A baloldal tehát megint rejtőzködni kénytelen, „nem is az elmúlt nyolc év tényleges történései miatt – a párt sikeres kormányzására ugyanis büszkének kellene lennie”, hanem – „amiatt, hogy a közvéleményben sikerült elhitetni, ’rosszabbul élünk’. A médiakormányzás elvesztése révén az ország nagy része a Fidesz tükrében látja magát, ahogy bemutatták a nyolc éves ’országrombolást’… A jól időzített korrupciós perek is elidegenítettek sok baloldali szavazót…” Az MSZP elkésett az önkritikával… „így a Fidesznek megint csak sikerült az, hogy az egész politikai osztály miatt az MSZP-re verik rá a balhét.” Bár az is igaz, - ismeri be Ágh – hogy a közállapotok is sokakat elkedvetlenítettek, de a baloldali választó valójában azért fél, mert fenyegetik!

A jobboldal óvatlanul elárulta, hogy „nemcsak a kormányzó eliten, de azokon is bosszút kell állni, akik a hatalomban tartották őket…” a bosszúállás kis körei mindenkit körülvesznek a maga kis világában.” Félelmetes előképe ennek az a rettenetes vérengzés, ami a színigazgatók és iskolaigazgatók?! pályázatain történt. Már-már egy mini-holokauszt rémlik fel a láthatáron.

„De a baloldalon manapság nemcsak a menekülők, és rejtőzködők csapatait lehet felfedezni”, hanem egy rettenetesen pusztító járványt is, a felbomlott SZDSZ hullájából kikelt „Újbaloldali” miazmát is. „A tömérdek liberális közíró még egyetlen nekrológot sem hozott össze az SZDSZ bukásának oldalairól … sem  hibákról, vagy netán önkritikus megközelítést” maguknak az írástudóknak a tévedéseiről. Ezzel szemben a bukás miatti „rossz lelkiismeretét az MSZP-re terhelik.” „Tele az icike-picike baloldali sajtó velük, azt zengedezik, hogy az MSZP nagyon rossz, sőt, irtózatosan rossz, de mégis a legkevésbé rossz… szavazzunk rájuk, de közben szégyelljük magunkat.” (Érdekes, ilyesmiket éppen a Népszavában olvashattunk, ahol Ágh a háziszerző).

Pedig ennek a szegény, lesajnált MSZP-nek most „fel kell vállalnia a liberális értékek képviseletét is, de el kell határolódnia a … liberális doktrinerségektől.” (Akkor mi marad az egész trutymóból?)

Sokat árt viszont, „ha az újbaloldali közéleti ember az egész baloldal nevében beszél, és állandóan bocsánatot kér mindent, amivel a Fidesz vádolja az MSZP-t”.

Ráadásul az újbaloldali is valójában piacimádó, mint a neokonzervatívok, akik kommunizmust látnak az állam szerepének erősítésében, „az összes hibát az MSZP-re hárítva…”

(Ágh itt önmagával keveredik ellentmondásba, hiszen az MSZP éppen a gyurcsányi újliberalizmusba bukott bele végképp.)

Summa summárum: „A baloldali szavazó meg bujkál, és jól teszi, mert jobbról agresszíven támadják… tanácstalan lesz, mert a tiszta hang még a kampányban is alig hallatszik az elmúlt nyolc évről. Viszont a baloldal most fizeti meg annak az árát, hogy hosszú évek óta elvesztette a médiakormányzást s addig sulykolták jobbról a ’rosszabbul élünk’ és az ’Európában utolsók vagyunk’ mantráit, hogy az lassan evidens alapigazsággá vált a közvéleményben.”

Vagyis hát mégis csak az a fő baj, hogy a jobboldali „médiakormányzás” elhitette a begazolt baloldali választóval, hogy rosszabbul él, hogy az MSZP-SZDSZ kormányzás nyolc éve alatt itt szabad rablás, hazudozás, gazdasági csőd, erkölcsi zűrzavar állapotába süppedt országban élt… És mi következik mindebből?

Van még majdnem három hét a választásig! Nincs még minden veszve! „A harcot  közvéleményben az elmúlt nyolc évért még az utolsó hetekben is folytatni kell. Hová megy félmillió küszködő ember, most ez a kérdés. Ideje lenne, hogy az MSZP megint kimondja, merjünk baloldaliak lenni.”

De miért csak félmillió? Ha ezt a csatakiáltást meghallja, biztosan szakít a Jobbikkal és Mesterházy mögé sorakozik az  másik félmillió is, aki most éppen odaát a Jobbiknál mer baloldali lenni a zsákmány reményében.