Ha nem jutnak hamarosan pénzhez az egészségügyi létesítmények, súlyos problémák keletkezhetnek a betegellátásban – A miskolci kórház főigazgatójaként és a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület elnökeként többször hangsúlyozta, hogy a forráskivonás olyan mértékű, amely már a gyógyítást is veszélyezteti.
– Magyarország harmadik legnagyobb aktív kórháza vagyunk, és most gyakorlatilag leképezzük az ország összes kórházának problémáját. Ennek az intézménynek működése során soha nem voltak anyagi gondjai, leszámítva az elmúlt két évet. Azzal, hogy 2006-tól kivontak 250 milliárd forintot az egészségbiztosítási alapból, óhatatlanul csökkent a kórházakra fordított összeg, ami a betegellátást is befolyásolta.
– Úgy tudom, a miskolci intézmény esetében ez mintegy egymilliárd forintos megvonást jelentett 2009-ben.
– Ez így van, amit annyival egészítenék ki, hogy még több munkáért kaptunk kevesebb juttatást, hiszen tíz százalékkal nagyobb volt a kórház betegforgalma 2009-ben, az előző esztendőhöz képest. A 16,5 milliárd forint költségvetésből egymilliárdot elveszíteni olyan nagy érvágás, amit nem lehet átcsoportosításokkal orvosolni. Az elmúlt évben a kórházak képviselői harcot indítottak a minisztériummal szemben, aminek nyomán – és egy meglehetősen felemás megállapodás értelmében – némi pénz visszakerült a rendszerbe, s ez átmeneti nyugalmat jelentett a kórházak életében. Fontos azonban kiemelni, hogy ez nem többletpénz, hanem egy előre hozott finanszírozás.
– Több ízben nyilatkozott úgy, hogy mindez pusztán tűzoltás, ez az összeg ugyanis április elejére elfogy.
– Márciusban a számláinkat még ki tudjuk fizetni, áprilistól azonban újfent megkezdődnek a számlafizetési gondok. És megismerve a szövetség többi kórházának helyzetét, ugyanezzel a problémával küzdenek mindannyian, vagyis intézményenként változó mértékben, 8–20 százalékos hiánnyal számolnak a vezetők. Az sem véletlen, hogy a regnáló kormány áprilisig – éppen a választásokig – igyekezett a helyzetet kezelni, utána nyilvánvalóan mossa kezeit.
– A helyzet normalizálása érdekében milyen lépéseket kell tennie a következő kormánynak?
– Vannak azonnali teendők és vannak fontos, de némileg halasztható feladatok. Előbbiekhez tartozik a forráshiány kezelése. Egyhavi összeg, mintegy 35–40 milliárd forint hiányzik a rendszerből, ennek a visszapótlása elsődleges, ha azt akarjuk, hogy a kórházak működőképesek maradjanak, és a beszállítók ne kerüljenek válsághelyzetbe. Ez utóbbinak súlyos nemzetgazdasági következményei lennének. A másik sürgős teendő bizonyos rendeletek azonnali felfüggesztése. Ilyenek például a rezidensekkel kapcsolatos intézkedések, valamint az úgynevezett minimumrendelet. Ez olyan irreális előírásokat tartalmaz, amelyeket a kórházak jelentős része nem tud teljesíteni, ennek hiányában viszont 2011. január elsejétől bezárná a kormány az érintett intézményeket. De a szakápolói kompetencia, illetve a humánerőforrás kérdésének rendezése is sürgető. Olyan életpályamodellt kell kidolgozni, hogy meg tudjon élni a rezidens és a szakorvos a saját hazájában.
– Sajnálatos, hogy ma nem csupán a pályakezdő orvosok mennek a jobb jövedelem miatt külföldre dolgozni, de gyakori a középkorosztály tagjai- nak elvándorlása is, családostól.
– A legmegalázóbb azzal szembesülni, hogy ezek a szakemberek sokszor még csak nem is szakmunkát vállalnak odakint. Tőlünk a közelmúltban egy jól képzett aneszteziológusasszisztens ment el Hollandiába paradicsomot szedni…
Papírégetés az udvaron
Új egészségpolitikában és polgári többségű megyegyűlésben bíznak az egri kórházvédők, akik egyebek mellett a Markhot kórház elmúlt másfél éves története kapcsán tegnap összegezték tapasztalataikat.
Misz Mihály, az intézmény egykori orvosa és védelmezője szerint a szocialisták legsúlyosabb döntése, a Markhot 2008-as privatizációja tíz évre visszavetette a kórház fejlődését, a Heves megyei emberek egészségügyi ellátásának színvonalát. A HospInvest színre lépésével százhúsz orvos és több mint ötszáz ápoló távozott a Markhotból. Mivel munkájukat máig nem sikerült teljesen pótolni, kevesebb műtétet vállal az intézmény, és nem fejlődhet a kardiológiai ellátás sem, pedig nagy szükség lenne rá. Furcsállja az orvost azt is, hogy amíg a HospInvest annak idején néhány nap alatt megkapta a működési engedélyt a kórházra az ÁNTSZ-től, addig a miskolci megyei kórház egy éve küzd azért, hogy az egri, Klapka utcai rendelőben – segítségképpen – neurológiai, kardiológiai és ortopédiai szakellátást biztosíthasson. Az eset Misz Mihály szerint remekül példázza az egészségügy helyzetét.
Pócs Alfréd ortopéd szakorvos – ugyancsak egykori markhotos dolgozó – arról tájékoztatta lapunkat, hogy a kórház udvarán több karton hivatalos iratot, tudomása szerint bérszámfejtéssel kapcsolatos papírokat égettek el március 9-én. Szerinte a gazdasági elszámoltatást akarja a szocialista megyevezetés elkerülni ezzel, ugyanis a kórházi dolgozók fizetései között nemegyszer két-háromszoros a különbség. (NE)
A szakképzés veszteségei
Nem véletlen, hogy a magyar emberek a legbetegebbek az unióban – közölte lapunkkal Cser Ágnes, az Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (EDDSZ) elnöke, miután az érdekképviselet áttekintette a hazai szakképzési rendszert. Megállapításuk szerint a 90-es évektől kezdődő, ám hibás alapfelvetésekből kiinduló átalakítás legnagyobb vesztesévé a nemzetközi hírű középfokú egészségügyi szakképzés vált; mára gyakorlatilag minden ilyen állami fenntartású iskola bezárt, Budapesten például a korábbi négy képzőből mindössze egyetlen maradt.
Cser Ágnes elmondta, hogy amíg az unióban és az Egyesült Államokban nagyobb állami szerepvállalással próbálnak enyhíteni a munkavállalókat sújtó gazdasági krízisen, addig a magyar állam ennek az ellenkezőjét teszi: tovább nehezíti a közszolgáltatást nyújtó intézmények működését, az ott dolgozók munkáját. Példaként említette a szakdolgozók ötévenkénti vizsgakötelezettségét, amit az érdekképviselet azért utasít el, mert az ápolóknak a saját pénzükön, a szabadságuk terhére kell tanfolyamra járniuk, s olyan tevékenységből vizsgázniuk, amelyet eddig is végeztek, nemegyszer éppen az orvos helyett. „Hányadik bőrt húzzák le a szakdolgozókról?” – tette fel a kérdést Cser Ágnes.
Az EDDSZ a négyéves, nappali tagozatú, szakmai vizsgát adó egészségügyi szakközépiskolai képzés helyreállítását követeli, amelyet nem lehet összehasonlítani a mai, OKJ-s szakmákat adó alapítványi és magániskolák „gyorstalpalóival”. (NIC)
