– Nem valami és nem a kereszténység, hanem Jézus Krisztus áll a középpontban, őt várjuk, a születésnapjára készülünk, úgy, ahogy egy szerető családban várjuk valaki születésének az ünnepét – mondta Osztie Zoltán, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének országos elnöke advent kapcsán. A Budapest Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia plébánosa közölte: vissza kell térni a tiszta forráshoz, különben kiüresedik minden, és nem ismerjük a mögöttes okokat, a tartalmat, a lényeget, ezért nem is tudunk megfelelő külső formát adni az ünnepnek. A karácsonyt gazdagságként éljük meg, manapság azonban egyre gyakrabban lehet hallani, hogy „jaj, csak legyünk túl rajta. Osztie Zoltán szerint szánalomra méltó, aki ezt  így éli meg, mert az ilyen ember elszakadt a lényegtől, az egyetlen gyógyír az, ha visszatalálunk Krisztushoz.

Advent első vasárnapján, november 29-én kezdődik az új egyházi év, s egyben a karácsonyi ünnepkör, a megtestesülésben közénk érkező Krisztus várása. Az advent a latin Adventus Domini, az Úr eljövetele kifejezésből származik, a magyar nyelv Úrjövetnek is nevezi ezt az időt. Az advent mint liturgikus idő eredete az V. századig nyúlik vissza, miután az egyházban általánossá lett a karácsony megünneplése. VII. Gergely pápa a karácsonyt megelőző négy hétben határozta meg az adventi időszakot, amelyet 1570-ben V. Piusz pápa tette kötelezővé az egész egyházban.

Az Úr eljövetelére a keresztények bűnbánó lélekkel készülnek, így advent a nagyböjthöz hasonlóan bűnbánati időszak, ezért liturgikus színe a viola (lila). A XIX. században elterjedt adventi szimbólum, az adventi koszorú négy gyertyája közül három viola-, egy pedig rózsaszínű. A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.