöglése után is bőven vannak jótanácsai a baloldali politikusok számára, és inkább a híveiket becsülik meg, mint az ellenségeik megvesztegetésével (?) erőlködnek, „akkor még tudnak tenni valamit. Annyit tegyetek, amennyit lehet!”
És most jön a nagy adu, Kertész Ákos szocialista kebléből hirtelen felszakad a fohász:
„De azt aztán foggal, tíz körömmel,
Démoni dühvel és őrült örömmel,
Ahogy lehet… Ahogy lehet…”
„Ha értelmét látják a népek, lesz aki mellétek álljon.” – zárja Kertész Ákos dörgedelmét.
Íme az ismerős nóta. Eddig nem csináltak semmit, most majd megmutatják, csak válasszuk meg őket.
De nini! Miféle vers is ez? Csak nem? Csak nem egy nagy magyar irredenta költő írta ezeket a sorokat máskor, máshol, más alkalomra? Honnan a csodából, miféle tudatalatti mély rétegből szakadt ki a jó öreg Kertész Ákosnak ez az idézete?
Ha már éppen „Végvári”, azaz Reményik Sándor verse kell, hogy felrázza a szocikat, ajánlhatunk a fogcsikorgatás mellé még két sort a nagy hazafias poémából: „Krisztus-követő bús próbálkozással… Békülve meg, akármi rendeléssel…”
Ámen?
