A nemrég megjelent püspökkari körlevél, amely az ősmagyar és keresztény tanok és hagyományok összekeverése (szinkretizmusa) ellen emelt szót, megerősített abban, hogy időszerű egy minket még közelebbről érintő, nem csak magyar, de minden keresztényt többé-kevésbé megkísértő felfogásról is szólni – amely legalább annyira veszélyezteti a tiszta keresztény gondolkodásmódot, mint az, amiről a Püspöki Konferencia ír –, különösen a közelben lévő, Szűz Máriával kapcsolatos ünnepek (Szeplőtelen Fogantatás, december 8., karácsony, a Szent Család ünnepe, december 27., Mária istenanyasága, január 1.) okán is.

Ez év szeptember 18-án Washingtonban elhunyt Irving Kristol, a neokonzervativizmus, illetve a neoliberalizmus szellemi atyja, és élharcosa.  Magyarországon, a neoliberalizmus helyi kirendeltsége, a Szabad Demokraták Szövetsége is gyengélkedik. A fentiek alapján felcsillan a remény, hogy a neoliberalizmus a végét járja, és jobb idők következnek. Ne örüljünk, azonban előre.  A neoliberális eszmerendszer története, és híveinek a győztes nagyhatalom érdekeihez tapadó dialektikus színeváltozása, arra int, hogy ez a tan a felismerhetetlenségig képes átalakulni, míg lényegét tekintve marad ugyanaz, s a koporsóban is felül.

A Népszabadság Gyurcsány Ferenccel készített nagy ívű interjújában a miniszterelnök úgy fogalmaz: egy konzervatív szellemi fordulat szisztematikus előkészítése zajlik, ami őt riadalommal tölti el. Viszont az MSZP elnökének kijelentése minden normális embert rémülettel tölt el, a konzervativizmussal való riogatás ugyanis azt jelzi, az MSZP visszatalált gyökereihez, amikor pártja elődje 1945 után – igaz, akkor még szovjet katonai segédlettel – rontott rá a keresztény, konzervatív értékekre, az egyházra, és dúlta szét majd' fél évszázadon át az emberi közösségeket összetartó normákat.

A doni katasztrófa után, a visszavont magyar egységeket újjászervezték és hazahozták, csak a még német kézben lévő ukrán és lengyel területeken maradt néhány kisebb megszálló egység, „partizánvadászatra”. A szovjet seregek fenyegetően közeledtek és sokakban — nem ok nélkül — (felrémlettek egy vereség következményei. A Magyar Futár nevű imrédista hetilap félelmetes képek sorozatát közölte a németek által feltárt katyni tömegsírokról, amelyekben sokezer kivégzett lengyel katonatiszt és értelmiségi civil tarkón lőtt maradványait ásták ki. Az exhumálásban magyar orvosok is részt vettek és kétség sem férhetett hozzá, hogy a gyilkosságokat Sztálin hóhérai követték el.

Medgyessy talányos búcsúüzenetét, úgy tűnik, ki kell egészíteni. A hír, ami miatt a kiegészítés gondolata felmerült minisztereket vádol. Jó lenne gyorsan tisztázni a dolgot, mert egy hitelvesztett kormány nyakában még konkrét korrupciós váddal kevesebb lesz az ilyenkor emlegetni szokott béna kacsánál. Egyebekben pedig megtisztulásra van szüksége az országnak. Alaposra. Tulajdonképp örülni kellene. Többször féltettük már a magyar jogállamot, legutóbb épp az országgyűlési biztos segélykiáltásakor. Ám, ha kormánypárti politikusok kerülnek a rendőrség látóterébe, és nem áll le a nyomozás, akkor reménykedhetünk: még nem jött el a rendőrállam diktatúrája. Legalábbis nem teljesen.