Ez egy szimpla kutyulmány! Arra a középkori alkimistára emlékeztet, aki mindenből próbál valami kis csillogót, valami aranyat találni. Erről van szó miniszterelnök úr! Szemével int Gyurcsány Ferenc a pénzügyminiszterének, majd kezével is legyint: oszd már ki ezt a „minden lében kanalat”! Hát, igen: a diszkrimináció! Hiller Istvánt is elérte, rózsaszínű az inge, árnyalatához illő a nyakkendője, és ajkán is a szó: ki sem ejteti a „diszkriminációt”, még csak nem is utal rá, ’hisz oly távol áll tőle, mint Makó Jeruzsálemtől.
Szívet-lelket melengető bejelentés: a kormány parlament elé terjesztette legújabb adócsökkentő csomagját. Pereg a film: 2006 tavaszán, a miniszterelnök úr ült egy autó hátsó ülésén, és arról beszélt, hogy „ez a kormány az adócsökkentés kormánya.” Később a Tisztelt Házban is megerősítette: „a legőszintébb becsületszavamra mondom, ez az adócsökkentés kormánya lesz!". Hitelesnek látszott: még a választás előtt az Országgyűlés elfogadott egy ötéves adócsökkentési programot. Néhány tettre kész ifjú szocialista még ár-kommandó létrehozását is követelte, „mely szigorúan ellenőrzi, nehogy az adócsökkentés hasznát kapzsi kufárok a köznép elől lefölözzék” És érkezett a megvilágosodás, az őszinteség pillanata. A balatonőszödi titkos ülésen, először az MSZP képviselői, később a szélesebb nyilvánosság is megtudhatta: „hazudtunk reggel, éjjel meg este”, kampányfogás volt csupán. – A választást követően 34 tételnyi adóemelést köszöntött a nyár.
Megint jönnek a trükkök, jön a hazugság legújabb korszaka...
– Ugye, emlékeznek tisztelt képviselőtársaim? Ugye emlékszik?– tekintett a csendesen mosolygó Gyurcsány Ferencre a Fidesz pénzügyekben fölöttébb jártas szószólója Varga Mihály ex-pénzügyminiszter. – A miniszterelnök úr úgy gondolja, hogy ami egyszer bejött, akár bejöhet még egyszer is? Hosszú hetek óta hallhatjuk: készül a nagy adócsökkentési program. Ezermilliárd forintok repkedtek a levegőben, most pedig kiderült: jön a feketeleves, ebben az adócsomagban több az adóemelés, mint az adócsökkentés. Ez egy szimpla kutyulmány! Arra a középkori alkimistára emlékeztet, aki mindenből próbál valami kis csillogót, valami aranyat találni.
– Erről van szó miniszterelnök úr! Már megint átvertek bennünket! Megint jönnek a trükkök, jön a hazugság legújabb korszaka. Csak egy példa, a csomagból: a társasági adó, ugye, 16 százalékos volt 2006-ban – bevezették a különadót, plusz 4 százalék, aztán most megszüntetik a különadót, igaz, de felemelik 18 százalékra a társasági adó szintjét. A két évvel ezelőtti helyzethez képest még így is, több lesz a vállalkozók adóterhe. Ezt nevezik önök adócsökkentésnek? Ez a felszín borzolása! Ez halottnak a csók! Ez a magyar gazdaságon semmilyen tekintetben nem segít! Mi várható tőle? – A munkanélküliség növekedése, a lakosság, a családok terheinek a növekedése!
– Miniszterelnök úr! Önnek egyszer már volt arról véleménye, hogyan kell adót csökkenteni. Láttuk, mi lett a következménye. Még megvan a lehetőség arra, hogy visszavonják és érdemben átalakítsák ezt a programot annak érdekében, hogy valós, tényleges gazdasági növekedés történhessen.
+
Szemével int Gyurcsány Ferenc a pénzügyminiszterének, majd kezével is legyint: oszd már ki ezt a „minden lében kanalat”! Veres János közel sem oly híres szónok, mint mestere, de nem jön zavarba ő sem:
– Azt gondoltam, hogy egy közgazdász végzettségű parlamenti képviselő ad legalább arra, hogy hozzászólásában azt a hibát nem követi el, amit a képviselő úr most elkövetett. Nevezetesen: arról beszélt, hogy az adóemelések száma több mint az adócsökkentéseké. Ez a felületes vélekedés. Ez felületes vizsgálata a javaslatunknak! Ez az, amikor valaki nem a lényeget nézi! A képviselő úr által elmondott megközelítés azt tükrözi, és azt jelenti, hogy nem a lényegre koncentrálnak, hanem arra, hogy lehessen valami rosszat és kellemetlent mondani. Én pénzügyminiszterként, a kormány tagjaként és parlamenti képviselőként is nagyon határozottan azt mondom, hogy csak olyan felelős adómérséklésre van lehetőség Magyarországon, amely nem teszi kétségessé, nem teszi bizonytalanná a 2009-re kitűzött 3,2 százalékos hiánycél teljesítését.
– Önnek tudni illene: ha meghatározunk egy olyan összeget, amely felhasználható Magyarországon az egyensúlyi cél veszélyeztetése nélkül adómérséklésre, adócsökkentésre, akkor ezt az összeget nem szétszórva, sok részcél teljesítésére, hanem mindössze néhány, lehetőleg minél kevesebb célra koncentrálva kell felhasználni. Amikor ön arról beszél, hogy kevés darabszámú intézkedés van, amely csökkentené az adóterheket, akkor ez a szakmai megfontolás van mögötte! A benyújtott javaslatban tehát megszűnik a vállalkozásokat terhelő különadó, és ezt követően a maradék forráslehetőséget két célra kívánjuk felhasználni: egyrészt érdemben csökkenteni a járulék mértékét, amit a munkáltatóknak fizetniük kell az alkalmazottak alkalmazása után, másrészt a személyi jövedelemadóban egy olyan változást javasolunk, amely 1,7 millió forintról 2 millió forintra emeli az úgynevezett sávhatárt, azaz 18 százalékos jövedelemadót kell fizetni a 2 millió forintig terjedő adóalapjuk után az embereknek. Mind a kettő azt szolgálja, hogy Magyarországon a foglalkoztatáshoz kötődő teher csökkenjen, mind a két intézkedés azt szolgálja, hogy azon vállalkozások, amelyek legálisan, az embereiket megfizetve számolják el kiadásaikat és számolnak el a bevételeikkel, a terhe csökkenjen, és mindegyik azt szolgálja, hogy jobb lehetősége legyen a legálisan munkát végző emberek megfizetésének, azaz több jövedelemhez juthassanak azok, akik szabályos körülmények között keresik a jövedelmüket, és továbbra se legyen olyan lehetőség, amelyet az adórendszer más szabályainak a tiltásával próbálunk erősíteni a következő időszakban, nevezetesen, hogy félfekete-, vagy feketejövedelmekből származó kifizetésekre kerüljön sor, a kormány által a parlament elé terjesztett adójavaslatok ezt biztosítják…
+
Elismerően biccent Varga Mihály: kiváló, valóban kiváló a pénzügyminiszter légzéstechnikája: - ilyen hosszú lelkes mondatot egy szuszra rég hallott már…
Hát, igen: a diszkrimináció!
Azt jelenti, hogy előnyös helyzetben lévők döntéseikkor bizonyos embereket vagy embercsoportokat hátrányos megkülönböztetésben részesítenek, kizárnak bizonyos javakból, ezáltal megalázó helyzetbe, hátrányos helyzetbe hozzák őket. Minden jó érzésű ember elítéli! - Vélte volt, s véli most is a szelíd lelkületű dr. Hoffmann Rózsa. A kereszténydemokraták szakpolitikus, hivatásának legfőbb őrére, az oktatási és kulturális miniszterre (Hiller István) emeli az igazságos cselekvés ösztönzésének reményében a tekintetét, – vádbeszéd is lehetne!
– Számokkal, tényekkel bizonyítom a diszkrimináció tényét. A közelmúltban iskola-felújításokra 79 382 013 056 forintot osztott szét a kormányzat. Nos, a közel 80 milliárdból az egyházi közoktatási intézmények mindössze 1 milliárd 637 millió 758 ezer forinttal részesültek. Ez a szétosztott összegnek mindössze a 2 százaléka! 253 iskola, illetve pályázó önkormányzat kapott az összegbőll, miközben több mint 4 ezer szorul legalább felújításra - mindösszesen 6 egyházi iskola! A diszkrimináció tényét az jelenti, hogy az egyházi közoktatás ma a magyar közoktatási rendszernek közelítőleg 8 százalékát képviseli! Az lett volna tehát arányos és igazságos, ha ezt az óriási összeget, - szétosztásának persze örülhetünk – ugyanilyen arányban kapják meg a pályázó egyházi iskolák!
– Hatvan évvel az egyházi iskolák államosítása után ez bizony fájdalmas és szembetűnő tény. Különösen annak fényében, hogy nem is oly rég - idén tavasszal - az Országgyűlés is szembesülhetett az Állami Számvevőszék jelentésével, amelyből kiderült: az egyházi iskolákat 2,7 milliárd forinttal rövidítette meg a kormányzat. Akkor miniszter úr azt ígérte, hogy június végéig megszületik az a „kiigazító” rendelet, amely az igazságosságot szolgálja. Minderről, a mai napig hivatalosan nem értesültünk…
– De! Tetten érhető a diszkriminációnak egy másik vonulata is: 24 pályázó kapott ebből az összegből 500 millió és 1 milliárd 200 millió közötti nagyságrendű összeget. E között a 24 pályázó között mindössze négy, négy (!) olyan van, ahol az önkormányzat Fideszes vagy KDNP többségű!
– A napokban a miniszterelnök úr, az egyik tüntetésen (Magyar Demokratikus Charta – Szerk.) azt mondta: „Nem ellenfelek és nem ellenségek, hanem honfitársak és testvérek vagyunk. Mi mindannyian magyarok vagyunk, ha csak egy embert is kirekesztünk, mi leszünk kevesebben. Én nem akarok ilyen Magyarországot!” – Mi sem akarunk! Azt kérjük, hogy mellőzzék a diszkriminációt a politikai és kormányzati ténykedéseikből!
+
Hiller István oktatási miniszter okos, értelmes ember. Rózsaszínű az inge, árnyalatához illő a nyakkendője, és ajkán is a szó: ki sem ejteti a „diszkriminációt”, még csak nem is utal rá, ’hisz oly távol áll tőle, mint Makó Jeruzsálemtől.
– Azt, hogy 80 milliárd forintot fordítunk iskola-felújításra, az országnak nagy-nagy sikerének tartom. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Ami pedig az egyházi kiegészítő normatíva határidejére vonatkozik: toleránsak voltunk, vagyunk, az egyházak kérésének engedve tovább egyeztettünk. (Taps az MSZP soraiban.)
– Annak, hogy 253 iskola most megújul, párthovatartozástól teljesen függetlenül örülnünk kellene! (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Mint ahogy azt sem nézi senki, hogy ezekben az iskolákban hány a lutheránus, hány a kálvinista, hány a katolikus vagy éppenséggel az ateista. Ez a színtiszta igazság! (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
Bartha Szabó József
