A Ferences Rend 1217-ben megtartott nagykáptalanján 11 tartományba szervezték a testvéreket, ekkor alakult meg a szentföldi rendtartomány is, melynek a 13. században már 12 kolostora volt, többek között Jeruzsálemben is megtelepedtek. A Szentszék 1342-ben hivatalosan is megalapítja a Szentföldi Kusztódiát. 1414-ben a Sion hegyén lévő kolostor elöljárója. Ettől kezdve a szentföldi kusztos hivatalos címe: Sion-hegyi gvardián.

Jelenleg is e nagy kiterjedésű, több ország határain átívelő rendi egységnek, a kusztódiának nagyon sokrétű feladatai vannak. Az összesen 50 rendházban megközelítőleg 300 ferences teljesít szolgálatot. Azon túl, hogy a szent helyek őrzését látják el, zarándokházakat, iskolákat, árvaházakat, plébániákat, lelkipásztori központokat, felsőoktatási intézményeket és tudományos intézeteket működtetnek, valamint karitatív tevékenységet végeznek. Nem elhanyagolható annak jelentősége sem, hogy elősegítik a különböző keresztény és nem keresztény vallások, valamint kultúrák közti párbeszédet. A pápák a 13. századtól fogva mind a mai napig különösen nagyra értékelik a ferencesek töretlen és gondos misszióját a Szentföldön. Ezért joggal tekint a rend erre a misszióra, mint legszebb gyöngyszemére.

Minthogy a Szentföld lakosságának csupán nagyon kis hányada keresztény, és sok esetben nem könnyű az életük, a szentföldi kereszténység és a Szentföldi Kusztódia a világszerte élő keresztények támogatására szorul. Ezért engedélyezte V. Márton pápa 1421-ben a szentföldi kusztosnak, hogy úgynevezett szentföldi biztosokat, komisszáriusokat nevezzen ki. Jelenleg minden ferences rendtartománynak van egy szentföldi biztosi hivatala. Ezek feladata előmozdítani, propagálni a Szentföld ügyét, zarándoklatokat szervezni a Szentföldre és gyűjtést szervezni. Ez utóbbit régi szokás szerint Nagypénteken szokta a komisszariatus megszervezni, és az összegyűlt adományokat közvetlenül a kusztódia számlájára eljuttatni Jeruzsálembe. Magyarországon ezt a gyűjtést a Püspöki Konferencia rendeli el a Virágvasárnapot megelőző vasárnap.