Meggyőződésünk, hogy ha a nagy áruházláncok haszonmaximalizálási szándéka az európai társadalmak olyan történelmi vívmányával ütközik, mint a szabad vasárnap, akkor a modern államnak kötelessége felvállalni a munkavállalók multinacionális cégekkel szembeni védelmét.

Szokatlannak tartjuk, hogy a VOSZ más szervezetek, érdekcsoportok nevében tesz nyilatkozatot. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége közleményében ugyanis nemcsak a nemzetközi láncok, a magyar tulajdonban levő kis- és közepes vállalkozások vagy a vásárlók, de még a kereskedelmi alkalmazottak nevében is nyilatkozik. A VOSZ a közleményében többek között „felhívja mindenki figyelmét arra”, hogy „akik a vasárnapi nyitva tartás megszüntetésére törekednek, azok a kereskedelmi alkalmazottak ellen dolgoznak.”

A VOSZ ezen állítása teljesen abszurd. A Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének a közelmúltban a vasárnapi munkáról több mint 5 ezer fős mintán készült felmérése egyértelműen azt mutatja, hogy az alkalmazottaknak az alacsony munkabér után a vasárnapi munkavégzés jelenti a legnagyobb problémát. A válaszadók 94 százalékának jelent nehézséget a heti pihenőnapon végzett munka.

„A kiskereskedelmi üzletek a hét utolsó napján is képesek nagy forgalmat, ezáltal jelentős nyereséget elérni.” – áll a VOSZ sajtóközleményében. Ezzel szemben a valóság az, hogy a heti kiskereskedelmi forgalom a GFK Hungária piackutató vállalat felmérései szerint mindössze 4 százaléka zajlik vasárnaponként. A kis- és közepes vállalkozások esetében ez a forgalom mindössze 1-2 százalékos, az ő számukra a vasárnapi nyitva tartás egyértelműen veszteséges. A vasárnapi nyitva tartás ma Magyarországon pár tucat multinacionális cég érdeke.

A VOSZ jócskán túllő a célon, amikor a boltok vasárnapi nyitva tartásának korlátozása kapcsán tömeges elbocsátásokról, „irreálisan nagy infrastrukturális beruházásokról” és ennek hatásaként „továbbgyűrűző áremelkedésről” vizionál.

Álláspontunk szerint az éjjel-nappali szolgáltatások jelenlegi ütemű terjedése, avagy az, hogy minden szolgáltatás a hét 7 napján, a nap 24 órájában elérhető, társadalmilag nem fenntartható. Az éjjel-nappali társadalom szükségszerűen vonja magával a munkavállalók egyre hosszabb heti munkaidejét, és a hagyományostól eltérő munkaidő beosztását.

A magyar munkavállalók az európai átlaghoz képest is nagyon leterheltek. A 27 tagú Európai Unióban az évi munkaórák számában csak az észtek és a lettek előznek meg minket. Amikor a boltok vasárnapi nyitva tartásáról vitázunk nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy Magyarországon a kereskedelemben közel 100 ezer édesanya dolgozik rendszeresen vasárnaponként. A vasárnap hagyományosan a családoké, a barátoké, a pihenésé és a kikapcsolódásé. A gyermekek megfelelő szellemi és erkölcsi fejlődéséhez nélkülözhetetlen a családi közösség, a család együttléte. Mivel a vasárnap egyúttal az iskolákban is tanítási szünnap, a gyermekekkel való hosszabb és tartalmasabb együttlétre Európában vasárnap van lehetőség.

A Kereszténydemokrata Néppárt meggyőződése, hogy a kérdés tárgyalásakor társadalmi szolidaritást kellene erősíteni, mintsem a vásárlók „shoppingolásához” való jogát hangsúlyozni. A vásárlók vásárláshoz való joga a munkavállalóknak a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz való alkotmányos jogával, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogával, illetve a szabad vallásgyakorláshoz való alkotmányos jogával áll szemben. Közös érdekünk lenne, hogy a vasárnapi munkavégzést a társadalmilag feltétlenül szükséges mértékre szorítsuk vissza.

Végezetül fontos hangsúlyozni, hogy a vasárnapi munka nem kizárólag a kereskedelemben dolgozókat sújtja, számos olyan üzem működik ma hazánkban, amelyeknek nem biztosítják a munkavállalóik számára a heti egységes pihenőnapot.