Dr. HOFFMANN RÓZSA: - Tisztelt Országgyűlés! Megszokhattuk már, hogy amikor oktatással foglalkozó törvények vitája folyik a parlamentben, akkor az indulatok egy kicsit magasabbra csapnak a szokásosnál, és az ellenzéki pártok előszeretettel fejtik ki saját koncepciójukat, fogalmaznak meg állításokat anélkül, hogy ezeket tényekkel, adatokkal bizonyítanák. Itt is hallottunk egy sort ebből az előzőekben, ezért én fontosnak tartom elmondani azt, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt miként látja az előttünk álló törvénycsomagot, és vélekedik róla.

- Három, oktatással foglalkozó törvény módosításáról van szó, mind a három 2011-ben vagy azt követően született meg. Azóta eltelt tehát öt év. A szervezetelmélettel foglalkozó tudomány és gyakorlat egyetért abban, hogy ha egy-egy nagy rendszer átalakítása elkezdődik, akkor egy idő után megmutatja annak pozitív, negatív oldalait, és ezen természetesen változtatni kell. Egy ilyen nagy rendszer, mint az oktatási rendszer, legalább egy évtizedes kifutási idővel tehető csak olyanná, hogy biztosak legyünk abban, hogy jól működik. Meglátásom, meglátásunk szerint ez történt most, jóllehet, a változtatásokat egy kicsit felgyorsította, kikényszerítette az a nagyrészt politikailag motivált hullám, amelyet január eleje óta láttunk, és amelyben nem egy ellenzéki politikus személyesen is az élére állt azoknak a tiltakozásoknak, követeléseknek, amelyeknek egy része, a szakmailag elfogadható része itt olvasható ebben a törvénycsomagban.

- Napjainkban világszerte ‑ Eu­ró­pá­ban különösen ‑ igen nagy hangsúlyt kap a demok­ráciára nevelés, a demokratikus állampolgár ne­velésének a kérdése. Nemzetközi fórumokon rendre tanácskozási téma. A demokrácia legfontosabb eszköze a párbeszéd. Számunkra elég fontos tanulsága volt a megelőző időszaknak, hogy azok az önmagukat demokratikusnak valló erők, akik a követelések élére álltak, elzárkóztak a párbeszédtől, nem vettek részt a köznevelési kerekasztal munkájában, amely mégis eredményesen zárult, illetve nyilvánvalóan folytatódik még, hiszen mindig vannak és lesznek a köznevelésnek vitatható és vitatott kérdései.

- Nézzünk néhány konkrétumot! Egy sor olyan intézkedést valósít meg a szakképzési törvény, amely a szakképzésben részt vevő fiatalok helyzetén lényegesen javít. Ilyen a harmadik szakképzés megszerzését szolgáló szakmai vizsga ingyenessége, az iskolák profiljának tisztítása és sok egyéb. Szó sincs tehát arról, hogy a szakképzést irányító szakemberek ne tudnák, hogy ma már nem Trabantokat szerelünk kulcsokkal és kalapáccsal, pontosan tudják, hiszen a legtöbben a gyakorlatból jöttek, éppen azt szolgálja a szakképzés átalakítása, hogy végre olyan legyen a szakképzésünk, amely megfelel a XXI. század igényeinek. Ugyanakkor felhívnám a figyelmet arra, hogy a kerettantervek elkészítése, összeállítása, tartalma körül még mindig igen sok a vita. Nagyon nehéz kérdés, nem is tartom valószínűnek, hogy olyan kerettantervek fognak születni ‑ hiszen ilyen még sose volt ‑, amelyekkel mindenki elégedett, de fontosnak tartom azt, hogy ezekben a kerettantervekben megjelenjék az, hogy a szakmát tanulóknak is a világot ismerniük kell, a világban jól kell tájékozódniuk, ezért nagyon óvatosan kell bánni a kihagyásokkal és azokkal a tartalmakkal, amelyek belekerülnek. Egyébként tetszéssel fogadtam, hogy készségfejlesztő iskolának nevezzük át a korábbi speciális szakiskolákat. Jó az, ha egy név fedezi azt, hogy mi annak az intézménynek a tartalma, ez is egy profiltisztítás a szakképzés területén.

- Most áttérnék a köznevelés kérdéseire, amelyektől zengett a média és az ég január óta, és ez elsősorban is a Klebelsberg Intézményfenntartó Központtal kapcsolatos. Nem tudom, mire alapozzák azt az állítást a megfogalmazói, hogy az állami intézményfenntartás, a központosítás eleve ördögtől való. Hiszen ők is jól tudhatják, hogy vannak olyan iskolarendszerek, amelyek így működnek, nem is rosszul vagy nem is akárhogyan, hanem nagyon is eredményesen. Önmagában véve az önkormányzati, helyi vagy központi iskolafenntartásból és működtetésből nem következik az, hogy az magas vagy alacsony minőséget szolgáljon. És talán nem szükségtelen emlékeztetnem a hallgatókat arra, hogy 2010 előtt az önkormányzati rendszerben olyan óriási különbségeket, akkora hiányokat, olyan színvonaltalanságot, olyan megengedhetetlen szabálytalanságok sorozatát produkálta a közel háromezer önkormányzat által fenntartott iskolarendszer, hogy emiatt döntött úgy a kormány ‑ és amiatt is, mert az állam szerepét jó megfontolásból erősíteni akarta ‑, hogy az állam fogja az iskolarendszerben a nagyobb szerepet játszani. Persze tisztában vagyok azzal, hogy egyes ellenzéki pártokat, gondolkodókat erről a súlyos ellentmondásról nem fogom tudni meggyőzni, mint ahogy ők sem fogják a kereszténydemokrata gondolkodókat meggyőzni arról, hogy jobb visszatérni az önkormányzati fenntartáshoz. Az élet eldönti majd: pár év kell még ahhoz, hogy ez az iskolarendszer az eredményeit megmutassa, és abban bízunk, hogy akkor elhalkulnak azok a hangok, amelyek minősíthetetlen vagy nyomdafestéket nem tűrő vagy azt súroló jelzőkkel illetik méltatlanul a mai oktatásirányítás dolgozóit.

- Anélkül, hogy ne legyen egy szervezet, amelyik az intézményfenntartás munkáját ellátja,
nem lehet állami iskolarendszert megvalósítani. Azt hiszem, ez evidencia. Ennek a szervezetnek a felépítéshez, és jó működtetéséhez, azonban egyebek mellett egy évtized kell. A KLIK, amely idáig működött, nagyon sok lehetőséget rejtett magában, és produkált sok hibát is. Mi volt ezeknek a hibáknak a gyökere? Leegyszerűsítve két tényezőre világítanék rá. Valóban, a költségvetés nem bánt jól a KLIK-kel, ebből adódtak azok a hiányok, amelyeket ugyan utólag az állam mindig pótolt, de olyan ingerültséget, olyan feszültséget váltott ki a területen, amely megmagyarázza azt a sok tiltakozást, amelynek tanúi voltuk. Ezért tehát a jövőre nézve az egyik legfontosabb útravaló vagy tanulság az, hogy a mindenkori intézményfenntartó költségvetését nagyon alaposan kell kiszámítani, karbantartani, hogy ne történhessen meg, hogy fizetetlen számlák vannak, és így tovább. Ebben az új rendszerben, ismerve a költségvetési számokat is, megvan a lehetőség, de állandóan nyomon is kell követni, mert az iskolarendszer is olyan, mint egy szervezet: bármikor bármi megbetegedhet benne, és annak a kijavítása, gyógyítása bizony költségbe, pénzbe kerül. A másik tanulság az, amiről itt a parlamentben nagyon kevés szó esett, hogy vidéki viszonylatban különösen, sok helyen nagyon jól bevált a KLIK-es rendszer. Ezért a sikertörténetet nem kell gúnyosan említeni, hanem utána kell nézni, hogy például Békés megyében, Borsod megyében, Somogyban, Tolna megyében ismerek olyan környékeket ‑ és bocsánat, hogy nem említem az összeset ‑, ahol mind az iskolák, mind a KLIK dolgozói, mind az iskolák környezete tökéletesen elégedett volt a KLIK működésével.

- Ez tehát azt jelenti, hogy nem a rendszerből, nem a szervezetből fakadtak a hibák, hanem valószínűleg egyrészt a pénzhiányból ‑ ahol ezek a hibák előfordultak ‑, másrészt talán az emberi tényező nem megfelelő mivoltából. Ezért tehát az új rendszerben az 56 tankerületi központban ‑ amelyet természetesen mi támogatunk ‑ az egyik legfontosabb feladatnak azt látjuk a megfelelő finanszírozási keretek biztosítása mellett, de azzal egyenrangú módon, hogy a személyek, az emberek, az ott dolgozók kiválasztása alapos legyen, megfontolt legyen és jó legyen. Mert működhet jól Békés megyében az egyik vagy másik tankerület ugyanolyan elvek alapján, és rosszul Budapest ikszedik kerületében egy másik tankerület, ha ott a munkatársak félvállról veszik a munkát vagy nem elég lelkiismeretesek.

- Amit még a KLIK-kel kapcsolatban világosan kell látni: a legtöbb probléma azokban a körzetekben, azokban az iskolákban fordult elő, ahol a fenntartó a KLIK volt, a működtető pedig az önkormányzat. Ez a két úr szolgája ‑ vagy más mondások is igazak erre ‑, jól tudjuk, nem okoz problémát ott, ahol az emberi kvalitás, az emberi hozzáállás olyan, hogy alapvetően a segítő szándék motiválja az iskola munkáját: ott betömködik a lyukakat, megegyeznek a problémákról, és nem kerül konfliktushelyzetbe az az intézmény, hogy most a fénymásoló papírt ki fizesse. Ahol az önkormányzati vezetés hozzáállása azonban nem ilyen, mert más a meggyőződése, vagy éppen megsértődött amiatt, hogy most már nem ő az iskola fenntartója, ott halmozódtak és sokasodtak a problémák. Méltatlan az iskola ügyéhez, a gyerekek neveléséhez az, hogy azon huzakodjék a KLIK meg egy önkormányzat, hogy most azt a csomag fénymásoló papírt vagy éppen a fénymásoló patront ‑ mikor ezek a legtöbbször bagatell tételek ‑ ki fizesse ki. Ettől kezdve, ha valahol hiányzik a fénymásoló papír vagy a fénymásoló patron, joggal lehet majd az állam, azaz a tankerület szemére vetni, hogy nem teljesíti a dolgát.

- A köznevelési törvénnyel kapcsolatos módosításokból kiemelném a sajátos nevelési igényű gyerekekkel foglalkozó sok-sok változtatást, amely megint csak azt igazolja, azt bizonyítja, hogy a gyerekek, a hátrányban lévő gyermekek, a fogyatékkal élő gyermekek iránt igen nagy a kormányzat felelőssége, jó az utazó gyógypedagógusi hálózat és így tovább. Még egy megfontolást szeretnék elmondani: a tankerületi központok ‑ amelyekből, úgy tudjuk, 56 lesz ‑ munkatársai az iskolák fenntartói és működtetői lesznek, tehát bizonyos értelemben irányítói, vezetői feladatokat látnak el az iskolák mellett vagy éppen fölött, jóllehet partneri kapcsolatban, mert ez csak így helyes. Ebből a megfontolásból adódik, hogy talán szerencsés lenne a tankerületek munkatársait kormánytisztviselői státuszba venni, hiszen ők a kormányzatot képviselik ott a megfelelő régiókban. Csak erősíteni tudom: nagyon támogatjuk a köztársasági ösztöndíj összegének az emelését, és a doktori ösztöndíjjal való kapcsolatba hozatalát.
- Befejezésként: az életben csak egy dolog állandó, ez pedig a változás, ezért tehát szükségszerű változtatni a törvényeken, mindazonáltal az állandóság is kell. Különösen ajánlanám megfontolásra azt, hogy az egyes iskolatípusok elnevezését a felsőoktatás vonatkozásában is és a köznevelésben is nem szerencsés túl gyakran változtatni. Az emberek gondolkodása lassabban követi ezeket a változtatásokat, és jó, ha tudja a szülő és a gyerek, hogy az egyik vagy másik iskolatípustól mit várhat és mit jelent. Kívánok sok sikert ehhez az új rendszerhez. Itt is felhívnám azonban a figyelmet a készülő, átalakítandó Nemzeti alaptanterv és kerettantervek fontosságára, amely megint sok vihart fog kiváltani, és jogosan, mert mindenki elvárja abba beletenni azt, amit ő nagyon fontosnak tart. Továbbá: a kis iskolák gondozására szeretném kérni az oktatásirányítást!

A külképviseletekről és a tartós külszolgálatról

A magyar külpolitika elsődleges feladata kedvező külső feltételek megteremtése Magyarország társadalmi és gazdasági fejlődéséhez. A nemzeti érdekek külföldön történő megjelenítésében, a kedvező Magyarország-kép kialakításában, a magyar álláspontok megjelenítésében, valamint a magyar gazdaság külső forrásból történő fejlesztésének elősegítésében Magyarország külképviseletei, a magyar diplomácia jelentős szerepet játszanak. A jogalkotó kifejezett célja továbbá a járandóságok rendszerének megreformálása, speciális rendelkezéseket megfogalmazva a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény szabályaihoz képest. Ennek keretében a reform a tervezet minden elemében megjelenő kiszámíthatóság, stabilitás, rugalmasság mellett célul tűzi ki a bürokrácia csökkentését a külügyi igazgatás Központjában, egyidejűleg növelve a kontroll hatékonyságát a külképviseleteken. Az átalakuló rendszer kiszámítható költségtervezést tesz lehetővé a kiküldő szerv oldaláról, miközben megfelelő döntési szabadságot biztosít és ehhez párosuló felelősséget telepít az egyes kiküldöttekre is. (Előterjesztő: külgazdasági és külügyminiszter.) A KDNP álláspontját vezérszónoka, dr. Hoffmann Rózsa ismertette.

Dr. HOFFMANN RÓZSA: - Tisztelt Országgyűlés! A világtörténelem arra tanít bennünket, hogy a külpolitika időről időre, rövid vagy hosszú távra meghatározhatja egy‑egy nemzet, akár egy‑egy földrész sorsát és jövőjét. Napjaink történelme is jobban ráirányította a külpolitikára a figyelmet, mint a megelőző évtizedekben, magánbeszélgetésekben, félhivatalos beszélgetésekben soha ilyen gyakran és ilyen tájékozottságról árulkodva nem jelennek meg a külpolitikai témák. Ezért tehát bizony időszerű volt, hogy törvény szülessék a külképviseletek munkájának szabályozásáról. Megteremti a feltételrendszerét az egységes külügyi igazgatásnak, amelynek része a külgazdaság, valamint a kulturális és a tudománydiplomácia is. Ehhez nemcsak egységes szabályozást vezet be, emeli törvényi szintre az eddig szerteágazó joganyagot, hanem ki is bővíti a magyar kül­politika feladat- és eszköztárát. Ezek között is hang­súlyos a nemzeti érdekek külföldön történő meg­jelenítése, képviselete és védelme, az eredményes és sikeres Magyarország megjelenítésében, fejlesztésében játszott szerepe és a magyar álláspontok következetes képviselete. Éppen ezért meg kell erősíteni a külképviseletek, a külügyi szolgálat alapvető rendszerét és a tartós külszolgálatra vonatkozó speciális szabályokat, amit a most tárgyalt törvényjavaslat megold.
- Hangsúlyoznunk: egyedi az a viszonyrendszer, az az életrendszer, amelyben a külszolgálatot ellátók élnek és dolgoznak, és kiemeltek azok az elvárások, amelyeknek a külképviseleten dolgozóknak meg kell felelniük. A jogszabálytervezetben fontos célként jelenik meg a bürokrácia csökkentése is, egyidejűleg pedig a kontroll hatékonyságának növelése a külképviseleteken. Ezek a célok természetesen a belpolitikában is érvényesek, ily módon a külpolitika nem független attól, ami itthon történik. A törvényjavaslat bevezető része külön kiemeli, hogy fokozni kell a külképviseleti hálózat hatékonyságát, rugalmasságát és reagáló képességét a Magyarország és más államok közötti gazdasági, társadalmi és politikai együttműködés további erősítése érdekében. Ezzel egy átlátható, egységes és stabil külszolgálati rendszer jöhet létre, amely elismeri a magyar diplomácia kiemelt jelentőségét. Ezért is fontos ezeknek a szabályoknak a törvényi szintre emelése és végre 25 év után a megalkotása.

- A javaslat a hatályát tartalmazó rendelkezésében megszabja az érintettek körét, az értelmező rendelkezések között pedig fogalmakat határoz meg, és megteremti annak jogalapját, hogy a külföldi magyar kulturális intézetek a külképviseletek nem önálló szervezeti egységeiként működjenek a jövőben. Az 1961‑es bécsi nemzetközi szerződésben foglaltak figyelembevételével nevezi meg a külképviselet tagjait és rendezi a köztük fennálló hierarchikus viszonyt. Nevesíti a külpolitikáért felelős miniszter irányítása alatt álló külképviseletek vezetését ellátó tisztségek körét, emellett ez a szerződés az alapja a vezetői helyettesítések szabályozásának is. A közszolgálati tisztviselőkről és a munka törvénykönyvéről szóló törvények, valamint a fogadó állam munkajogi szabályaival összhangban határozza meg a külképviselet munkarendjét, a munkavégzésre irányuló különleges szabályokat, és gyakorolja a kihelyező szerv vezetője által ráruházott munkáltatói jogokat. A diplomaták feladatait pedig a külképviseleteken a kormánytisztviselők kihelyező okiratában és munkaköri leírásában foglaltak és a külképviselet-vezető utasításai szabályozzák. Azokra a munkavállalókra pedig, akiket a külképviselet foglalkoztat, a magyar munka törvénykönyve vonatkozik, ha azt a fogadó állam joggyakorlata és joga lehetővé teszi.

- Képviselőtársaim! A törvényjavaslat előírja, hogy a kihelyezésre kerülő személy felkészítésének, szakmai irányításának, illetve a szakdiplomata és a szaktárca közötti kapcsolattartásnak a részletes szabályait a kormány rendeletben szabályozza. A felkészítést pedig a külpolitikáért felelős, valamint az európai uniós ügyekért felelős miniszter végzi. Rendelkezik arról is a törvényjavaslat, hogy a felkészítés időtartama legalább egy, legfeljebb pedig hat hónap, valamint arról is, hogy pályázat útján lehet betölteni ezeket a tisztségeket. A javaslat alapvető jelleggel rendezi a rangadományozás és a ranghasználat szabályait is, emellett meghatározza a tartós külszolgálatra kihelyezhető kormányzati szolgálati jogviszonyban lévők körét és a tartós külszolgálatra kihelyezésre kerülő kormánytisztviselőkre vonatkozóan a kihelyezés minimumfeltételeit is.
- A javaslat előírja, hogy valamennyi kihelyezettnek meg kell felelnie a kihelyező szerv által támasztott iskolai végzettség, szakmai vizsga és nyelvismeret vonatkozásában előírt feltételeinek. A szükséges pályázati kiírásban pedig meg kell jelölni a kihelyezés pontos dátumát, pontos időtartamát, a hazarendelés évének meghatározásával. A törvényjavaslat emellett garanciális jelleggel meghatározza a tartós külszolgálat megszűnésének és megszüntetésének okait is. A sza­bá­lyozás garanciát biztosít a kormányzati szolgálati jogviszonyban állók részére a tartós külszolgálat meg­szűnését követő, végzettségüknek megfelelő vissza­­helyezésre is. A kiküldetés időtartamának 5 évére vonatkozik, hiszen így tudjuk megoldani, hogy a külképviseletek állománya függetlenedik időben a kormányzati ciklusoktól, és az 5 év bevett gyakorlat máshol is, elegendő időtartam arra, hogy a megfelelő kapcsolatok kiépítése után valóban hatékonyan és igen eredményesen tudjon tevékenykedni.

- A törvényjavaslat a korábbi juttatási rendszert alapvetően alakítja át, ezzel kíván jobban megfelelni a társadalmi igazságosság elvének. A kihelyezett a tartós külszolgálatának időtartama alatt devizailletményt kap, emellett családi helyzetétől és egyébtől függően a törvény szerinti hozzátartozói megélhetési költségeinek fedezésére költségtérítést, illetve költségtérítés-kiegészítést állapítanak meg számára. Ezeknek a bonyolult szorzóknak, amelyeket tartalmaz a törvényjavaslat, az alapját a mindenkori éves költségvetési törvény határozza meg, helyesen, hiszen ily módon nyomon lehet követni a többi európai uniós ország gyakorlatát és a mindenkori költségvetési helyzetet is.A javaslat ehhez kapcsolódva kitér még a helyettesítési rendre és egyéb munkakörülmények szabályozására is.
- Végül megjegyzem: a törvény a tervezet szerint 2017. augusztus 1-jén lép majd hatályba, és ezzel mindannyiunk számára megadja a kellő felkészülési időt a megfelelő jogi környezet megteremtéséhez. Ezért több mint egy év áll még rendelkezésre ahhoz, hogy a szükséges rendeletek elkészüljenek, és hogy az új szabályozásra a megfelelő külügyi szervek fel tudjanak készülni. Eddig gyakran érte olyan vád a kormányunkat, hogy kapkod a törvényalkotással és annak hatályba léptetésével, most ez a kihúzott hatálybalépési idő éppen a türelemről és megfontoltságról tanúskodik, ezért ezt is támogatni tudjuk. A törvényjavaslat véleményünk szerint javítani fogja Magyarország diplomáciai munkájának hatékonyságát, ami pedig hiányzik belőle, azt a rendeleti szintű szabályozással pótolni lehet. Éppen ezért a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja nevében a támogatásunkról tudom biztosítani.