Százhúsz éve, 1889. január 20-án született Sík Sándor Kossuth-díjas költő, irodalomtörténész, tanár, a magyar katolikus költészet egyik legnagyobb alakja. Fiatalkorától fogva foglalkozott az irodalom szinte minden ágával. Már a gimnáziumban feltűnt költői tehetségével, később írt irodalomtörténeti és esztétikai értekezéseket, kritikákat és színműveket, szerkesztett imakönyveket, tankönyveket és újságokat, működött mint lelkigyakorlatvezető és előadó.
Elemi iskoláit Gödöllőn végezte, Pesten a piarista gimnázium tanulója volt, s 1903-ban belépett a rendbe. Kecskeméten érettségizett, majd a pesti egyetem magyar-latin-görög szakán tanult tovább. Gyerekkorától az irodalom, a színjátszás érdekelte, írni is korán kezdett, első versét a Zászlónk katolikus szellemű ifjúsági lap közölte. Gimnazistaként önképzőköri tag volt, számos rangos pályadíjat nyert esszéivel, elbeszéléseivel. 1910-ben doktori címet szerzett Mindszenty Gedeon költészetéről szóló értekezésével. Ebben az évben jelent meg első verseskötete is, a Szembe a nappal, amelyről Kosztolányi írt dicsérő kritikát.
1910-től a váci, majd a pesti piarista gimnáziumban tanított, mellette az Élet című lap segédszerkesztője volt. 1911-ben müncheni útja során ismerkedett meg a cserkészmozgalommal, s hazatérve a hazai cserkészet egyik alapítója, a Magyar Cserkészszövetség elnöke lett. Igen népszerű volt a Schütz Antal teológussal együtt az ifjúság lelki épülésére összeállított Imádságoskönyve, amely először 1913-ban jelent meg. Ebben az időben főként a színműírás foglalkoztatta, darabjait ifjúsági előadásokon mutatták be, Zrínyiről szóló drámáját a Nemzeti Színháznak is felajánlotta, de nem kapott választ.
Az első világháború idején tábori lelkész volt, ekkor írt versei mély megrendültséget mutattak. 1919-ben a Szent István Akadémia, majd 1923-ban a Kisfaludy Társaság tagjává választották. 1924-25-ben Rómában tartózkodott, élményeit a Sarlós Boldogasszony kötetében írta le. 1929-ben jelent meg jelentős tanulmánya, Gárdonyi, Ady, Prohászka címmel, ebben könnyed, de elmélyült elemzést ad irodalmunk e három igen különböző egyéniségéről. Ugyanebben az évben kinevezték a szegedi egyetem irodalmi tanszékére. Legendás előadó volt, lebilincselő egyéniség, minden előadása tudományos elmélyültségről tanúskodott, diákjai mellett civil érdeklődők is látogatták őket. Mentora volt a Szegedi Fiataloknak, Baróti Dezső, Ortutay Gyula, Tolnai Gábor mellett legkedvesebb tanítványa Radnóti Miklós volt. 1934-ben a Nemzeti Színhát bemutatta István király című drámáját, 1936-ban a rádióban Árpád-házi szentjeinkről tartott előadássorozatot. Könyvet írt Zrínyi Miklósról, 1942-es Esztétikája a kor egyik jelentős irodalomelméleti munkája.
A második világháború idején Pesten élt, majd a Köznevelési Tanács alelnöke volt, 1946-ban az Akadémia levelező tagja, s a Vigilia folyóirat felelős szerkesztője lett. 1947-ben piarista rendfőnökké nevezték ki, 1950-ben tagja volt az állam és egyház viszonyának rendezésén dolgozó püspökkari bizottságnak. 1959-ben, 70. születésnapjára jelent meg költői pályájának jelentős verseiből válogatott Őszi fecske című kötete. 1961-ben aranymiséjén mutatták be Kodály Zoltán kórusművét, amelyet Sík Sándor Te Deum című versére komponált. 1963. szeptember 28-án halt meg Budapesten.
Sík Sándor összegyűjtött versei itt olvashatók.
Tekintse meg a Magyar Piarista Rendtartomány Központi Levéltárának virtuális emlékszobáját!
Forrás: MTI, wikipedia.hu, archivum.piar.hu
