Szent László akkor is kitartott a Krisztusba vetett hit és a keresztény Nyugathoz tartozás mellett, amikor maga a Nyugat meghasonlott önmagával – mondta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek szerdán Budapesten, a Külgazdasági és Külügyminisztériumban rendezett Szent László-konferencián.
kdnp.hu – MTI
Veres András győri megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke (b) és Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek a Szent László-év kapcsán megrendezett, Múltunk alapja – jövőnk oszlopa című konferencián a Külgazdasági és Külügyminisztériumban 2017. május 17-én. (MTI Fotó: Illyés Tibor)
Erdő Péter előadásában kiemelte: Szent László, akiben már kortársai is Szent István művének kiteljesítőjét tisztelték, képes volt felülemelkedni családja fájdalmán, Vazul megvakításán és megcsonkításán. Személyes sérelmeinél ugyanis fontosabb volt számára az ország érdeke és a keresztény hit, „amely képessé tesz arra, hogy a múlt sérelmeit meghaladva, új lendülettel építsük a szeretet és az összetartozás kultúráját” – fogalmazott a bíboros.
Felidézte: Szent Lászlót nemcsak az ország rendjének megszilárdítójaként, de csodatevőként is tisztelték. Nagyváradi sírja körül sok csodás gyógyulás történt, kortársainak legjellemzőbb hite és meggyőződése pedig az volt, hogy a szent király a halála után is el tudja dönteni a peres ügyeket. A sírjára vagy fejereklyéjére tett eskünek perdöntő erőt tulajdonítottak.
Szent László tisztelete a történelem során újra meg újra felvirágzott
Erdő Péter kitért arra, hogy Szent László szentté avatását követően, majd az Anjou királyok idején a XIV. században a lovagi eszmény tökéletes megtestesítőjét látták benne, aki kiállt a gyengékért, táplálta a szegényeket és az éhező, szomjazó katonákat. Halála után évszázadokkal is őt hívták segítségül a harcban, és meg voltak győződve arról, hogy személyesen is megjelenik és részt vesz a csatákban.
Hozzátette, László király alakját legendák veszik körül, és bár a szentek legendái „nem riportok és nem történeti tudósítások”, mégis hiteles képet őriznek egy-egy nagy személyiség legjellegzetesebb vonásairól.
A barokk korban, amikor megszilárdult a magyar szentek kultusza, az oltárképeken Szent István mellett László a másik nagy és szent király. E képeken míg „István méltóságos testtartással a távolba tekint”, addig „László magabiztos erővel tartja harci bárdját, mintegy készen arra, hogy megvédje a bölcsesség és az igazságosság művét minden veszélyben” – fogalmazott Erdő Péter.
Elköteleződés Krisztus és az egyház mellett
Veres András győri megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke kiemelte: Szent István és Szent László életművéről is gyakran elhangzik, hogy fölismerték a kor kihívását, és azért döntöttek a nyugati kereszténység mellett, mert szerették volna Európába integrálni a magyarságot. Aki azonban behatóbban foglalkozik e két szent királlyal, szükségszerűen rádöbben arra, hogy ez nem stratégia és főképp nem politikai döntés volt, hanem belső, hitbeli meggyőződés és elköteleződés Krisztus és az egyház mellett.
Íjgyártó István kulturális és tudománydiplomáciáért felelős államtitkár köszöntőjében hangsúlyozta: Szent László képes volt hidakat építeni Közép-Európa nemzetei között, életműve nyomán pedig Magyarország spirituális központtá vált.
Kiemelte: Szent László öröksége, keresztény értékrenden alapuló példája ma is cselekvésre késztető útmutatás lehet.
A Szent László-emlékévet a nemzetpolitikai államtitkárság hirdette meg Szent László trónra lépésének 940. és szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából.
