Krisztus keresztje főként magának az Istennek a győzelmét hirdeti, keresztáldozatával önként vállalta a végső engedelmességet és szeretetet az Atya iránt. (...) Ha Krisztus keresztáldozatára gondolunk, ha abban bízunk és úgy tekintünk a keresztre, akkor az valóban védelmező jel a számunkra. Védelmez a kísértéstől és a gonosztól, védelmez a saját rosszra hajló akaratunktól és könnyen értelmetlenségbe zuhanó emberi gyengeségünktől, védelmez az általunk sokszor nem is ismert vagy értett ártalmaktól és erőktől is, mert Krisztus megváltó szeretete valóban meg akarja menteni az emberiséget és a világot – hangzott el Erdő Péter bíboros szentbeszédében Nagypénteken az esztergomi bazilikában.
Erdő Péter bíboros szentbeszéde Nagypénteken
Elhangzott 2010. április 2-án az esztergomi bazilikában
(Jn 18,1 - 19,42)
Krisztusban Kedves Testvéreim!
1) „Királyi zászló jár elöl, keresztfa titka tündököl” – ezt énekli az Egyház a Nagyhét esti zsolozsmájában évszázadok óta. Királyi zászló, királyi hadijelvény a kereszt a szó emberi és természetfeletti értelmében egyaránt. Nagy Konstantin császárról biztos történelmi emlékek tanúsítják, hogy harci jelvényeire a kereszt jelét tétette, mégpedig minden valószínűség szerint abban a formában, ahogyan az egyben Krisztus nevének monogramját is jelentette. „E jelben győzni fogsz” – hallotta Konstantin a híres jelenésben. Ezért írhatta róla Cezáreai Euszebiosz: „Ki látta előre ezt a tisztes és istenfélő királyságot, győzelmi énekünket, a démonok ellen szerte a földkerekségen felállított győzelmi jelvényeket, s a hatalmasságok eltűnését?” . Nagy Konstantin viszont „az üdvözítő és életadó jelet szegezte az ellenség tömegével szembe mint félelmetes és a bajokat elhárító jelet, s így egyszerre nyerte el a győzelmet az ellenség és a démonok felett” .
2) De Krisztus keresztje főként magának az Istennek a győzelmét hirdeti. Krisztus keresztáldozatával önként vállalta a végső engedelmességet és szeretetet az Atya iránt. Ezzel legyőzte a halált, a bűnt és a Sátánt, akit ő maga is a világ fejedelmeként említett. Saját szenvedésére készülve mondta: „Ítélet van most a világon, most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét” (Jn 12,31). Ezért ha Krisztus keresztáldozatára gondolunk, ha abban bízunk és úgy tekintünk a keresztre, akkor az valóban védelmező jel a számunkra. Védelmez a kísértéstől és a gonosztól, védelmez a saját rosszra hajló akaratunktól és könnyen értelmetlenségbe zuhanó emberi gyengeségünktől, védelmez az általunk sokszor nem is ismert vagy értett ártalmaktól és erőktől is, mert Krisztus megváltó szeretete valóban meg akarja menteni az emberiséget és a világot. Legyen hát ott továbbra is a feszület otthonainkban, vegyük körül tisztelettel, szeretetettel, díszítsük akár virággal vagy a szentelt barkával, amit Virágvasárnap hoztunk haza. Becsüljük meg az útszéli és a határkereszteket is, mert hogyne volna szükségünk védelemre és szeretetre életünk minden területén, munkában, utazásban, emberi kapcsolatokban, történelmi viharokban. És tekintsünk fel a templomaink tornyán ékeskedő vagy városaink fölé magasodó keresztekre is, mert minden családnak, minden helyi közösségnek, minden népnek is szüksége van a gondviselő Isten különleges megmentő szeretetére.
A kereszten Krisztus legyőzte a halált is. Ezért írhatja Szent Pál már Krisztus kereszthalála és feltámadása örömében, hogy ez a feltámadás győzelem volt a mi halálunk fölött is: „Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?” (1Kor 15,54-55). A halál eszköze pedig, amellyel romlásunkat okozza, éppen a bűn. Ezért teszi hozzá Szent Pál: „Legyen hála Istennek, mert ő győzelemre segít minket Jézus Krisztus, a mi Urunk által” (1Kor 15, 57). A kereszt jele tehát biztatás is. Saját küzdelmeinkben minden bűnnel szemben Krisztus keresztje segít minket győzelemre. Helyesen teszik azok, akik akár nyakukban is hordják a keresztet. Szép hívő szokás, hogy a haldokló ember feszületet vesz a kezébe vagy a feszületre tekint, amikor haláltusáját vívja. Mert a kereszt annak a győzelemnek a színhelye, amit Krisztus a halál fölött aratott. Ezért mondja Szent Péter pünkösdi beszédében: „Az Isten azonban feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta (Krisztust)” (ApCsel 2,24). Tehát királyi harci jelvény, királyi zászló jár előttünk, amikor a keresztre nézünk. Ez a királyság pedig magának Istennek az ellenállhatatlan, bölcs és szeretettel teljes uralma. Ez az az Isten Országa, amelyet Jézus hirdetett. Ez az az isteni uralom, ami az üdvösségben a mi életünket is át akarja járni. Ilyen erőtérben zajlik tehát mindennapi és küzdelmes életünk. Ilyen reménynek a hordozói vagyunk mi, keresztények.
3) De az Egyház himnusza még egy mondatot fűz a királyi harci jelvény dicsőítéséhez: „Keresztfa titka tündököl”. Jeruzsálemi Szent Cirill (†387) Konstantius császárnak a következőt írja: „A te idődben pedig… immár nem a földből, hanem az égből adatott a csoda: Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia halál felett aratott győzelmének jele – a boldog keresztre gondolok – vakító fénysugarak közepette Jeruzsálemben volt látható” . A kereszt felragyogásának emlékét őrzi az Egyház. Krisztus keresztje az isteni dicsőség fényét jelzi, amelyet szenvedésére készülve a Színeváltozás hegyén Jézus már felvillantott kiválasztott tanítványai előtt, hogy korbács föltépte, véres holttestében, mely megszégyenítő közszemlére volt kiállítva a kereszten, észrevegyék a belső világosságot, azt a világosságot, amely majd felcsillan az üres sírban megjelenő angyalok ragyogó ruháján (vö. Mt 28,3; Lk 24,4; Jn 20,12). Maga Jézus pedig a csüggedten távozó tanítványokhoz szegődve majd azt mondja az emmauszi úton: „Vajon nem ezeket kellett-e elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” (Lk 24,26).
4) Köszönjük, Urunk, hogy kereszted által megmentettél és feltámadásod által megvilágosítottál minket! Köszönjük, hogy győzelmes kereszteddel most is jelen vagy köztünk, hogy elpusztíthatatlan bizalmat és kimeríthetetlen erőt ajándékozol nekünk. Hogy halálod által osztoztál minden ember sorsában és feltámadásod által mindannyiunkat személyesen is örök életre és örök boldogságra hívsz!
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot! Amen.
Rómában a pápa is részt vett a Kereszt útja zarándoklaton a Kolosszeumnál. A menethez több ezer zarándok csatlakozott, akik húsvétra érkeztek a Vatikánba. Prédikációjában nem beszélt az egyházat érintő botrányokról, holott több vallási vezető erre számított. Jézus keresztrefeszítésére emlékeztek Jeruzsálemben is, ide is több ezer zarándok érkezett.
A lengyelek II. János Pál pápára emlékeztek
A nagypéntek alkalmából tartott keresztutakon a hívők gyakran felidézték II. János Pál pápaságának tanulságait. Krakkóban, amelynek Karol Wojtyla pápává választása előtt az érseke volt, a hívők az érseki palota előtt gyűltek össze, amelynek ablaka alatt annak idején II. János Pál szólt a tömeghez. A pápa halálának időpontjában, 21 óra 37 perckor a televíziókban látni lehetett, amint a különböző városok utcáin az emberek II. János Pál boldoggá avatásáért imádkoznak.
A hívők egész nap özönlöttek a varsói Pilsudski térre, hogy gyertyát gyújtsanak a néhai pápa emlékére. Itt tartották este a menetet is a keresztút emlékére. Az itt bemutatott szentmisében kérte az újonnan megválasztott II. János Pál 1979-ben a Szentlélektől, hogy újítsa meg a világ arculatát. Ezeket a szavakat honfitársai a kommunizmussal szembeni ellenállásra való bátorításként értelmezték. Egy évvel később alakult meg Lech Walesa vezetésével a Szolidaritás szakszervezet.
