Mint mondta: célkitűzésünket, hogy a legjobb tizenöt nemzet között szerepeljünk nem tudtuk teljesíteni, a három arany-, öt ezüst-, és két bronzéremmel valamint a 93 olimpiai ponttal a nemzetek sorában a 21-ik helyen végeztünk, a magyar csapat várakozáson alul szerepelt.

A 24 sportágból 4 megközelítette, vagy teljesítette célkitűzéseinket, 20 sportág úgy okozott csalódást, hogy 15-ben egyetlen pontot sem sikerült szereznünk – mondta a képviselő. Szerinte azonban sem a versenyzők, sem az edzők sem okolhatók a sikertelenségért, s nem vonható kétségbe, hogy minden edző, aki ma Magyarországon válogatott sportolót nevel, minden sportoló, aki hosszú éveken át hihetetlen munkával, erőfeszítéssel, lemondással küzdött az olimpiai részvételért, mindent megtett az eredményes szereplésért.

Molnár Béla megdöbbentőnek nevezte, hogy vannak olyan szakági vezetőedzők, akiknek a nettó fizetése nem éri el a 140 ezer forintot. Csodálkozhatunk-e, hogy egyes sportágakban csak azok dolgoznak itthon, akik a válogatottat készítik fel? – tette fel a kérdést.

Megítélése szerint nyilván szakmai okai is voltak a gyenge szereplésnek, de a gyenge teljesítményben bizonyára az is megmutatkozott, hogy a magyar sport erősen alulfinanszírozott, hiányoznak a sportlétesítmények, a meglévők lepusztultak. Mint mondta, közismert, a magyar edzők külföldre távozása mellett a sportegészségügyi háttér és doppinglabor hiánya döntő momentum az eredménytelenségben, de sportdiplomácia elhanyagolása is sok esetben sportolóinkat büntette. „Pekingben oly sokszor hiányzott egy tizedmásodperc, egy tus, egy gól, egy egészen kicsi többlet, amit csak a megfelelő háttér tehet volna hozzá a sportolói teljesítményhez” – jegyezte meg.

Molnár Béla emlékezetett rá, hogy már tavasszal jelezték, semmilyen takarékossági csomagra hivatkozva nem lehet három évig büntetlenül kivonni a pénzt a felkészülésből nem lehet büntetlenül öt hónapig megvonni a sportorvosok, sportpszichológusok fizetését, nem lehet büntetlenül elhanyagolni a sportberuházásokat, a doppinglabor létrehozását.

Mit is várhatunk egy olyan kormánytól, amelyik egy tavasszal feltett ellenzéki kérdésre adott válaszából kiderült, akkor hallott először arról, hogy a sportba egy eurós befektetés az egészségügyben négy euró megtakarítást jelent hosszútávon. Mit várhatunk, amikor az angol evezős szövetség több pénzből gazdálkodhat egy évben, mint amennyit a magyar kormány összesen a sportra fordít. Hogy lehet az, hogy egy olyan országnak, amelynek mindössze tízmilliós a népessége, és ennek ellenére az olimpiai örökranglista kilencedik helyén áll, s a miniszterelnöke sportminiszter is volt már, ma nincs sportminisztériuma, sőt valójában sportvezetése sincs? – sorolta a politikus a megválaszolandó kérdéseket.

Molnár Béla kijelentette, a szakmai okokon túl döntő szerepe van a politikának, a politika azon döntéseinek, amelyek alapján megindult a magyar sport tudatos leépítése. Az a felelőtlen politika, amit a kormány reformnak nevez valójában csak fejetlen pénzkivonás, ami mint láthattuk megtette hatását. Sok területen százmilliós kampányokkal el lehet fedni a valóságot, de a sport nem ilyen, itt ugyanis objektív eredmények mutatják meg a teljesítményt, ebből mindenki láthatja, az ország kormánya rosszul teljesített – jegyezte meg.
Molnár Béla arra kérte a minisztert, vonja le a következtetéseket, és a jövőben próbálja a magyar sport ügyét jó irányba vinni.

kdnp.hu

+

Válaszában Gyenesei István önkormányzati miniszter elmondta, hogy az eredmények kétségkívül gyengébbek voltak, mint amit előzetesen vártak.
A magyar sport pénzügyi hátterével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a meglévő forrásokat sokkal hatékonyabban kellene felhasználni, hiszen nem a pénz kevés, hanem annak az ütemezését kellene átalakítani. A cél az, hogy ne fordulhasson elő még egyszer az, hogy a rendelkezésre álló források ne jussanak el oda, ahova kell.

Forrás: MTI