A jelenleg Szlovákiához tartozó Zemplén megyei Barancs községben született 1924. március 20-án. Az első elemit szlovák iskolában járta. Szülei a családi középbirtokukon gazdálkodtak, majd 1931-ben települtek át Magyarországra. 1932-től Diósgyőrben, illetve Miskolcon lakott a család. Az áttelepülés után édesapja a közigazgatásban dolgozott, 1946-ban B-listázták, és a miskolci Sütőipari Vállalat pénztárosaként ment nyugdíjba. Édesanya hosszú időn keresztül háztartásbeliként látta el a családot, majd nyugdíjazásáig a miskolci városi kórházban asszisztensként dolgozott. Egy fiútestvére volt.

Középiskoláit Miskolcon, a Fráter György Gimnáziumban, egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, 1946-ban szerzett jogtudományi doktori oklevelet. „Szövetkezetek és álszövetkezetek" címmel írta meg doktori disszertációját. Az egyetemi évek alatt a pesti Szent Imre Kollégium lakója volt. Középiskolai és egyetemi tanulmányait kitüntetéses eredménnyel végezte, „summa cum laude" minősítéssel szerezte a doktori diplomát, és ügyvédi vizsgája is kitüntetéses eredményű volt.

1950-től folyamatosan ügyvédkedett, először magánügyvédként, 1955-től kezdődően pedig a miskolci 3. sz. Ügyvédi Munkaközösség tagjaként. A folyamatosságot csupán a hortobágyi Borsós-tanyán kitelepítettként eltöltött 16 hónap szakította meg. Ügyvédi tevékenységében sikerült megvalósítania a szakosodást, és a tisztes forgalmú irodában kizárólag polgári ügyekkel foglalkozott.

Feleségével, Dadányi Máriával a Hortobágyon ismerkedett meg, 1955-ben kötöttek házasságot, amelyből három leánygyermeke született. Négy leányunokám van, akik közül kettő amerikai állampolgár. Felesége 1990. szeptember 10-én meghalt.

1989 szeptemberében lépett be a Kereszténydemokrata Néppártba, korábban politikai pártnak nem volt tagja. 1990-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei területi listán választották országgyűlési képviselővé, és 1990. május 24-től 1994. május 24-ig volt az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára. Az 1994-es országgyűlési választásokon a KDNP országos listáján választották meg újból képviselővé. A KDNP-frakció tagjaként 1994. június 28-tól a Mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság alelnöke, 1995. június 13-ától az Alkotmány-előkészítő bizottság, 1996. október 15-étől az ÁSZ elnökének jelölését végző eseti bizottság tagja volt a KDNP képviselőcsoport 1997. július 21-én történt megszűnéséig. 1995 februárjában a képviselőcsoport frakcióvezetővé választotta, ez a tisztsége is a képviselőcsoport megszűnéséig tartott. 1997-ben többekkel együtt a pártból kizárták, mert elfogadhatatlannak tartotta a párt elnökének politikai irányvonalát és szövetségi politikáját. 1997 szeptemberében volt KDNP-s képviselőként belépett a Fidesz-MPP képviselőcsoportjába, ahol frakcióvezető-helyettessé választották. Az 1998-as és a 2002-es választásokon a Fidesz országos listáján ismét képviselővé választották.

Tagja volt az Országgyűlés Könyvtári Tanácsadó Testületének, a Jogi Szakvizsga Bizottságnak, elnöke a Francia-Magyar Baráti Társaságnak és a Francofon Parlament Magyar Tagozatának.

Írások, beszédek

Emlékezések Isépy Tamásra