A kampány kezdetén a választók 96% Bush elnökre szavazott volna, s a kampány befejeztével Clinton győzött. A „te hülye”, „ti érthetetlenek” kifejezés azóta az angol nyelvterületen politikai szállóigévé vált, és minden fontosnak tartott kérdés kihangsúlyozásául készségesen alkalmazzák,  pl. „It’s the deficit (államháztartási hiány), stupid.”( Vagy: It’s the voters, (választók), stupid.”

A 2010. áprilisi magyarországi választások idejére beérett súlyos, és kilátástalan magyarországi gazdasági és közéleti viszonyok tükrében, az áprilisi országgyűlési választások kimenetelében csak az volt a meglepetés, hogy a vesztes pártok vezetői, és kitartottjai meglepődtek a választások eredményein. A magyarországi áprilisi országgyűlési választásokon egy olyan uralmi réteg vesztette el hatalmát, amely előzőleg egy másik bukott ideológia helytartójaként egyszer már tönkretette az országot. „Mi nem olyan régen iratkoztunk át az egyik listáról a másikra, a szocialistáról a kapitalistára…” jelentette ki néhány ével ezelőtt Csillag István, az egykori balliberális kormánykoalíció gazdasági, és közlekedési minisztere. A Csillag Istvánék által meglovagolt „kapitalista lista”, illetve a neoliberális gazdaságpolitika azóta már nyomorba döntötte a fél világot.

Joseph E. Stiglitz: „Freefall” („Szabadesés”) c. legújabb könyve meggyőzően bizonyítja, hogy a neoliberális gazdaságpolitikát nem érdemes foltozgatni, mert az alapjaiban téves, és működésképtelen. Michael Lewis: „The Big Short – Inside the Doomsday Machine” c. nagysikerű könyve pedig arról szól, hogy a neoliberális eszmerendszer nem más, mint bonyolultan megfogalmazott, burkolt, és tudományos köntösbe öltöztetett, bűncselekményeket álcázott csalás.

A magyarországi neoliberális kormánykoalíció pedig ezt a rossz rendszert is rosszul működtette, és emellett jórészt a saját zsebére dolgozott. A magyar választópolgárok, tehát az áprilisi választásokon egy bukásra ítélt, nem működő ideológia ellen szavaztak, és ennek következtében a neoliberális eszmék szolgálatában álló magyarországi hatalmi elit nemcsak választásokat vesztett, hanem ügyet is. Az őszi önkormányzati választásokon a „nép” még külön tizenkét százalékkal, közvetlenül, helyi szinten is megerősítette az áprilisi választások döntését.

A választásokat követően ez a hatalomhoz szokott, kaszt jellegű, új pénzes arisztokrácia képtelen a saját létezését az immár szó szoros értelmében „készpénznek vett” előjogok nélkül elképzelni, s rangon alulinak tartja, hogy az ország népével egyenrangú állampolgárként éljen. Mi történik tehát? Kezdetét veszi a hisztéria, a vádaskodások, a provokáció, az ügyeletes nagyhatalomhoz való felpanaszolás, a fasiszta veszélyre való hivatkozás, a demokratikusan megválasztott kormány legitimitásának tagadása, („terroristákkal, fasisztákkal, nyilasokkal, osztályellenséggel nem tárgyalunk…”), a zavartkeltés, a fensőbbrendűséggel való hivalkodás, és magyargyalázás.

2010. novemeber 2-án, Budapesten a Vértanúk terén megrendezett esztrádműsorban, Bauer Tamás, Gyurcsány Ferenc, és Ungváry Rudolf féltek, és féltették a néptől a demokráciát, mondván mi köze a demosnak a demokráciához?

A meghirdetett szónokok a nyílt utcán, előre meghirdetett rendezvényen, kihangosítás és pazarnak mondható kivilágítás mellet és szakszerűen kidíszített emelvényen szónokolva féltették a demokráciát és szidták a kormányt. Bauer Tamás és Gyurcsány Ferenc szűkebb, és házasság általi demokratikus családi hátteréről, és megjárt utairól ne is beszéljünk. A veszélyben lévő demokráciának ez a pazar díszletekkel ellátott, zavartalanul, és demokratikus keretek között lezajlott színjátéka humoros is lehetne, ha ugyanott nem hangzik el Ungváry Rudolf magyargyalázó gyűlöletbeszéde.   

Ungváry Rudolf, a jelenlegi magyarországi közélet egyik félművelt eszelőse, aki napjainkban a hatalmát vesztett neoliberális baloldal megnyilatkozásaiban, ma élvonalban szerepel. Ungváry mondanivalójával lehetetlen ésszerűen vitatkozni, és nincs is értelme azt tényekkel cáfolni. Gyurcsány, Bauer, Ungváry, Ungváry cikkek, Ungváry interjú, Ungváry szónoklat. A Népszava 2010. november 10. számában: "Nem kétségbeesni kell, hanem szembeszegülni” címen interjút közöl Ungváry Rudolffal.

Ungváry Rudolf kinyilatkoztatásszerű, és darabos gondolatmenetét igen nehéz a szabatos fogalmazás, és a racionális gondolkodás szabályai alapján értelmezni. Tekintettel azonban arra, hogy Ungváry állandóan ugyanazokat az elemeket ismétli írásaiban, és beszédeiben, ezekből az ismétlődő kulcsszavakból, és szófordulatokból leszűrhető Ungváry Rudolf igen bizarr, de annál bántóbb, és veszélyesebb mondanivalója: A magyarok, a cselédek, házmesterek, és a szegények leszármazottjai, és „a kulturális áthagyományozódás” miatt képtelenek a demokratikus elvek, és a magasabb, „euro-atlanti civilizáció” értékeinek elsajátítására. Ungváry szerint a fentiek miatt az igazi magyarok azok, akiknek nyugati gyökerei vannak, mint például, ő maga, akinek az anyja svájci német származású. Ugyanezt a magyarok elleni megvetést visszhangozza több évtizeden át, a magyar közélet mondvacsinált nagyokosa, Tamás Gáspár Miklós is, aki  egyhuzamban a „mucsaiaktól” félti az alkotmányos rendet, a jogállamot, és a demokráciát.

Ungváry szerint a magyarok fenti negatív tulajdonságait Orbán Viktor testesíti meg (mert szegény vidékről származik), s emiatt a jelenlegi Orbán kormányzás idején biztos jönnek megint a nyilasok. Ungváry Rudolffal, a baloldal udvari bolondja mondja ki az igazságot arról, hogy mi a balliberálisok véleménye az ország népéről, és kultúrájáról, beleértve a szegény családban született Arany Jánost, Petőfit, József Attilát is, valamint a saját nagyszüleimet, szüleimet, és Kanadában élő gyermekeimet is.

Mégegyszer elmondom

Magyarországon az igazi veszélyt ma nem a nyilasuralom visszatérésének veszélye jelenti, hanem a neoliberalizmus, és globalizmusnak nevezett könyörtelen, és emberellenes nagyvállalati kapzsiság.

Joseph E. Stiglitz, Nobel díjas, gazdasági szakértő szerint a neoliberalizmus négy halállovasa a következő:

    1. Az ország pénzügyi intézményeinek a liberalizálása.

    2. Az állam közszolgálati tevékenységének megnyirbálása.

    3. Az állami javak magánkézre juttatása.

    4. Az országok között kereskedelmi szabályok eltörlése. (Szabad kereskedelem. A szabályokat a piac „spontán” szabályai helyettesítik)

A magyarországi választópolgárok az áprilisi országgyűlési választásokon nem a nyilasokra mondtak igent, hanem a Világbank, és Valutaalap uzsorakamataira, és a fosztogató jellegű megszorításokra mondtak nemet. A magyarországi választópolgárok hatalmas többsége 2010. áprilisában, a magyar 56 példájára ismét az elsők között mondta ki egy felette zsarnokoskodó, hatalmas túlerővel rendelkező ideológiára: Elég! A magyarországi választások nem a nyilasokról, hanem az országnak egy immár második  hazug, és zsarnok ideológia nevében történő kifosztásának a megakadályozásáról szólnak:  „It’s about freedom for Hungary freedom for all, stupid.”