1848. március 15-én az európai városok sorában Pest-Budán is kitört és győzött a forradalom a nemzeti és az egyetemes emberi szabadság, a polgári átalakulás jelszavaival. Március 15-én reggel Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és Bulyovszky Gyula megbeszélése alapján az országgyűléshez intézett Tizenkét Pont bevezetését megváltoztatták, helyette fellépésüket indokló kiáltványt fogalmaztak, a pontok szövegét a politikai röplap műfajához igazították.
A pesti Ellenzéki Kör, fiatal értelmiségiek radikális csoportja már 1848. március 5-én bekapcsolódtak a pozsonyi rendi országgyűlés politikai küzdelmébe, aláírásgyűjtő mozgalmat indítva Kossuth Lajos március 3-i felirati javaslatának támogatására. Március 19-ére népgyűlést hívtak egybe Rákos mezejére, hogy ismertessék a javaslat alapköveteléseit forradalmi jelszavakká tömörítő, és egyben radikalizáló Tizenkét Pontjukat, amelyet Irinyi József ügyvéd, a Pest Hírlap munkatársa öntött formába. Március 14-én este azonban, amikor a bécsi forradalom híre megérkezett Pestre, a Pilvax kávéházban összegyűlt ifjak önálló cselekvésre szánták el magukat.
Március 15-én reggel Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és Bulyovszky Gyula megbeszélése alapján az országgyűléshez intézett Tizenkét Pont bevezetését megváltoztatták, helyette fellépésüket indokló kiáltványt fogalmaztak, a pontok szövegét a politikai röplap műfajához igazították. Végül ezt a kiáltványt olvasták fel a Pilvaxban gyülekező ifjaknak, majd Petőfi elszavalta a két nappal korábban, eredetileg a március 19-i reform-lakomára írott költeményét, a Nemzeti dalt. Ezután Petőfi és mintegy tíz társa a szemerkélő esőben elindult a Pilvaxból az egyetemre. Előbb az orvoskar hallgatóihoz, majd velük a politechnikum diákjaihoz, innen együtt a jogászokhoz vonultak.
Minden helyszínen elhangzott a kiáltvány és a Tizenkét Pont, s Petőfi elszavalta költeményét. A jogászok és az utca népének csatlakozásával kétezer főre duzzadt, egyre lelkesebb tömeg Petőfi vezetésével átvonult a közeli Landerer és Heckenast nyomdához, a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca és a Szép utca sarkára. Az ifjúság vezetői a nép nevében lefoglalt a gépeken - cenzúrázatlanul - kinyomatták a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot.
„A nemzet óhajtásainak említett pontjai következők:
1. Sajtószabadság a cenzúra eltörlésével.
2. Felelős minisztérium Buda-Pesten.
3. Évenkénti országgyűlés Pesten.
4. Törvény előtti egyenlőség polgári és vallási tekintetben.
5. Nemzeti őrsereg.
6. Közös teherviselés.
7. Úrbéri viszonyok megszüntetése.
8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
9. Nemzeti Bank.
10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.
11. A politikai státusfoglyok szabadon bocsátassanak.
12. Unió Erdéllyel."
Kevéssel dél előtt Irinyi János személyesen oszthatta szét a két röplapot, a szabad sajtó első példányait. A siker bátorságot öntött a kezdeményezőkbe, akik délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak, majd az időközben tízezresre duzzadt tömeg a Pest városi tanácshoz vonult, s rábírta a tanács tagjait is, hogy csatlakozzanak követeléseikhez. Forradalmi választmány alakult, majd a nép elindult Budára, a Helytartótanácshoz. Ott az óriási tömeg kíséretében érkezett választmány vezetői: Nyári Pál, Pest megye alispánja, Rottenbiller Lipót, Pest város alpolgármestere és Klauzál Gábor, Csongrád vármegye követe adták elő a követeléseket. A sokaságtól megfélemlített tanács elfogadta a Tizenkét Pontot, azonnal eltörölte a cenzúrát, s szabadon bocsátotta börtönéből Táncsics Mihály írót, akit diadalmenetben vittek Pestre. Este a Nemzeti Színházban a Bánk bán díszelőadásával ünnepelték a forradalom győzelmét.
Ugyanezen a napon Pozsonyban az országgyűlés alsótáblája határozatban kijelentette, hogy Kossuth Lajos március 3-i felirati javaslatába beleérti az állami kárpótlás melletti jobbágyfelszabadítás és a teljes közadózás megvalósítását. Az országgyűlési küldöttsége a főrendek által is elfogadott felirattal Bécsbe utazott a királyhoz.
