Kállai Vilmos

Álarc mögött rejtőzködve

(…) A mozi előtt való kis utca is tele volt szeméttel, törmelékkel, a harcok nyomaival. Gyümölcsösládán golyószóró állt, mögötte katonasapkás fiatalember üldögélt. Széket a moziból szerezhetett. A mozi főhomlokzata is őrizte a harcok nyomát, ámbár a két oldalsó reklámja megmaradt, és a középső ajtó mellett is ép az egyik vitrin. A kis utca is tele volt járókelőkkel, nézelődőkkel, bámészkodókkal.

Körüljárták az épületet. A fotográfus főtábornok, noha igazán uralkodott magán, ott nem ügyelt belső fegyelmére, elfeledkezett magáról, s mohó érdeklődés ült ki az arcára, annyira érdekelte a mozi épületét körülölelő kis utca meg az utcába betorkolló többi... Érdekelte a benzinkút is a mozi mögött. Le is fényképezte. Onnét szerezték a felkelők a Molotov-koktélba való anyagot... Hátul kinézett előbb az Üllői útra, aztán a Práter utca felé. Visszajövet a fedett átjárót vette szemügyre. Megbecsülte a szélességét is, feltűnés nélkül, mintha csak témát keresne a következő felvételéhez. Ellépett előtte, hogy a szélességét méterre pontosan megjegyezhesse... És már tervezte, hogyan fészkeli be magát két páncélkocsi abba a kis átjáróba, s hogyan védheti a gyalogság az esetleges támadás ellen... És egyáltalán, miként foglalhatják el a felkelés egyik fészkét. (…)

A mindenható fotográfus főtábornoknak első dolga lett, hogy bezárkózott a titkos irodájába. Előszedte Budapest térképét, ezúttal a részleteset, a cirill betűset, megkereste a Corvin mozi környékét, és nem sajnálta a fáradtságot, hogy a felderítés eredményét rögzítse. Azon frissiben, ahogy az emlékezetében megőrizte. Mindenekelőtt az utcák méreteit, külön az átjáróét is, aztán a házak magasságát, az ablakok s ajtók elhelyezkedését... Hozzávetőleges
adatokat írt, az eltérés egy méteren belül engedhető meg csak... Azt készítette elő, hogyan hatolnak majd be a T 54- esek a szűk kis utcákba. A fedett átjáróba két kocsit jelzett farral egymáshoz. Úgy kell tehát odaérkezni, hogy beállhassanak. Egyik az Üllőire nézzen, a másik meg a mozi felé... Hogy a vezénylő tisztek dolgát megkönnyítse, adatokat is mellékelt hozzá: ügynökeinek jelentései alapján annak a gócnak a felkelőit ezer főben adta meg. Hozzátette azonban, nem lehet tudni, miként viselkedik majd az utca népe, a tömeg.

Három esetet tételezett fel, s mind a hármat meg is írta:
a fegyvertelen tömeg kivonulhat az utcára. Ebben az esetben riasztólövések kíséretében lehet csak bevonulni. Előbb a levegőbe a lövésekkel, aztán a lábak elé. Ha az utóbbi nem használ, bele kell lőni a tömegbe. És mindaddig folytatni kell a tüzelést, amíg szét nem oszlik... Vagy hanyatt- homlok el nem menekül. Másik esetnek azt vette, hogy az emberek ki sem mennek az utcára. A támadás idejének megválasztása miatt ez a lehetőség megfontolandó... Bújjanak az óvóhelyre -- ezt azonban csak magában gondolta a főtábornok. Azt is, hogy ebben az esetben a hadseregnek sokkal egyszerűbb lesz a dolga… Olyan eset is lehetséges, folytatta a feljegyzést, hogy a tömeg kivonul, sőt: sokan fegyvert fognak és a lázadókhoz csatlakoznak. Ebben az esetben ellenforradalmároknak kell tekinteni őket, és úgy is kell likvidálni mind!

Másnapra kérte a felvételek másolatait, hátha hasznát vehetik majd azoknak is.

Szergej Jakovlevics némi vacsora után előbb a napi híreket olvasta-hallgatta végig, mindenekelőtt a moszkvaiakat, aztán a Szueznél elindított támadást a nyugati adók híreiben... Két tűzfészek lobbant hát fel a szocialista világ peremén, az egyik íme a nyugati szélén, a másik pedig a Közel-Keleten... És bizonyossá vált előtte, miért jött a titkosszolgálat feje Budapestre, s miért járja inkognitóban álarc mögé rejtőzködve a várost... Személyesen akar mindenről meggyőződni... És biztosan hasznát veszik majd a támadó csapatok a felderítésének... És talán a veszteség is kevesebb lesz.