Jobbik? Középik? Balik? – kérdezhetnénk, ha minden fokozatra létezne ilyen, ikkel végződő nyelvi képződmény. Politikai már van. Mint ahogyan a felsorolt feltételezések már felbukkantak idáig is. A Jobbikról most olyan hírek szállonganak a háza tájáról, hogy megkezdték a széljobbról a közép felé tájékozódást. Kevesebbet hallani a Gárdáról. Nem vállalják Budaházy indítását a választáson. De más, túlságosan exponált helyi szereplőkét sem. A várakozásaikban csalódottak pedig nem titkolják véleményüket. Klikkharcokról, személyi torzsalkodásokról, családi hitbizományokról szállongó pletykák terjednek, fiókpártok képződnek az immár anyapárttá nőtt Jobbik körül. Amúgy is az új pártok gründolásának napjait éljük. Állítólag az elmúlt napokban húsznál több új pártot jegyeztek be, ami a régen bevált hívónevek variánsainak fantasztikus tobzódásával járhat.
d-y-ó
Magyar, népi demokrata, szociális, haladó, centrum, szabad, keresztény, igaz, nemzeti, polgári… Szabad a vásár.
Ha eltekintünk attól az ősi feltevéstől, hogy a Jobbikot a baloldal találta ki és ügynökök hozták létre, a Fidesz gyöngítésére – és sok jel mai napig erre utal – akkor milyen más motiváció lehet a párt megalakulása és kemény erőfeszítései mögött?
A Jobbikot a pártokban csalódott fiatalok alapították? Aztán betársultak egy koalíció erejéig a MIÉP-be, majd függetlenül folytatták? A lendületet azonban valószínűleg a polgári körből disszidált Vona Gábor vitte a pártba. De a jobboldaliság túllicitálása arra szolgált, hogy a baloldal a Fidesz külső-belső kompromittálására és népszerűségének, támogatottságának csökkentésére használja fel. Ez végül nem jött be.
Elképzelhető egy olyan fiatal korosztály lázadása is, amelyik lekésett arról, hogy a rendszerváltozás éveiben gyors karriert csináljon. A Fidesz törzsgárdája viszont az ő fellépésük idején még túl fiatal volt ahhoz, hogy lecseréljék, kiszorítsák.
Vona talán éppen Orbán Viktor közelében döbbent rá, hogy ott nem tehet mást, mint hogy beáll a sorba és kivár.
Más fiatalok állítólag hasonló októl döntöttek a Fidesz helyett a kiöregedőben lévő MSZP mellett. Vona a szélsőjobb szűz területét választotta. Kockázatos döntés volt, bár pillanatnyi sikert hozott. A kiábrándult választói tömegek számára valami új délibáb tűnt fel a nagy magyar pusztaságban. Csakhogy ez még délibábnak sem valódi, csak festett. A választások után kiderül majd, hogy csak egy ócska mázolmány.
A Jobbik fennen hirdeti, hogy neki valódi, nyolcvan oldalas programja van, a Fidesznek meg semmi. A valóságban éppen fordítva, a Jobbik programja az, amit ellesett a Fidesztől, de soha nem lesz módja rá, hogy megvalósítsa, amint a Fidesz hozzálát a kormányzáshoz. Ami megkülönbözteti a Fidesztől, az a szélsőséges halandzsa. Később számon kérhetik majd a Fideszen, hogy miért nem az öreg diktatúrák módjára kormányoz – mintha nem tudnák, hogy Európában mit lehet és mit nem, de amint a dolgok jobbra fordulnak, már csak nagyon keveseket fog ezzel az agitációval lekötni. Azt a bizonyos két-három százalékot, akik már az MDF-től a MIÉP-en át most ideiglenesen éppen a Jobbikban táboroznak, hogy ha benne is csalódtak, egy újabb szélsőség után szaladjanak. Ez bizonyos jelek szerint már érzékelhető.
A Jobbikon máris kiütközik a választások előtti lista-kórság minden ismerős jele. Mivel az egyéni mandátumszerzés esélyei minimálisak, az esélyes listás helyekért folyik a színfalak mögötti harcok. Az egyéni kerületek azért fontosak, mert azok birtoklása nélkül csak a bennfentesebbek számíthatnak országos listás helyekre.
A jelölt-újoncok másik tipikus betegsége az a hiedelem, hogy ha kemény küzdelmek árán sikerült elnyerni a jelöltséget, úgy érzik, mintha már bent is ülnének a parlamentben. Az egyéni jelölteknek van ugyanis bizonyos támogatottságuk egy szűkebb környezetben, egy kisvárosban, vagy a lakóhelyük környékén, de elfelejtik, hogy a sikerhez még néhány tucat vadidegen települést is meg kell dolgozniuk, de ha végül sikerül bejuttatni a parlamentbe egy 25-30 főt számláló frakciót, mit tesznek majd ellenzéki szerepben? Ha történetesen a Fidesz nem érné el a kétharmados többséget, besegítenek-e majd a fontos alaptörvények megszavazásakor? Ha ellenzéki szerepéhez híven nem, akkor felelősek lesznek a rendszerváltozás ismételt elmaradásáért.
Ha besegítenek, akkor a továbbiakban nem lesz szükség a jelenlétükre a feles törvények sorozatában. Az ilyenfajta tehetetlenség pedig felerősíti a belső villongásokat, a radikális elemek pártütéseit. A letűnt jobboldali pártok sorsa szép példákkal szolgálhat erre.
Van azonban egy terület, ahol a Jobbik komoly szerepet találhat és megkeserítheti majd ellenfelei életét az önkormányzatokban.
Lesznek régiók, ahol a Jobbik komoly sikert érhetnek el falvakban, kisebb városokban. Helyi képviselői megküzdhetnek majd azokkal a nehézségekkel, amelyeket mostani agitációjukkal ők is súlyosbítanak. Ott megízlelhetik majd a hatalmi felelősség mámorító ízét, szembekerülve az ország legsúlyosabb problémájával, a munkanélküliséggel, mélyszegénységgel, sötét tudatlansággal, bűnözéssel, az eszközök elégtelenségével, elemi csapásokkal, halmozott hátrányokkal, az infrastruktúra hiányával, az értelmiség és a fiatalok elvándorlásával, helyi potentátok, uzsorások üzelmeivel.
Ott mutassák majd meg, mit tudnak!
