Szőke János atya Csorváson született 1927. február 13-án, első szerzetesi fogadalmát 1944-ben tette le Mezőnyárádon. 1948-ban felettesei Olaszországba küldték tanulni, pappá szentelésére is itt, Torinóban került sor 1954-ben.

Az 1956-os forradalmat követően a magyar menekültek lelki gondozását végezte, majd 1958-tól Svédországban nyolc éven át volt a magyar menekültek lelkipásztora. 1965-ben került Stuttgartba. Ő alapította az Életünk című katolikus havilapot, amelynek hosszú éveken át főszerkesztője volt.

Az 1970-es erdélyi nagy árvíz idején kapcsolatba került Márton Áron püspökkel. Ez volt a kezdete annak a hosszú folyamatnak, melynek eredményeként a lelkipásztori munkát Márton Áron és Mindszenty József bíboros kezdeményezésére felcserélte a karitatív munkával.

Stuttgartból 1975-ben Rómába került, ahol az Üldözött Egyházak Segélyszervezete működött. Féléves római tartózkodás után a szervezet áttette székhelyét a Majna melletti Frankfurt közelébe, Königsteinbe. Itt lett P. Szőke a Keleti Osztály vezetője. Csaknem húszéves szolgálata alatt 175 alkalommal járt különböző országokban és volt segítségére a kommunista elnyomás alatti szenvedő egyházaknak. Mindezek közben számtalan megpróbáltatással nézett szembe a megszállt országok titkosszolgálatainak kereszttűzében.

Amikor 1975-ben Mindszenty bíboros meghalt, felmerült boldoggá avatásának kérdése. Meg kellett várni az előírt öt esztendőt, de elkezdték az anyaggyűjtést és a szemtanúk kihallgatását, nehogy halálukkal az ismereteiket is a sírba vigyék. Mindezt titokban kellett tenni, nehogy az Állami Egyházügyi Hivatal megtudja, és lépéseket tegyen ellene. Az öt év elmúltával, 1980-ban Szőke atya hivatalosan is elvállalta a bíboros boldoggá avatási eljárásának a vezetését, s ezt a munkát 1990 után – immár szabadon, magyar egyházi jóváhagyással – a Mindszenty Alapítvány kurátoraként is rendületlenül folytatta.

Az elmúlt két évtizedben több jeles magyar, például Scheffler János szatmárnémeti püspök, Bogdánffy Szilárd nagyváradi, titokban szentelt püspök, Romzsa Tódor görög katolikus ungvári püspök, Salkaházi Sára szociális testvér és Meszlényi Zoltán Lajos püspök boldoggá avatási ügyét is gondozta; őket ma már a boldogok sorában tisztelhetjük.

Most már másnak kell a helyébe lépnie, hogy sikerre vigye Rómában Mindszenty József bíboros, prímás, esztergomi érsek, Márton Áron erdélyi püspök, Bálint Sándor néprajztudós, Marton Boldizsár karmelita szerzetes, Sándor István szalézi szerzetes, Györgypál Albert nagyváradi lelkész, Orosz Péter és Chira Sándor kárpátaljai görög katolikus püspök kanonizációs ügyét, melyeket szintén ő gondozott.

P. Szőke János megalapította és szerkesztette a Vértanúink–Hitvallóink című folyóiratot, amely a Mindszenty Alapítvány gondozásában a boldoggá avatási eljárások részleteiről tudósít, és mintegy harmincezer példányban jelenik meg magyar nyelvterületen.

„Ha van egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől” – idézte P. Szőke Mindszenty bíboros szavait, és a folyóirat segítségével megszervezte a hazáért imádkozók népes táborát. Az általa megszólított és visszajelentkezett imádkozók száma mára már megközelíti a másfél milliót.

Élete alkonyán hazájától is méltó megbecsülésben részesült, tavaly átvehette a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét.

Egész élete példamutató szolgálat volt. A magyar szentek és boldogok sorainak szaporításban elévülhetetlen érdemeket szerzett, mindezzel emelve hazánk fényét és megbecsülését. Személyében a magyar kereszténydemokrácia kiváló hívétől és támogatójától búcsúzunk.