A kereszténydemokrata politikus a Christian Damocratic Instute és a  Szent István Intézet közös, XVI. Benedek pápa társadalom-kritikájáról és Európa-víziójáról tarott konferenciáján arról beszélt: Európa a hitehagyás különös formáját gyakorolja, amikor azt gondolja, hogy a kereszténységet, amely egykor szilárd alapot adott neki, fölemelte és naggyá tette, most bezárhatja egy múzeumba, egy poros vitrin mögé,  mutogatva, hogy „ilyen is volt, de mi ezt már meghaladtuk”.

És azt látjuk, hogy sajnos erre a vonatra a nyugat-európai kereszténydemokrácia is fölült

 

– tette hozzá. Az európai baloldali liberális politika szellemi fősodorrá szélesedett az elmúlt pár évtizedben, amely behatolt a politikán túl a kultúrába, a médiába és sok helyen az egyházakba is.

A balliberális politika olyan kánont alkotott, amely képes volt igazodásra késztetni a nyugat-európai kereszténydemokrata politikát is, így ezek a pártok identitást és iránytűt vesztettek.

Meglátása szerint a nyugat-európai kereszténydemokrácia válsága pont abból áll, hogy megszűnt kereszténydemokratának lenni, mert feladta  legfőbb célját, hogy a képviselje a keresztény értékeket a politikában. A legnagyobb probléma pedig az, hogy miközben feladta a keresztény értékeket, nem állított azok helyére semmit.

Nacsa Lőrinc hangsúlyozta:

Európa múltja, jelene és jövője is a kereszténység. Maga az Európai Unió is kereszténydemokrata innováció, kereszténydemokrata politikusok és pártok találták ki.

 

Megjegyezte, az elmúlt pár száz év tapasztalata alapján kijelenthető, hogy igazán hosszan és társadalomformálóan azok a kormányok és politikai erők voltak sikeresek, amelyek valamilyen módon keresztény alapon álltak.

Ezért Európában kereszténydemokráciára van szükség, de ehhez keresztény politikusok is kellenek

 

– jelentette ki Nacsa Lőrinc.

Andrásfaly János szalézi tartományfőnök köszöntőjében kiemelte: a konferencia felhívja a figyelmet arra, hogy a keresztény önazonosság megőrizhető és gazdagítandó ma és a jövőben is „az evangélium éltető forrásából”.

XVI. Benedek pápát idézve hangsúlyozta: a keresztény üzenet nemcsak informatív, tájékoztató, hanem performatív átalakító erő is.

Schaller-Baross Ernő, a Fidesz európai parlamenti képviselője azt mondta: az európai identitás XVI. Benedek pápa által megnevezett három alappillére, az emberi méltóság, a család és a vallás annak a keresztény gondolkodásnak a része, amelyen Európa múltja, jövője és jelene is nyugszik.

Tehetünk azért – tette hozzá, hogy egyre többen felismerjék, Európa nem lehet többé Európa, ha társadalmi felépítményének Benedek pápa által megjelölt alappillérei eltűnnek vagy háttérbe szorulnak.

A konferencia keretében Balog Zoltán református, Kocsis Fülöp görögkatolikus és Martos Balázs Levente római katolikus püspökök beszélgettek XVI. Benedek pápáról és a kereszténység előtt álló kihívásokról.

XVI. Benedek pápának a keresztények egységéért tett erőfeszítéseiről szólva Martos Balázs Levente esztergom-budapesti segédpüspök azt mondta: ökumené tekintetében Szent II. János Pál a gesztusok, a szimbólumok embere volt, aki látványos jelekkel fejezte ki a közeledést a katolikus egyházzal teljes egységben nem lévő egyházakhoz. Hozzá képest XVI. Benedek pápa a tényleges párbeszéd pápája volt, aki fel merte tenni a különbözőség hátterében lévő kérdéseket és mint teológus, megpróbálta feltárni ezek rendszerét.

Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke a gesztusok fontosságáról szólva felejthetetlennek nevezte, amikor II. János Pál pápa magyarországi látogatása során elment Debrecenbe és megkoszorúzta a protestáns hitük miatt gályarabságra ítélt mártírok emlékművét.

A református püspök rámutatott: a keresztények egysége a hitelességük egyik legfontosabb feltétele. Ahhoz, hogy elhiggye a világ, hogy „Krisztus küldött minket, egységben kell lennünk”, mert hiteltelen, ha a békét hirdető keresztények veszekednek egymással.

Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája arról beszélt, a görögkatolikusok óriási megerősítésként élték meg, ahogy  Benedek pápa testvéregyházakként fordult az ortodox egyházak felé.

A kereszténység jövőjéről szólva Kocsis Fülöp fontosnak nevezte, hogy miközben Európa mind szellemileg, mind érzelmileg „elsivatagosodik”, a keresztény közösségek pezsgő, élettel teli, vonzó oázisok maradjanak, amelyek mernek nem ellenségként, hanem együttérzéssel tekinteni a sivatagban bóklászó emberekre.

Martos Balázs Levente felidézte Benedek pápa gondolatát, mely szerint a mai kereszténység és a mai európai kultúra általában pesszimistán tekint a saját gyökereire. A katolikus püspök szerint sokat tehetünk azért, hogy teret hódítson a pozitív látásmód.

Azt is mondta, miközben az egyházat mint közöséget az üdvösség hatékony eszközének tartja, megítélése szerint komolyan kell venni a mai kort jellemző „egyéni tapasztalatra éhezést”. A fiatalok, akik az egyháznál azt a bizonyos oázist keresik, nagyon bensőséges vallásosságot keresnek és akarnak megélni.

Balog Zoltán kulcskérdésnek nevezte az egyház belső megújulását. Jelezte, Magyarországon érdekes kísérlet zajlik, hogy hogyan kapcsolható össze a keresztény közösségek strukturális megerősítése, amit a kormány feladatának tekint és a belső megújulás.

Mert belső megújulás nélkül az intézményi keretek megerősítése éppen az ellenkező célt fogja elérni: az egyházak erősnek hiszik magukat, mert egyre több intézményünk van, miközben gyengék maradnak – mondta.