A szegény, agyonsanyargatott, éhező és rongyokban járó, híd alatt fagyoskodó baloldali médiában szokás szerint kiverte a biztosítékot a hír, hogy a másik oldalon valóságos, hetente megjelenő, terjedelmes irodalmi és közéleti heti lap indult, a sejtelmes Nagyítás néven. Minek az nekünk, bunkóknak, akik nem írunk, nem olvasunk, csak Wass Albertet, meg turul-szobrokat állítgatunk minden üres placcon? Valóban bátor és hiánypótló cselekedet volt a lap indítása, miután e tért eddig az Élet és Irodalom egyeduralta. Egyébként nem érdemtelenül, voltak jó korszakai. Az ÉS az 1956-ban dicsőséget szerzett Irodalmi Újság utódaként indult, a forradalom leverése után. Hosszú éveken át olvashatatlanul üres és dogmatikus, kollaboráns és dilettáns volt, agg munkásmozgalmi és szocreál irodalmárok, újságírók megjelenési lehetősége. A bebörtönzött és a közszerepléstől eltiltott írók-költők lassú szabadulása és talán az 1963-as amnesztia után kezdett valamiféle új szél fújdogálni a lap házatáján.
RSS