A Szent Istváni államalapítást ünnepeltük, Magyarország legelső nagy történelmi eredményét. De nem csak az első magyar államot ünnepeljük, hanem az első közösséget és közigazgatási alakulatot, amely keresztény volt. István apja, Géza fejedelem szervezte meg az első államot ebben a térségben, de a fia volt az, aki ennek a szervezetnek erőt és egységet is teremtett. Erőt a birodalmi politikai házassággal és egységet a kereszténység elterjesztésével.1010 évvel az államalapítás ünnepélyes dátuma után ma az a dolgunk, hogy számba vegyük, mennyi erőnk van most az ország előtt álló feladatokra és, hogy ismét egységet teremtsünk olyan 8 évi politizálás után, amely megosztotta a magyar embereket és olyan évtizedek tekintélyelvű „uralkodói” után, akik legyengítették a magyarságot.
Pálffy István
Erőt elsősorban a hitünk adhat, mert az anyagi javak terén a közelmúltban folytatott kormányzati és politikai rablógazdálkodás szinte a végelgyengülésbe juttatta az országot. Szent István is a hitet állította királytükrének középpontjába, amikor fiához, Imre herceghez szólt. Intelmei rámutatnak, hogy ha a hitet jó cselekedetekkel teljessé nem teszik, fel nem ékesítik, a hit tettek híján meghal.
Szent István tudta, hogy a krisztusi hitet tartalommal kell megtölteni a mindennapokban. Tudta, hogy az ima és az irgalom, akármilyen mély és őszinte, csak üres forma, ha nincs benne foglalva a könyörgés tárgya, és ha nem a valóság embere az esdeklő személy. Ezért is intette fiát arra, hogy a hitet megőrizze és az egyházi rendet becsben tartsa.
De Szent István és intelmei egyben feladványok nemcsak a fiának, hanem mindannyiunknak, magyar fiainak. Ezeket az üzeneteket meg kell fejtenünk, mindenkinek magának. Hogy tartsuk mindig eszünkben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölködés. Fontos értelmeznünk Szent Istvánnak azon intelmeit, amelyek a vendégek befogadásáról és gyámolításáról szólnak, s azt különösen, hogy a fiak kövessék az elődöket.
Mert a 21. században csakúgy, mint ezer éve, amikor különböző tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, különböző nyelvet és szokást, példát és fegyvert hoznak magukkal. Ma tudástranszfernek, know-how-nak és tapasztalatcserének mondanánk mindazt, amiről István tudta, hogy mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli. Ennél fogva megparancsolta fiának, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsa és becsben tartsa, hogy itt szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ezt neveznének ma országimázsnak vagy befektetésekre csábító környezetnek, a hazai versenyképesség javításának.
Ám a legfontosabb talán mégsem ez a türelem, amelyet oly sokszor idéznek mostanában a napi aktuálpolitika megannyi pártérdeke szerint, hanem a hagyomány tisztelete. A legnagyobb királyi ékesség, Szent István szerint, a királyelődök után járni, a szülőket utánozni. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elődei, az isteni törvényekre sem ügyel. Mert az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak. És az engedetlenség a korona virágait szórja szerte, figyelmeztette István az ő fiát, egyben minden fiát az országnak, és ma is ez figyelmezteti a modern nemzetet.
Szent István arra int, hogy csak összefogással, egységgel lehetünk sikeres nemzet a 21. században Európában. Az államalapítás biztonságot adott, és ez a biztonság nekünk Szent István óta elsősorban földet, házat, hazát és a koronát jelenti. A magyar szent korona, az államalapítás emléke, az összetartozás érzése akkor is működött, amikor az állam már rég szétporladt. Így voltunk képesek arra, hogy ha a nemzet részeire is szakadt, újra és újra egységbe hívjuk az összmagyarságot. Képesek voltunk mindig újrakezdeni, a semmiből új világot teremteni. A jövő útja a Kárpát-medencében is az együttműködésen, az egyezségek megkötésén keresztül vezet. Erős szövetségek, erős egyezségek, az a jövő útja. Az erősek egyesülnek, a gyengék széthullnak. Ez Szent István üzenete a modern magyar nemzethez.
