Az Előtér egy riportsorozat, amely részenként egy-egy 14-25 éves, az életnek éppen nekiinduló fiatalt mutat be az ország különböző vidékeiről, az őket felnevelő közeg (falu, város, szomszédok, iskola, esetlegesen létező egyéb – szakköri, hittan, cserkész stb. – közösségek) és a rájuk hatással lévő személyiségek (szülők, testvérek, nagyszülők, barátok, tanárok, pap, orvos) bemutatásával. A riportsorozat alkalmas eszköz arra, hogy a politikai csatározások uralta felszín alatt létező Magyarország valós és konkrét problémái mutatkozzanak meg. A filmet követő beszélgetés pedig lehetőség a politikusok, illetve közéleti személyiségek számára, hogy a szokványos politikai kommunikáció logikájától eltérően, azt mintegy áttörve és ezzel magát a politikai tevékenységet és beszédet is kiszabadítva az utóbbi évek megmerevedett sémáiból fejtsék ki álláspontjukat, világítsák meg a problémákat és azok orvoslásának módját.
Az Előtér hiánypótló abban a tekintetben, hogy olyan korosztályokról mutat képet, amely a sajátos magyar közelmúlt eredményeként általában a figyelem „félárnyékában” van, és csak akkor kerül ki onnan, ha valamilyen extrém, szociológiailag vagy kriminológiailag megdöbbentő esemény az újságok címlapjára viszi. (Pl.: drogügyek, néhány éve a taxisgyilkos tizenéves lányok, vagy az apját lelövő Simek Kitti esete.) E korosztályokat, a „jövő nemzedékeként” szoktuk emlegetni, ugyanakkor vajmi kevés fogalmunk van arról, hogy milyen lehetőségekkel indulnak, miféle hátrányokat kell leküzdeniük, mit tartanak fontosnak, miféle vágyak hajtják őket.
Az Előtér ötvözi a dokumentarista valóságbemutatást és a szolgáltatásjellegű problémafelvetést, illetve megoldásuk lehetőségeinek felvázolását.