Személyes életünk, egészségünk, kapcsolataink krízishelyzetében, nemzetünk korábban alig tapasztalt bizalmi válságában, a „mindenki mindenki ellen” belmagyar, hadüzenet nélküli 2009-es háborújának már nemzetpusztító mélységeiben elérünk egyszer csak egy pontot, amikor így kiáltunk fel: Nincs tovább! Így nem mehet tovább! És keressük a változás lehetőségét, a kiutat, a körkörös válságmozgásból az előre és felfele vezető ösvényt magán-, és közéletben egyaránt. Ennek az útja pedig nem lehet más Isten kárpát-medencei népei számára sem, mint a Krisztus-követés, a megtérés Őhozzá, s aztán a hit általi szabadítás, kimenet, exodus a megalázó élethelyzetek hinárából, az egyéni és nemzeti lefele transzcendálásból, az örvények felé húzó negatív önmeghaladásból.
A kegyelem vészkijáratáról és a Szentháromság mentőcsapatáról
RSS