„A papok ne politizáljanak, a hívek meg imádkozzanak...! A keresztény fundamentalizmus előretörése, az egyházi érdekeket egész társadalmunkra rákényszerítő szándék agitál a szabad vasárnapért kampány mögött! Magyarországon vallásszabadság van! Minek valláserkölcsi tanítást ráerőltetni mindenkire? A társadalom fundamentumává akarják tenni a koncepciójukat. Így az emberek érdekből meg félelemből járnak majd templomba és korrumpálódik a  társadalom.” A Népszabadság stílusában így foglalható össze a fórumot ellenzők nemtetszése.

Hogy Szent István óta, ezer éven át nemcsak egyházi, hanem állami ünnep Magyarországon a vasárnap? Kérem, nem élünk a középkorban! - mondják egyesek...Előadásomat két idézettel kezdem:
 
1.Az élet megbünteti azt, aki nem ismeri fel felelősségét - mondja Gorbacsov.
2.Az ünneplésnek Isten nélkül mindig rossz vége van - mondja az emberi tapasztalat.

A szabad vasárnap fórumán nem kizárólag hitbuzgalmi szempontból tárgyalunk a vasárnapról. Társadalmi vonatkozásai is vannak. A munkaszünet és pihenés azoknak is fontos akik nem vallásgyakorlóak. Tehát egyszerre érinti az egyházi törvényeket, az állami, polgári és munkavállalói jogokat. Szociális intézkedéseket, politikai szabályozást is igényel, egészségügyi vonatkozásai is vannak. Nemcsak a személynek van joga a munkához és a pihenéshez, hanem  a családoknak is joga van arra, hogy együtt legyenek tagjai heti egy alkalommal legalább! Ezt a vasárnapi általános pihenőnappal lehet biztosítani. A cél a vasárnapi munkavégzést a minimumra szorítani.

Az ószövetségi zsidó vallás első legnagyobb jelentőségű eseménye a sabbat. „Inkább a sabbat tartotta meg a zsidóságot, semmint a zsidóság a sabbatot.” A próféták is mindig szót emelnek a szombat szentsége mellett. A hetes időbeosztás a teremtés rendje szerint való törvény. A munkaszüneti nap elvétele megfosztja az embert a méltóságától is! Ha a társadalom nem hagy időt az embernek Istennel foglalkozni, a családjával törődni, pihenni, akkor szétesés vár a családokra, közösségeinkre. Nekünk, keresztényeknek is újra meg kell tanulnunk a vasárnap jelelntőségét! Ezért éppen tíz éve adta ki II. János Pál pápa „Az Úr napja” kezdetű apostoli levelét. Utóda, XVI. Benedek hasonlóképpen nyilatkozott. („Az Úr napja nélkül nem élhetünk” ,pápai szentmise a Stephansdomban 2007. szeptember 9.)  „A zsúfolásig megtelt Stephansdomban (...) a pápa felidézte beszédében a mai Tunézia területén 304-ben  bíróság elé idézett keresztények szavait, akik arra a kérdésre, hogy a tiltás ellenére miért ünnepelték meg az Eucharisztia napját, így válaszoltak: „Sine dominico non possumus!” vagyis az Úrnak szentelt nap nélkül nem élhetünk!

A mai modern időben a vasárnap egyre inkább csupán a szabadidőt jelenti sokak számára, amire valóban szükség is van. De ha a szabadidőnknek nincs meg az a központja, amely az Egészre, a dolgok értelmére irányítja a figyelmünket, akkor a szabadidő üressé válik, és elveszíti értelmét. Szükség van arra, hogy találkozzunk Istennel és a feltámadt Krisztussal. Ez a találkozás a vasárnapi szentmisében ölt konkrét és egyúttal közösségi formát is. A vasárnapi szentmisén való részvétel egyfajta belső rendet teremt bennünk, középpontjává válik szabadidőnknek és egész életünknek. A szentmisén való részvétel tehát nem parancsolat kérdése, sokkal inkább belső igény kell, hogy legyen – figyelmeztetett a Szentatya.”

Kopp Mária, a Semmelwiss Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese a vasárnap fontosságáról az orvos és a pszihológus szempontjából nyilatkozott (Bp.V.30.). Az ember életének alapvető jelensége a megfelelő életritmus. 1938 óta nagyon sok megkérdezett emberrel folytatott kutatásai azt  mutatták, hogy a korai halálozás nagyon rossz magyarországi mutatói többek között arra vezethetőek vissza, hogy még a hét végét is munkával töltötték! Különösen is vonatkozik ez a férfiakra, és az alacsony iskolai végzettségű emberekre. És ez a probléma áll nagyon sok szív- és érrendszeri  megbetegedés hátterében is. A sok betegség nemcsak a túlhajszolt magyar munkásoknak ártalamas. Kárt okoz a munkáltatóknak éppúgy, mint az egész egész társadalomnak. Ugyanakkor a vallásukat rendszeresen gyakorlók között kisebb mértékűek az említett betegségek és általánosságban is egészségesebbnek tekinthetőek!

A nagy francia forradalom jakobinus naptára a tíz napos hét bevezetésével, ugyanúgy a kommunista naptárreformok tudatosan lehetetlenítették el a vasárnapot. Sellye János az 1930-as években a prágai egyetemen végzett kutatásai alapján már megfogalmazta, hogy „betegséget nemcsak kórokozók, hanem érzelmek is okozhatnak”! Hogyan kerüljük el a stresszt?-kérdezték a pszihológust. Tóth Borbála pszihológus így válaszolt:  „Az erre a kérdésre adott válasz nem elsősorban arra irányul, hogy miként kerüljük a stresszt, hiszen az többnyire váratlanul ér bennünket, hanem, hogy miként teremtsünk magunknak stressz-mentes állapotot. Az emberiség kultúrájában évezredek óta ki volt jelölve az egészséges életmódra való felkészítés. Gondolok itt a zsidó-keresztény kultúrában a hetedik nap, a vasárnap megszentelésére, amely előírta a pihenést. De a különböző vallási és közösségi ünnepek is a stressz-mentes légkört voltak hivatottak biztosítani. Tehát napjainkban sem kell messzire menni, csak az eredeti törvények és hagyományok betartásáig visszanyúlni. Mindezek mellett a kikapcsolódást jelentő aktív munka, a szabadidős sportok, vidám társasági összejövetelek sok nevetéssel, a természetjárás, a kirándulások,a tánc, mind-mind a stressz-mentes életet szolgálják.”

Számunkra a vasárnap „a  hit különleges napja”, a feltámadt Úr napja. Egyedül, magányban, elzárkózva és mindenkitől eltávolodva nem lehet ünnepelni. A vasárnapi szentmisén nem vagyunk egyedül. Sok ezer hasonló emberrel és közösséggel együtt lépünk be az ünnepbe. Az Úr ugyanis adni akarja Igéjének világosságát és tulajdon Testének eledelét, a megváltás szentségi forrását. A föltámadás első tanúihoz hasonlóan mi, keresztények vasárnaponként összegyűlünk, olvassuk a Szentírást, magunkhoz vesszük az élet kenyerét és kapjuk a küldetést, hogy mindennapi dolgos életünkkel az evangélium hírdetői és tanui legyünk. „Halálodat hírdetjük Urunk, és hittel várjuk föltámadásodat, amíg el nem jössz.” A hívőnek, ha nem akar alulmaradni, a keresztény közösségre kell támaszkodnia. Találkoznunk kell egymással és meg kell ünnepelnünk az Úr húsvétját az új szövetség szentségében.

A szentmise az egész keresztény tanítás summája, a hívő életének tükre, keresztmetszete. Mise nélkül a keresztény olyan volna mint az üres képkeret. Ne csak a vasárnap várjon ránk, mi is várjunk rá! Vágyakozzunk és készüljünk rá: Isten imádása adja meg az alapélményét. A bűn és a nyomor szemben áll Isten dicsőségével. Vasárnapunknak azt kell kifejeznie, hogy életünk Isten dicsőítésének szolgálatában áll. „Az élet amely miatt panaszkodtok, nem az, amit Isten adott nektek, hanem az az élet, amelyet ti csináltatok magatoknak” (Lacordaire)