A Zuschlag-perben feltáruló titkok valójában nem egy, sokmindenre elszánt panamista, hanem valójában a Magyar Szocialista Párt féltve őrzött, bár mindig is nyilvánvaló titkai. A perben fővádlottként szereplő exhonatya (?) axiómája szerint a pártot erő és pénz mozgatja. Valójában erőszakot kellett volna mondania. Mióta ez az erőszak megroggyant, már nem mennek olyan simán a dolgok, mint amikor odafenn kiadták a parancsot és az államgépezet: rendőrség, ügyészség, bíróság, végrehajtotta. Mostanában, ha ritkán is, kavics kerül a fogaskerekek közé, a masina nagy csikorgással megáll. A régi szép pártállami időkben a közpénzt oda utalták, ahová jónak látták és többnyire ott is költötték el. Ami jobbra-balra lepottyant, nem volt számottevő.
d-y-ó
Manapság nem mennek olyan simán a dolgok: a közpénzt csak meghatározott célra lehet felhasználni, mert jól néznénk ki, ha az abból részesülő ellenzék arra használná, amire ő akarja. Így aztán A PÁRT-hoz kerülő közpénz elsíbolásának is meg kell adni a szabályosság látszatát. A baj abból keletkezik, ha valaki még mindig azt hiszi, hogy az erő eldönti, mi legyen a pénzzel. Ez még csak hagyján, de ha az erő keze maga felé hajlik, és ez lelepleződik, akkor megvan a baj.
Az, hogy az állam pénzét nem közcélra, hanem saját fényezésükre, választási propagandára költik, azt eddig is mindenki láthatta az óriásplakátokon, gigaposztereken. De a zanzibári kiruccanás már kicsit nehezen fér bele. Még ez is elmenne, ha a rendőrség kellő eréllyel, de eredménytelenül zárná le a nyomozást, nemcsak úgy ímmel-ámmal, hogy az újabb feljelentést már komolyan kivizsgálják. Akkor aztán az is kiderül, hogy a főnökök fülig benne vannak, hogy nemcsak Zuschlag, hanem mindenki. Minden képviselőnek félmillió a pártalapítványból. Kiderül az is, hogy a mandátumról való lemondásnak ára van, az összeg alku tárgya. Kiderül, hogy a telefonlehallgatás még ma is dívik. Kiderül, hogy mindenki, aki benne szokott lenni a zűrös ügyekben: Baja, Lusztig, Arató, Lendvai, Lamperth, Szilvásy és egy bizonyos Feri, akinek négymilliárd a vagyona, mind tudott Zuschlag mesterkedéseiről, és amíg lehetett, fedezte.
Zuschlag azt hitte, hogy az egész ország egyetlen nagy Kiskunhalas, vagy Bács-Kiskun, ahol a rendőrfőkapitány az úr és mindent lehet, ha valaki MSZP-tag. Amiben egyébként majdnem igaza lett. Eléggé szokatlan, hogy egy ügyész komolyan utánanéz a dolgoknak, nem maszatol tíz évig a főbenjáró üggyel, míg maga a vádlott is megunja a házi őrizetet és eltűnik, vagy elhalálozik végelgyengülésben.
Most aztán törheti a fejét a média, hogy ugyan ki lehetett az a Feri, aki előbb falazott Zuschlagnak, aztán vízben hagyta, pedig neki volt négymilliárdja. Mármint a titkosszolgálati lehallgatás szerint.
És itt lép be a képbe a „tetves” Szilvásy, aki mindent hall de nem szól idejében és ezért nem sikerül eltüntetni sem a társtettest, sem az összes bűnjelet.
És ha Szilvásy valamit nem hall, vagy nem jól hall, akkor beveti a biztos pártmódszert, az erőt. Lecsap a reménybeli tettesre, mert az nem létezik, hogy ha egy régivágású titkosszolgálat keres, akkor ne találna valamit. Ha nem talált fegyvert, akkor elviszi a célbavett cég elektronikus adattárát, mert nem létezik, hogy abban ne lenne valami használható. Addig is kiszivárogtatja azt a bizalmas értesülést, amit ő maga hallgatott le, és ezzel magára húzza a titoksértés tényét.
Aztán az egyre nagyobb csend. Végül talán már azt sem tudja a titkok tudója, hogy mit is akart valójában a ricsajos házkutatással?
Most úgy áll a két hónapja kitört lehallgatási botrány, hogy a lehallgatásból „magántitok jelentős érdeksérelmet okozó megsértésnek bűntette” miatt indulhat nyomozás, és ezért legkevesebb két évet lehet kapni.
Ki lesz az a szerencsés, aki kapni fogja? Dávid Ibolya? Vagy sosem kerül elő az igazi tettes, aki a levélszekrénybe dobta a lemezt? Valószínűleg nagyon drága mulatságnak bizonyul majd az a tény is, hogy az akcióban lefoglalt felszerelésekre ráült a titkosszolgálat, keresi a titkot, de nem találja, viszont emiatt a megvádolt cég nem tud dolgozni, csőd fenyegeti. Ha ezért egyszer majd kártérítést kell fizetni, ki állja a számlát? Nem nehéz kitalálni. Az adófizető és az a kormány, amely akkor éppen vezeti az országot. Szép lesz majd, ha azok fizetik a kártérítést, akik vétlenek, és akik ellen irányult a fuccsba ment puccs.
És a nagy hűhóval indult titkosszolgálati akciónak van még egy lehetséges áldozata. Bármilyen hihetetlen, sokak kedvence ő, Debreczeni, nagy emberek életrajzírója. Készpénznek vette, hogy a titkosszolgálatok által meggyanúsított cég az ellenzék titkosszolgálata, amire nincs bizonyítéka, mert nem igaz. Most rágalmazási per indulhat ellene.
Ez a Szilvásy-felügyelte titkosszolgálat eredményes munkájának gyümölcse. Ha így folytatja, majd csak megbuktatja végül még saját gazdáit is. Ezzel végre nagy szolgálatot tehet a hazának, amelyet titkosszolgál.
Mert végül is, kiket leplezett le eddig? Önmagát, aki a lehallgatottakat arra figyelmezteti, hogy hallja őket és leleplezte összes lehallgatott főnökeit – Zuschlagon át – négymilliárdos Feritől vodkagyári Feriig. Mégiscsak jó, hogy van titkosszolgálatunk.
