Adja Isten, hogy – Széchenyivel szólva – minél több magyar honfitársunk,,megérthesse végre a jelent”, hogy úgy dönthessen a jövőről, hogy a változtatás, az országjobbítás szent ideje végre elkezdődhessen. Ez most történelmi pillanatban történelmi lehetősége Sopronnak, történelmi pillanatban történelmi lehetősége Magyarországnak. Sopronban a Széchenyi Emlékév nyitórendezvényeként tartottak ünnepséget a Széchenyi szobornál. Az ünnepen a helyi Széchenyi István Gimnázium diákjai közreműködtek. Emlékező beszédet Firtl Mátyás, Sopron és környéke országgyűlési képviselője mondott.
Firtl Mátyás elhangzott beszéde:
„Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn”.
Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Soproniak!
„Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn” - mondta gróf Széchenyi István, a Legnagyobb Magyar, akinek Sopron büszkén és rendíthetetlenül őrzi emlékét.
Östör József, volt soproni országgyűlési képviselő a Széchenyi és vármegyéje című művében írja:
,,Az isteni Gondviselés osztotta el nagyjainkat hazánk különböző tájain. Felsőmagyarországnak megvan a maga Rákóczi Ference és Kossuth Lajosa, Erdélynek Bethlen Gábora és Teleki Mihálya, Zala vármegyének Deák Ference, Biharországnak Tisza Istvánja – hogy csak az államférfiaknál maradjunk.
Így van meg nekünk, Sopron vármegyének ezer esztendő legnagyobb magyarja: gróf Széchenyi István.” (…)
,,Elmondhatjuk, hogy Széchenyi István az egész országé ugyan, de reá mi sopronmegyeiek különös just formálunk. (…) Ha a kereszténység hőskorában élnénk, azt hiszem, hogy őt választotta volna Sopron vármegye védőpatrónusának” –írja Östör.
A Legnagyobb Magyar volt Széchenyi István, mert nemzetben gondolkodott, a közjó javát akarta, és ezért dolgozott. A cselekvő hazaszeretet példája volt, az értékteremtő szellem erejének prófétája, megtestesítője és egyben beteljesítője. A hazaszeretet, a magyar haza iránti tántoríthatatlan hűsége személyét mítoszi magasságokba emelte.
1921 után mondták, hogy a népszavazás előtti napokban Sopronban Széchenyi István szobra megszólalt és ,,érces hangon szent Igékkel” biztatta a Magyarország melletti szavazásra a helyieket. Annyira szent volt a soproniak hazaszeretetből táplálkozó hűsége, nemzetszeretete és annyira nagyformátumú hazafi Széchenyi, hogy abból kihagyhatatlannak tartották őt.
Mert Sopron a történelem folyamán többször is bizonyította azt, amit Széchenyi így fogalmazott meg: ,,Minden becsületes szívnek legszentebb a hon.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Húsvét kedden 1860-ban jött Széchenyi utoljára Sopronba. Vasúton érkezett. Az állomáson rokonainak, barátainak és tisztelőinek nagy serege várta – talpig feketében.
A már idézett Östör József írja: A városi hatóság is szeretett volna megjelenni, de a megyefőnök nem engedte. Zuhogó esőben kísérték a város elkerülésével – a családi kápolnába.
Húsvét utáni csütörtökre volt a temetés tervezve és hirdetve, de parancs jött, hogy már szerdán el kell temetni. Éppen úgy, mint a döblingi gyászmisét is előbb kellett a tervezettnél megtartani és a nagy halottat sietve elszállítani.
A bécsi kormány félt a halottól oda át és itt is.
A 6000 főnyi tömeg némán kísérte a cenki földesurat a kriptához. Beszéd nem volt, csak zokogás. Utána ezer ajkon egy lélekkel zendült fel legkedvesebb magyar éneke: a Szózat. Gyászba borult az egész ország. Pest órák alatt fekete színbe tompult. Ilyen gyászt csak azok láttak még egyszer, akik megérték 1894. március 20-át.
A gyászmisén a pestbelvárosi templom nagyon is kicsinek mutatkozott az óriási tömeg befogadására. Legalább tízezren voltak ott. Ezer fáklya lobogott a templom bejáratától a Duna partig képzett embersorok között az Ő Dunájáig, amelyet átszel immár az Ő Lánchídja s amelynek habjai elviszik a gyászhírt le a Vaskapuig.
,,A fájdalomban összedobban – ami ezeréves történetünkben oly ritkaság (…) az egész nemzet, ekkor tör ki koporsójából Széchenyi István szelleme. Ekkor lett világos, hogy tragikus halálában is nemzetének szolgált".
,, Egy nemzet gyásza nemcsak leverő:
Nép, mely dicsőt, magasztost így magasztal,
Van élni abban hit, jog és erő!” – írja a költő.
Tisztelt Soproniak!
A reformkor vezéralakja, az egyik legnagyobb formátumú valaha élt politikusa, Széchenyi István gyermekkorát, élete fontos meghatározó éveit töltötte Cenken és Sopronban. Az egész haza sorsát átfogó, nemzeti jövőnket formáló munkásságának Sopron és az egykori Sopron vármegye is boldog részese lehetett.
Amikor Sopron 1835. február 20-án díszpolgárává választotta, akkor köszönőlevelében ezt írta: ,,Nincs nagyobb öröm, mint ott nyerni borostyánt, hol földi pályafutásom kezdém. Legyenek kérem meggyőződve: ami csekély erő, s tehetség van bennem, csak polgártársaim javára s honunk előmenetelére lesz áldozva.”
A Soproni Gőzmalom, az országban az első ilyen létesítmény volt, a Sopron-Vasi Szederegylet Sopron vármegye közgyűlési terméből indult el, segítette a Soproni Takarékpénztár megalakulását. Legfontosabb munkássága a Sopron –Bécsújhelyi Vasút létesítése körüli volt. Rendbehozatta Sopron és Győr között az utakat, létrehívta a közvetlen postakocsijáratot. És még Döblinlgben sem kerülte ki figyelmét a Sopronban felállítandó nagy borpince és borkereskedés terve.
Tisztelt Egybegyűltek!
A polgári Magyarország megteremtőjének hite, életmorálja, tettei az utódokat minden időben kötelezi.
,, Egy nemzet gyásza nemcsak leverő: (…) Van élni abban hit, jog és erő!” – szóltak a verssorok halála kapcsán, 150 éve.
Van-e hite élni ma a magyarságnak? Van-e életet megtartó hite? Olyan hite, amely szilárd értékrendre alapul. Arra az értékrendre, amely nem tűri meg a hazugságot. Olyan hite, amely nem tűri meg a hazug vezetőket, az országot tönkretevőket, az országot kiárusítókat. Mert az igaz hit nem épít hazugságra. Élet nem épülhet hazugságra, csak romlás és pusztulás.
,,Minden becsületes szívnek legszentebb a hon.” – mondja Széchenyi. Ehhez mérten tudjuk igazán lemérni, hogy hova süllyesztette a mai Magyarországot az intézményesített hazugság.
Tudja-e érvényesíteni a jelen magyarsága jogát? Szent jogát az élethez, a biztonsághoz, az előremenetelhez? Ahhoz, hogy tisztességes munkából tisztességesen megélhessen, hogy gyermekeinek, családjának a szükségest biztosítani tudja? Hogy elesettjeiről időseiről gondoskodjon?
Széchenyi igaz, szilárd erkölcsi alapokra helyezett, keresztény élete, Széchenyi alkotó és értékteremtő élete ma kötelez. Mindannyiunkat cselekvésre kötelez a hon, azaz a haza érdekében: a családunk, a kisebb közösségeink, a város, a haza érdekében, becsületes szívvel cselekedni azzal a tudattal, hogy ,,legszentebb a hon.”
Tisztelt Megjelentek!
Van élni abban hit, jog és erő!” – hangzott 150 évvel ezelőtt.
És nekünk, ma van-e erőnk a változtatásra? Van-e erőnk az igazunk, a jogunk érvényesítéséhez. Van-e erőnk arra, hogy a döntést meghozzuk? Azt a döntést, amely a becsületes szív döntése, és amelynek legszentebb a hon? Döntenünk nekünk kell! Cselekednünk nekünk kell!
Tudunk-e cselekedni a becsületes szív döntése szerint, hogy azokra bízzuk a hazát, akik az érdekét szolgálják, és nem pedig azokra, akik kiárusítják, szétlopkodják, tönkreteszik.
Gyászos állapotú mai Magyarországunkban Széchenyi példáján kell legyen hitünk abban, hogy a gazdaság romjaiból is fölépíthető, ha azt értő szellem és akarat teszi. Hogy az igazság és a jog érvényesíthető, hogy mindenki, aki nem becsületes, elszámoltatható.
A becsületet, és a tisztességet kell érvényesíteni a közügyekben. Széchenyi nagysága arra is kötelez, hogy legyünk elég bátrak és elszántak abban, hogy világossá tegyük: nem akarunk olyan országban élni, ahol a tetteknek nincsenek következményei. Viszont olyan országot akarunk, ahol a tisztességes munkának van becsülete, ahol lehet tervezni a jövőt és biztonságban tudhatjuk családunkat.
Tisztelt Soproniak!
A sorsfordító idő közel van. Széchenyi azt üzeni: A sorsfordítás, a változtatás, az országjobbítás tette mindannyiunk kötelessége. Előbb-utóbb mindenkinek a maga lelkiismerete szerint el kell számolnia tetteiről.
Adja Isten, hogy – Széchenyivel szólva – minél több magyar honfitársunk ,,megérthesse végre a jelent”, hogy úgy dönthessen a jövőről, hogy a változtatás, az országjobbítás szent ideje végre elkezdődhessen.
Ez most történelmi pillanatban történelmi lehetősége Sopronnak. Ez most történelmi pillanatban történelmi lehetősége Magyarországnak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mondták a régiek, hogy a népszavazás előtti napokban Sopronban Széchenyi István szobra megszólalt és érces hangon szent Igékkel biztatta a Magyarország melletti szavazásra a helyieket. A Trianont, a második világháborút, a kitelepítést, a kommunista diktatúrát, 1956-ot, a beteljesítetlen rendszerváltás árát megfizetett Sopronnak most újból megszólal Széchenyi:
,,Bírjuk (…) drága anyaföldünk szebb virradásra. Sokan azt gondolják: Magyarország volt. Én azt szeretem hinni: lesz.” – üzeni.
,,Sokan azt gondolják: Magyarország volt. Én azt szeretem hinni: lesz.”
Hajrá Magyarország! Hajrá Sopron!
Az ünnepi beszédet és műsort követően a város vezetői – Fodor Tamás polgármester, Abdai Géza és dr. Simon István alpolgármesterek – együtt a város országgyűlési képviselőjével megkoszorúzták a Legnagyobb Magyar szobrát, őket követték sorban Sopron oktatási, kulturális intézményei, és minden olyan közösség, aki fontosnak tartotta az évfordulón az emlékezés virágait elhelyezni a szobor talapzatánál.
