Medjugorje-ba tartunk, a Béke és a Kiengesztelődés Királynőjéhez, éppen itt, ezen a völgyön át, ahol a csodálatos természet és az erőszakos halál nyomai sem turistát, sem zarándokot nem hagyhatnak érzéketlenül. Azt mondják, csak az jut el Medjugorjeba, akit a Boldogságos Szűz Mária meghívott, akivel lélekben találkozni akar.
Egész életemben az igazság bajnokaként tetszelegtem. Pályaválasztásomat is ennek az eszmének rendeltem alá, s azt gondoltam, ha a Mindenható lehetővé tette számomra azt, hogy jogász legyek, legfontosabb kötelességem az igazságnak nemcsak a keresése, hanem a kimondása is. Végül belebonyolódtam a saját magam és mások részigazságainak a szövevényébe. S ahogy ez lenni szokott, rengeteg ellenséget szereztem, mert az igazság öncélú keresésének ez az egyetlen eredménye.
Egy este, valami olvasni való után kutatva, a könyvespolcom egyik zugában kezembe akadt egy kék, puha táblájú könyv a Medjugorje-i jelenésekről. Majdnem tíz éve vehettem, hisz a könyvet 1989-ben adták ki, de vagy időm, vagy kedvem nem volt lapozgatni. Vagy talán akkoriban végig is olvastam, de csak átment rajtam, mint egy pohár friss víz, mely felüdít, de nem rakódik le, nem hagy semmi nyomot maga után? Két nap és két éjjel olvastam, egy hét múlva pedig már útban voltam Medjugorje felé.
A Neretva - völgyén átutazó zarándok vagy turista ma már nem tart a puskalövésektől, de semmiképpen nem tudja függetleníteni magát az égig érő hegyek lábainál kuporgó szegényes hajlékok golyók által szaggatott falainak látványától s önkéntelenül felteszi a kérdést: Mit keresett a gyűlölet által felkorbácsolt emberi indulat éppen itt, ezekben a házakban?
Nem kell sokáig keresgélnie a választ senkinek, hisz az út mindkét oldalán, kilométereken keresztül, olyan temetők húzódnak, ahol a sírok, szemmel láthatóan, szinte azonos időben keletkeztek.
Medjugorje-ba tartunk, a Béke és a Kiengesztelődés Királynőjéhez, éppen itt, ezen a völgyön át, ahol a csodálatos természet és az erőszakos halál nyomai sem turistát, sem zarándokot nem hagyhatnak érzéketlenül. Az első pillanatban Medjugorje nem különbözik egy átlagos turisztikai központtól, ahová az emberek a tájért, az éghajlatért, a vízért, vagy pihenés céljából mennek. Itt a táj átlagos, a tenger száz kilométerrel odébb van, az éghajlat valóban kellemes, de ilyen máshol is akad. S mégis. Az utcákon mozdulni sem lehet a tömegtől, a panziókban teltház van s a hatalmas templom körül emberek százai.
Nézem őket távolról és nézem közelről, nézem csoportosan s az arcokat is vizsgálgatom, egyénenként. Keresem a titkot, ami idevonzotta őket és idevonzott engem. Van bennünk valami közös, s hogy mi, csak magamba kell néznem.. Boldog vagyok, hogy itt lehetek. Azt mondják, csak az jut el Medjugorjeba, akit a Boldogságos Szűz Mária meghívott, akivel lélekben találkozni akar.
Imádkozunk és figyelünk. Nem fáradok bele, nem untat, a több órán át tartó szertartások, beszédek, pillanatnak tűnnek, s a Krizevac, a keresztút hegyének megmászására is fizikailag csak egy enyhe izomláz emlékeztet, este.
Az esték a legszebbek Medjugorjeban. Utolsó este, már csomagokkal telepszem le a templom körül elhelyezett több száz szék egyikére. Jobboldali szomszédom egy távol-keleti arcvonásokkal rendelkező fiatalember, a másik oldalon ülő hölgy, akiről a hely iránt érdeklődöm, ismeretlen nyelven válaszol a kérdésemre. Egyedül vagyok tehát, de még soha életemben nem éreztem ilyen intenzíven, hogy tartozom valahová.
A mikrofonokból több nyelven árad az áldás, fölöttem a medjugorjei csillagok s
az égbolt, ahol még ma is megjelenik az Isten anyja. Nem imádkozok, csak ülök és érzem, hogy minden irányból pozitív energia árad felém. Tudom, hogy a szeretet energiája áraszt el bennünket. Nem gondolkozom, átadom magam a varázslatnak s alig veszem észre, hogy már este 10 óra van, az indulás ideje. Az üzenetet csak másnap tudom megfejteni, de nem a gondolkodás szintjén. Egyszer csak a tudatomban van a bizonyosság.
A Mária azt üzente nekem, ott a téren, hogy a szeretet fontosabb, mint az igazság. S akkor feltettem a kérdést, hogy miért nem tudtam én ezt mostanig? Hisz olyan egyszerű és világos.
Talán azért, mert azt gondoltam, hogy tudom. Vagy próbáltam elfeledkezni róla pontosan akkor, amikor erre a legnagyobb szükségem lett volna.
Mert a szeretet szót félreértjük s legtöbbször nem akarunk tudomást venni róla. Azt gondoljuk, hogy gyengeség, póz vagy csalás. Félünk, hogy eltipornak, ha kimutatjuk. Ehelyett gyanús igazságokért küzdünk, melyeknek végső eredményei olyan temetők, ahol sok embert temetnek egy időben, vagy egyáltalán el sem temetnek. Oda jutottunk, hogy szüntelenül választási kampányokban égünk, de még egyetlen párt sem próbált választást nyerni szeretet-kampánnyal. Mert kizárólag csak a gyűlölet kampány eredményes.
Biztos recepteket keresünk a már-már süllyedőben lévő országunk megmentésére, pedig csak egyetlen utunk van: a szeretet útja. Csak ezen az úton jutunk el az igazsághoz. Ha majd egy nagyobb tömegben, népünnepélyen, vagy akár egy zsúfolt budapesti villamoson megérezzük a szeretetnek ezt a mindent elsöprő energiáját, tudnunk kell, hogy közel van az igazság pillanata. S a béke.
