„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze. 

–Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek már  a címűkben hordozzák az  állásfoglalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltra emlékeztetnek, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk legutóbbi szónoklataikat. 

Ön szerint tényleg politikai pimaszság kérdezni?

HERINGES ANITA, (MSZP): - A Fidesz-KDNP kormányának a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásával kapcsolatos egyes feladatok meghatározásáról szóló 2014. decemberi kormányhatározata a következőkről rendelkezik: „Annak érdekében, hogy a beruházás megvalósításához szükséges további, megfelelő műszaki-tudományos szakértelemmel bíró szakember álljon rendelkezésre, külön kutatás-fejlesztési célprogramot kell indítani. Teljesítés azonnal.”

– Miniszter Úr! Január 19-én írásbeli kérdésemben ezzel kapcsolatban próbáltam meg öntől bármit megtudni. Azt a választ kaptam, hogy politikai pimaszság ilyet kérdezni, hogy akkor most felkészítik-e a szakmát vagy nem. Tudja, miniszter úr, öt éve mondjuk önnek és önöknek, hogy ha komolyan, felelősen cselekednének a Paksi Atomerőmű bővítésének előkészítésével kapcsolatban, és a 40 százalékos hazai beszállítói arányt nem ügyvédi irodákkal és nyelviskolákkal kívánnák feltölteni, akkor a képzéseket már régen be kellett volna indítaniuk. Pakson többéves szakmai tapasztalattal rendelkező, minősített szakemberekre lesz szükség. Éppen ezért szerintem nem politikai pimaszság ilyet kérdezni önöktől.

– Miniszter Úr! Nem kioktatni kell az ellenzéket, hanem elmondani, hogy miért nem csináltak az elmúlt öt évben semmit. Nem kioktatással kell elfedni a munka hiányát. Szerencsére még lehet kérdezni, mert kérdezni még lehet, és önöknek kötelességük válaszolni is. Mindezek alapján most újra megkérdezem:

– Terveznek-e ösztöndíjprogramot és milyen feltételekkel?

– Terveznek-e szakirányú továbbképzést, Pakson tervezik-e a főiskolai szak újraindítását, és az energetikai szakképző intézetben terveznek-e létszámbővítést és milyen szakokon?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – Ha úgy érezné képviselő asszony, kedves képviselőtársam, hogy az írásban valószínűleg nem kellő körültekintéssel megfogalmazott válaszom kioktatta volna vagy megsértette volna, akkor szeretnék elnézést kérni. Nem ez volt a tervem, és nem ez volt a szándékom. Mint ahogy az írásbeli kérdésére adott válaszomban is jeleztem, minden kérdésben nyitott ajtót dönget, minden kérdésére azt tudom válaszolni, hogy igen, tervezzük! Köszönöm.

Meddig nyílhat még a magyar olló?

EGYED ZSOLT (Jobbik): – Államtitkár Úr! Számos szakember kimutatta és látjuk is, hogy Magyarországon gazdasági értelemben megszűnőben van a társadalmi középréteg. Ennek eredményeként - vagy akár úgy is mondhatnánk, ezzel párhuzamosan - pedig nagymértékben nő a szegénységben élők száma; tovább nyílik a magyar olló. A tőke a politikai vezetésben lévő oligarchák között osztódik szét, és eközben becsületes emberek ezrei kerülnek hátrányos helyzetbe. A KSH tavaly novemberi adatai szerint Magyarországon a teljes lakosság 31,1 százalékát, azaz 3 millió 44 ezer embert érint a relatív jövedelmi szegénység vagy a társadalmikirekesztődés kockázatának legalább egy dimenziója. A szegénységi statisztikáknál az a különösen szomorú, hogy valamennyi szegénységi dimenzió tekintetében a legveszélyeztetettebb csoportba a 18 év alatti gyerekek tartoznak. Körükben 2013-ban az országos átlagnál 10 százalékponttal magasabb volt azok aránya, akik ki vannak téve a szegénység vagy kirekesztődés kockázatának. A jelenlegi szociális rendszer az ingyenélőket, az élősködőket, a rombolókat, sőt bűnöző egyéneket támogatja. A tarthatatlan helyzetre Magyarország kormányának válasza szokásához híven a felelősség áthárítása.

– Államtitkár Úr! A Jobbik továbbra is egy értékelvű szociális rendszert támogat, azt segíti a közösség, aki maga is építi a közösséget. A szociális segélyért cserébe elvárjuk, hogy a segélyezett tartsa rendbe a portáját, kösse meg a közszolgálati szerződéseket, gyermekeit pedig úgy nevelje, hogy a társadalom hasznos tagjaivá váljanak. Zárásként még egy megdöbbentő adatot osztok meg önnel, államtitkár úr. A KSH-statisztikákból kiderül, hogy a magyarok több mint 36 százaléka nem engedheti meg magának azt, hogy vendéget lásson a saját lakásában, ez pedig kihat a társadalmi kapcsolatokra. Joggal kérdezem tehát:

– Miért engedték, engedik a szociális állapotok ekkora mértékű romlását?

– Számíthatnak-e a települések adók elterjesztésére, hogy az önkormányzatok bírják a rájuk rakott terheket, tehát szociális hozzájárulás mellett akár másik csatornán is élősködőket tartsanak el a dolgozók?

+

POGÁCSÁS TIBOR, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselőtársam! Mindenképpen egyetértünk azzal a félmondatával, hogy Magyarországon ma sajnos valóban azt kell tapasztalnunk, hogy a középréteg aránya a társadalomban kicsi. Azért dolgozunk, és azt gondolom, közös feladatunk, hogy ez a középréteg minél nagyobb legyen és megerősödjön. Ugyanakkor a szegénységgel kapcsolatos felvetésével több helyen is vitatkoznom kell.

– 2010-ben, amikor a kormányzást elkezdtük, akkor a szegénységgel kapcsolatos, illetve a segélyezésselkapcsolatos politikánk átalakulását vetítettük el, és nagy ellátórendszerek átalakításával, reformjával ebbe belekezdtünk. Alapvetően a munka megbecsülésére helyezzük a hangsúlyt, ara hogy mindenki, aki dolgozni akar, dolgozhasson, és ha dolgozni tud, akkor kikerülhet a szegénységből. Azok az adatok, amelyek mindezt alátámasztják, a következők: 2006-ban 516 ezer gyermek élt Magyarországon jövedelmi szegénységben, ma 400 ezer gyermekről mondhatjuk ezt. Természetes, hogy mindaddig, amíg szegénységben élnek gyermekek, addig van tennivalónk. Alapvető kitörését a szegénységből ezeknek a gyermekeknek mi abban látjuk, hogy olyan iskoláztatási rendszert, olyan óvodáztatási rendszert kell létrehozni, ami a kezdetektől fogva segíti őket, hogy beilleszkedjenek a társadalomba, meglegyenek azok az alapképességek, kompetenciák, amelyeket felnőttkorukban használhatnak.

– Képviselő Úr!  A segélyezetteket igyekezett összemosni az arra nem érdemesekkel. Úgy gondolom, hogy Magyarországon a segélyezettek egy része önhibáján kívül, társadalmi környezete miatt nem képes munkához jutni. Az a célunk, az a feladatunk, hogy megteremtsük mindenkinek a megfelelő munkalehetőséget, az önkormányzatok pedig saját maguk dönthetnek arról, hogy milyen módon segélyezik a településeken élőket.

Ölbe tett kézzel várja a kormány, hogy márciustól családok százait lakoltassák ki?

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): – Államtitkár Úr! Március 1-jén lejár a téli kilakoltatási moratórium. Kevesen tudják, de a végrehajtás miatti kilakoltatásoknál az ügyek döntő többsége kis követelés, ami nem éri el a 100 ezer forintos összeghatárt. Ez jellemzően közüzemi hátralékokból, víz-, áram-, gázdíjtartozásból jön össze. Az elmaradt lakbér- és a közüzemi díjtartozás az oka annak is, amikor az önkormányzatok felmondják a bérleti viszonyt, és egész családok kerülnek kilakoltatásra. Egyre több az olyan eset, amikor az önkormányzatok elhelyezés nélkül lakoltatják ki a bérlőket. Alternatív lakhatási lehetőség biztosítására ma semmi sem kötelezi az önkormányzatokat. Ez amellett, hogy embertelen, sokkal költségesebb is az államnak. Ha egy család az utcára kerül, a szülők hajléktalanszállóra, a gyerekek pedig állami gondoskodásba kerülnek. Eddig a lakásfenntartási és adósságkezelési támogatások nagy segítséget jelentettek a családoknak, márciustól azonban a kormány ezeket a létfontosságú támogatásokat is megvonja. Az önkormányzatokra hárítja a probléma kezelését, pedig az önkormányzatok ezt nem tudják megoldani, hiszen nincs kitől beszedni a helyi adót. A minimálbér és a közmunkabér a megélhetésre sem elég.

– Államtitkár Úr! A probléma megoldásához állami szerepvállalásra van szükség. Erős lakhatási támogatásokra, adósságkezelésre, a családi csődvédelem bevezetésére, az önkormányzatok különböző intézményeinek összehangolt munkájára és egy valódi szociális bérlakásszektorra. A kérdésem tehát:

 

– Mit tesz a kormány emberek százai kilakoltatásának megakadályozása érdekében?

– Mikor lesz szociálisbérlakás-politika?

– Mikor kezd el ezzel a problémával a kormány érdemben foglalkozni?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:  – Valóban átalakul március 1-jétől a szociális támogatások rendszere, ugyanakkor az a veszély nem fenyeget, amelyet képviselő asszony itt felvetett. Egyrészt az önkormányzatok bizonyos segélyek esetében az eddigi önrésztől mentesülnek, hiszen a jövedelemkompenzáló támogatásokat automatikusan a járási kormányhivatal fogja mindenki számára folyósítani. Ez azt jelenti, hogy azt az önrészt, amit eddig mindig az önkormányzatnak hozzá kellett tenni, az állam átvállalja, a központi költségvetésből kerülnek finanszírozásra. Ez tehát egy plusz, önkormányzatoknál maradt rész a támogatási kasszából. Másrészről az önkormányzatok számára a szabad adókivetés lehetőségével iparűzési adóból vagy más módon plusz bevételi forrás lehetséges. Harmadrészt viszont jól látjuk, hogy vannak olyan önkormányzatok - az önkormányzatok többsége ilyen -, amelyek adóerő-képessége nem akkora, hogy ilyesfajta forrásokat be tudnának vonni a helyi közteher-viselési rendszerbe. Éppen ezért egy külön alapot hoztunk létre azoknak az önkormányzatoknak, amelyek érezhetően ezt nem tudnák kigazdálkodni.

– Ez nem kis összeg, képviselő asszony: 30 milliárd 124 millió 300 ezer forint áll rendelkezésre azoknak az önkormányzatoknak, akiknek kisebb a saját adóbevételük. Ebből az alapból tudnak időarányosan, kifizetni azokat a települési támogatásokat, amelyeket akár lakásfenntartási célra is tudnak fordítani.

– Képviselő Asszony! Több százezres nagyságrendű azoknak a száma, akik a lakbérelmaradással most már nincsenek havi gondban, vagy akár a lakásukat jobban ki tudják fűteni. 130 ezer és 250 ezer fő, akik így már kedvezőbb helyzetbe kerültek. Akik pedig még ebből sem tudnák, azoknak a harmadik szint, a harmadik segítség az úgynevezett önhikirendszer lesz, ahol plusz 5 milliárd forintos támogatásból pályázhatnak. Erről az NGM és a BM fog közösen dönteni. Tehát a saját adóbevétel, az önrészek kivezetése ezen a téren, a 30 milliárd plusz 5 milliárd forint áll az önkormányzatok rendelkezésére, hogy mindenkinek helyben, akinek tényleg szüksége van rá, tudjanak települési támogatást adni.

Magyar Gripenek védik tavasztól Szlovénia légterét?

VAS IMRE  (Fidesz): – Államtitkár Úr! A Szlovénia és Magyarország közötti védelmi együttműködés rendkívül szoros és sokrétű. Egy megállapodás szerint Gripenek is védik Szlovénia légterét, a szomszédos országnak ugyanis nincsenek harci repülőgépei, márpedig korunknak egyik legfontosabb fenyegetettsége a nemzetközi terrorizmus, amelynek civil légi járművek elterelése és fegyverként való használása is az egyik eszköze lehet. A NATO ezért tekinti fontos feladatnak a tagországok egységes légvédelmi rendszerének fenntartását, a légtérrendészeti feladatok megnyugtató rendezését.

– Szövetségesi hozzájárulásként 2004 óta Olaszország látta el a szlovén légtér védelmét. A tervek szerint hazánk is bekapcsolódik a szomszédos ország légtérrendészeti feladatainak ellátásába. Kérdezem államtitkár urat:

– Milyen nyilvános információkkal tud szolgálni az együttműködésről, annak részleteiről?

+

VARGHA TAMÁS, honvédelmi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Magyarország megbízható, elkötelezett szövetséges, amely kiveszi részét a közös feladatokból. A magunk mögött hagyott, immár több mint négy esztendő komoly munkájával megújítottuk a Magyar Honvédség Gripen-képességét. Ennek a munkának nyomán egy XXI. századi kihívásoknak megfelelő, a világ élvonalába tartozó, negyedik-generációs harcirepülő-képességgel rendelkezünk. Repülőink nap mint nap bizonyítják, hogy megbízhatóan látják el a magyar légtér védelmét. Ezt az is igazolja, hogy a NATO is számít rájuk, nemcsak itt a szomszédos Szlovéniában, hanem a lényegesen bonyolultabb feladatot jelentő baltikumi légtér védelmében is.

– Képviselő Úr! Ami a vállalt küldetés részleteit illeti: a feladatokat hazai bázisról felszállva látják el repülőink. A bevetéseket az olasz légierővel közösen a spanyolországi Torrejónban letelepült NATO-parancsnokság utasításainak megfelelően hajtják végre pilótáink, akik a hét minden napján 24 órában riaszthatók Szlovénia légterének védelmében is.

– Képviselő Úr! A feladatra készen állunk. Ezt mutatja, ezt bizonyítja az a tény is, hogy Gripenjeink 2015 januárjának első napjaiban végrehajtották első elfogásukat is. És ami még ennél is fontosabb, talán a legfontosabb, hogy ezzel a küldetéssel Magyarország biztonsága is tovább erősödik.

Lengyel-magyar két jó barát?

KISS LÁSZLÓ (MSZP): – Miniszter Úr! Látványos kudarcba fulladt Orbán Viktor látogatása Lengyelországban. Jelentős zavar alakult ki annak kapcsán, hogy Jarosław Kaczyński nem volt hajlandó találkozni a miniszterelnök úrral. Hogy mentse a kínos helyzetet, a Miniszterelnökség által kiadott közlemény cáfolta, hogy egyáltalán bárki kezdeményezett volna ilyen találkozót a lengyel Jog és Igazságosság párt elnökével. Ám ennek ellentmond a lengyel párt közleménye, miszerint a találkozó kezdeményezése igenis megtörtént, és a magyar miniszterelnök környezetéből érkezett. A közlemény arra is kitér, hogy azért nem került sor erre a találkozóra, mert egész egyszerűn nem látták értelmét, ugyanis Orbán Viktor - idézem - „rombolja az európai szolidaritást”.

– Miniszter Úr! A lengyel viszony megromlása egyértelműen a magyar külpolitika egyoldalú oroszbarátságára vezethető vissza. Ez egyébként kiderült a lengyel pénzügyminiszter és a lengyel olajtársaság elnöke által folytatott, még 2014. augusztusi beszélgetésből, amikor már-már Simicska Lajos-i magasságokban minősítették azt, hogy Orbán Viktor és Putyin milyen aktust folytatott egymással a tárgyalásain.  Miniszter Úr!

– Miért hazudtolja meg egymást a Miniszterelnökség és a lengyel Jog és Igazságosság párt közleménye?

– Ki nem mond igazat?

– Kezdeményeztek találkozót vagy nem Kaczyński pártelnök úrral?

– Mit tervez a kormányzat, hogy helyrehozza az orosz-magyar kapcsolat miatt elmérgesedett magyar-lengyel viszonyt?

+

SZIJJÁRTÓ PÉTER, külgazdasági és külügyminiszter: – Képviselő Úr! Magyarország külpolitikájában a közép-európai és a visegrádi együttműködés kétségtelenül fontos prioritás. Közép-Európa az európai növekedés motorja, és a visegrádi együttműködés nyomán egyértelmű, hogy a közép-európai országok mind a politikai, mind a gazdasági súlyukat növelni tudták Európán belül. Ugyanakkor az is igaz, hogy a visegrádi négyek keretében négy szuverén, független, külön ország vesz részt, ezért azt gondolom, törvényszerű az, hogy bizonyos kérdések megközelítésében más-más megközelítést alkalmazunk. Ez azonban semmiképpen sem teheti kérdésessé, hogy a Magyarország és Lengyelország közötti kapcsolat egy szövetségesi kapcsolat, egy szövetségesi együttműködés.

– Képviselő Úr! Miniszterelnök úr az elmúlt héten Varsóban vette át a lengyel országos gazdasági kamara kitüntetését, a legmagasabb kitüntetést, amelyet ez a szervezet tud adni. Korábban Lech Wałęsa, Jerzy Buzek, Bronisław Komorowski és maga Benedek pápa is megkapta ezt a kitüntetést. A miniszterelnök úr varsói programjában szerepelt találkozó Lengyelország miniszterelnökével, de egyetlen ellenzéki politikussal kapcsolatban sem volt találkozóra vonatkozó kezdeményezés.

– Képviselő Úr! Emellett pedig szeretném elmondani önnek, hogy a Magyarország és Lengyelország közötti kapcsolatok szorosságát mutatja az, hogy miniszterelnök úr varsói látogatását megelőzően két héttel ezelőtt Budapestre látogatott Lengyelország külügyminisztere, januárban pedig Balog Zoltán miniszter úr és Szabó László külügyminiszter-helyettes is tárgyalt Varsóban. Tehát azt szeretném kérni, tisztelt képviselő úr, hogy érdemes volna a tények talaján elkezdenünk a beszélgetést, és akkor lehet, hogy messzebb is tudnánk jutni egymás megértésében.

A kormány miért nem veszi komolyan a méhészet problémáit?

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): – Képviselőtársaim! Mindegy, hogy 10-50-200 kaptáros méhészről beszélek. Mindenhol ugyanazokat a problémákat vetik fel. Az elmúlt hat év kifejezetten rossz volt számukra, ebből négy évet pedig katasztrofálisnak lehet jellemezni. Többségük az utolsó tartalékait éli fel, fejlesztésekről pedig évek óta nem is álmodozhatnak. Pedig a méhészet egy olyan speciális terület, amelynek termékei egyedülálló módon mindig is exportképesek voltak. Ennek ellenére az ágazat úgy érzi, hogy a mezőgazdaság mostohagyermekeként van kezelve.

– Államtitkár Úr! A magyar méhészet megmaradásának, fejlődésének kulcsa a kormány kezében van, az érintettek az eddigi mellébeszélések helyett konkrét lépéseket várnak. A méhegészségügyi felelősök például szeretnék elérni, hogy végre főállásuak legyenek, illetve a főállás mellé természetesen jogosítványokat is kapnának, s vele persze számonkérhetőség is járna. Ezek a felelősök legyenek körzetekre osztva, és kapjanak végrehajtói hatalmat is, hogy a felelőtlen méhészeket, ha kell, ki tudják zárni a rendszerből, a megbetegedett állomány ellen pedig azonnal fel tudjanak lépni.

– Felmerül a jegyzők szerepe is, akiknek, úgy gondoljuk, a vándorméhészek esetében fel kellene tudniuk mérni, hogy a hozzájuk tartozó területek mekkora méhsűrűséget bírnak el, és ennek alapján tudják kiadni az engedélyeket. Sajnálatosnak tartják a méhészek, hogy a mezőgazdasági támogatásokból kiszorulnak, és itt új támogatási rendszerre is felvetettek ötleteket, amelyek államtitkár úr asztalán vannak.

– Az oktatási rendszer tarthatatlanságára is felhívták a figyelmet, illetve a marketing hiányát is a kormány számlájára írják. Azt kérem államtitkár úrtól, mint aki ezen területen igencsak jártas, hiszen az egyetemen is önhöz jártam méhészeti fakultációra, és még ötöst is tetszett adni, hogy valóban a méhészek érdekében most végre valódi válaszokkal tisztelje meg őket.

+

NAGY ISTVÁN, földművelésügyi minisztériumi államtitkár: – Kedves Képviselőtársam! Ha hozzám járt, akkor ismerheti az ágazatot, hiszem mintegy 20 ezer méhész 1 millió 100 ezer méhcsaládot kezel Magyarországon. Azt is hallhatta tőlem nagyon sokszor, és kérem, erre emlékezzék, amikor azzal a mondással kezdtem mindig az előadást, hogy a méhészetből megélni nem, csak meggazdagodni lehet. Mert a méhészek zömmel kereset-kiegészítésként végzik foglalkozásukat, hiszen ha megnézzük azt az 50-55 méhcsaládot, ami egy főre esik, abból megélni valóban nem lehet, viszont kereset-kiegészítésként megbízható bevételre lehet szert tenni.

– Igen! Vannak esztendők, amikor cudar világ van, és vannak esztendők, amikor a bőség kecsegtet, és akkor bizony lehet pénzhez jutni. Valóban, az utóbbi esztendőkben nehéz idők járnak a méhészetre. De hogy a minisztérium nem volt segítségükre, ezt cáfolni szeretném. Hiszen akár az Yvette ciklon okozta károk megsegítése, akár a magyar nemzeti méhészeti programban megalkotása, a végrehajtási rendelet megalkotása is mind-mind azt segíti, hogy a magyar méhésztársadalom könnyebben legyen. Az a 4,7 millió eurós támogatást, amit európai uniós és magyar forrásból 50-50 százalékban jutattunk a méhészeknek, 15 százalékkal haladja meg például az idén a tavalyi esztendőét.

– Kedves Képviselőtársam! Azt tudom önnek mondani a méhegészségügyi felelősökkel kapcsolatosan is, hogy nem szabad összekeverni azt a feladatot, ami az övéké, hiszen akkor mi a feladata a hatósági állatorvosnak. A méhegészségügyi felelős és a hatósági állatorvos szorosan együttműködik, közös felelősségük van abban, hogy mi történik. Most átkerültek a kormányhivatalokhoz, és valóban problémát okozott az, hogy nyugdíjaskorút nem alkalmazhattak, ezért egy fiatalításon mennek keresztül. Sok munkájuk van, ugyanakkor azt is kell látni, hogy márciustól októberig van egy méhegészségügyi felelősnek feladata, ezt főállásban végezni nagyon nehéz. Azt hiszem tehát, mindaz, amit elmondtam önnek elegendő arra, hogy bebizonyítsam, a magyar kormánynak nagyon fontos a méhésztársadalom.

Milyen lépéseket tervez a kormány a hazai kórházak további fejlesztése érdekében?

 BENE ILDIKÓ  (Fidesz): – Államtitkár Úr! A magyar egészségügy fejlődésének egyik alapvető eleme az egészségügyi intézmények, kórházak fokozatos korszerűsítése. Az elmúlt években a kormány számos olyan projektet indított el, amely lehetővé tette, hogy az adott város vagy megye egészségügyi ellátásában fontos szerepe betöltő intézmény megújulhasson. Tavaly ősszel például Kisvárdán 3,5 milliárd forintos kórházfejlesztés kezdődött, új technológiai központ létesült, amely magában foglal műtőket, sterilizálókat, diagnosztikai osztályokat a Felső-szabolcsi Kórházban. Emellett a kórház informatikai egységei is fejlesztés alá kerülnek, és új rehabilitációs részleg is létrejön. De Kisvárda nem egyedüli jó példaként említendő, hiszen jelentős fejlesztések, felújítások, építkezések mennek végbe az ország számos pontján.

– A legfrissebb hírek között olvashatjuk, hogy a hatvani Albert Schweitzer Kórház is megújul. Az Albert Schweitzer Kórház az észak-magyarországi régió egyik legfejlettebb egészségügyi intézménye, és 2012 óta minden szempontból komplex módon képes a gyógyításra és a betegellátás minden szegmensére. Fontos szerepe miatt nagy öröm a térségben élőknek, hogy az intézmény az elmúlt három évben 4,1 milliárd forintot meghaladó támogatásban részesült, és hosszabb távon is biztosítják a jövőjét. Azt olvashatjuk a közleményekben, hogy megépül a rehabilitációs központ, megújul az újszülött osztály, a tüdőgondozó, és a fejlesztés szakaszaiban sok modern, központi műtőblokk, illetve olyan munkálatok is befejezésre kerülnek, mint nyílászáró-csere, hőszigetelés korszerűsítése. Tehát a hatvani kórház kapcsán már a legkorszerűbb gépészeti megoldások kerülnek felhasználásra, és nagyon fontos, hogy az intézmény villamosenergia-ellátása például részben megújuló energiaforrásból fog történni, mint ez már számos kórháznál látható.

– Államtitkár Úr! Az elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetően olyan modern kórházak jönnek létre, amelyek lehetővé teszik a betegek szakszerű és kényelmes ellátását, illetve megfelelő munkakörülményeket biztosítanak az egészségügyben dolgozóknak. Mindezekre tekintettel megalapozottan kérdezem tehát:

– Milyen további lépéseket tervez a kormány a hazai kórházak további fejlesztése érdekében?

+

SZABÓ ZSOLT, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Asszony! Valóban,  tényleg úgy van, ahogy ön mondja: a hatvani Albert Schweitzer Kórház az elmúlt három évben több mint 4 milliárd forint fejlesztési pénzt kapott részben rehabilitációs szárny építésére, részben tüdőgondozó, újszülött osztály rendbetételére, illetve most van folyamatban egy óriási beruházás, amely a központi műtőblokkot fogja megoldani. A hatvani kórházfejlesztés jó példája annak, hogy a kormány elkötelezett az egészségügyi intézmények korszerűsítése mellett.

– Még az idén a KEOP-programból mintegy 6 milliárd forint keretösszeggel az Emberi Erőforrások Minisztériumának fenntartásában lévő egészségügyi intézmények további energetikai fejlesztése fog megtörténni, illetve a 2020-ig tartó, többéves fejlesztési időszakban mintegy 16 milliárd forintból kívánunk forrást nyújtani ezen terület részére. Az egyházi kórházak és a Honvéd Kórház támogatása című program keretében mintegy 2 milliárd forrásból nyílik lehetőség a Budai Irgalmasrendi Kórház felújítására 152 millió forint, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának felújítására 343 millió forint, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szeretetkórháza felújítására 279 millió forint, a budapesti Szent Ferenc Kórház felújítására 228 millió forint, valamint a Magyar Honvédség Egészségügyi Központjának energetikai felújítására 887 millió forint értékben.

 

– A beruházásoknak köszönhetően csökkennek az intézmények rezsikiadásai, az így megtakarított összeg az alapfeladatok ellátásában, a gyógyítás színvonalának növelésében kerül hasznosításra. Meggyőződésünk, hogy a napjainkban végrehajtott fejlesztések hosszú távra meghatározzák a kórházak működését és egyben a magyar társadalom jövőjét is.

 

A tavalyi évben az állami tulajdonú vállalatok vezetői mekkora összegű jutalomban és prémiumban részesültek?

 

VELEZ ÁRPÁD (MSZP): – Államtitkár Úr! Mint közismert, Németh Lászlóné minisztersége alatt igen nagy botrány kerekedett abból, hogy 2013 végén több tíz milliós jutalmakat és prémiumokat hagyott jóvá az állami tulajdonú társaságok vezetőinek. Az akkori jutalmazások és prémiumok ügye a kormányülés témájává is vált. Annak ellenére hagytak jóvá tízmilliós jutalmakat és prémiumokat az állami vállalatok vezetőinek, hogy köztudott volt a miniszterelnök azon kijelentése, miszerint intézményeknél vagy közpénzből működtetett állami vállalatoknál senki sem kereshet 2 millió forintnál többet. 2013-ban 2 millió forintnál nagyobb jutalmat és prémiumot kapott többek között a Magyar Fejlesztési Bank vezérigazgatója, a MÁV vezérigazgatója, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő vezérigazgatója és a Nemzeti Eszközkezelő vezetője is. Mindezek alapján kérdezem:

 

– A tavalyi évben az állami tulajdonú társaságok vezetőinek fizettek vagy sem jutalmakat és prémiumokat?

– Ha igen, kik azok a vezetők, akik részesültek jutalomban vagy prémiumban, és egyenként mekkora összeget kaptak?

+

TASÓ LÁSZLÓ, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A nemzeti fejlesztési miniszter 2014 elején a kormány döntésére hivatkozással felkérte a többségi állami tulajdonú gazdasági társaságok vezetőit, hogy azt a 2 millió forint feletti összeget, amit 2013-ban jutalom vagy prémium címén kaptak, fizessék vissza. Ezt követően a tulajdonosi döntések alapján már nem kerülhetett sor sem prémium, sem jutalom teljesítésére, és a 2014. évi prémiumok kiírásra sem kerültek. E döntés a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 208. § (1) és (2) bekezdése hatálya alá eső vezető állású munkavállalókra vonatkozik, magyarul, az első számú vezetőkön kívül még a középvezetőkre is. Megismétlem: 2014-ben ki sem volt írva prémiumfelvétel, és az első számú vezetőkön túl a középvezetőkre is vonatkozott a tilalom. E tekintetben az ön kérdésére azt tudom válaszolni: egyetlen fillér prémiumot és jutalmat sem fizettek ki a többségi állami tulajdonú cégek vezetőinek! Köszönöm megtisztelő figyelmét.

Meddig mérgezheti még a balmazújvárosi embereket a hortobágyi veszélyeshulladék-tároló?

KULCSÁR GERGELY (Jobbik): – Államtitkár Úr! Mint ismeretes, 2013 végén derült fény arra, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park szomszédságában 2 ezer tonna veszélyes hulladékot tárolnak, enyhén szólva sem megfelelő körülmények között, ezzel veszélyeztetve a Hortobágy élővilágán túl a környéken lakók egészségét is. Akkor a kormány nevében Illés államtitkár úr azonnali intézkedést ígért, 350 millió forint elkülönítését helyezte kilátásba a telep azonnali felszámolása érdekében. Ebből nem lett semmi. Azzal mindenki tisztában van, hogy az üzemeltető nem fogja felszámolni a telepet, mert nincs pénze rá, a méreg viszont akármikor környezeti katasztrófát okozhat. Arról nem is beszélve, hogy Balmazújvárosban a vérképzőszervi megbetegedések aránya magasan az átlag felett van, és ez valószínűsíthetően ennek a telepnek köszönhető. Kérdezem:

 

– 14 hónapos késéssel végre betartja ígéretét a kormány és elszállíttatja a veszélyes hulladékot a Hortobágyról?

– Elkülönítésre került-e a szintén megígért 3-4 milliárd forint az ehhez hasonló telepek felszámolására?

+

V. NÉMETH ZSOLT, földművelésügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A balmazújváros-lászlóházi veszélyeshulladék-bértároló telep az 1980-as években épült azzal a céllal, hogy ipari vállalatok hasznosításra, ártalmatlanításra váró hulladékai biztonságos átmeneti tárolásáról gondoskodjon. Mivel eredetileg is veszélyes hulladékok tárolására építették, ezért megfelelő műszaki védelemmel – például aljzat, kármentő árok, monitoringhálózat - látták el. Az átmenetiséget azonban másként értelmezték a veszélyes hulladékot ott hagyók. Amit tettek, úgy gondoljuk, hogy az kimeríti a bűncselekmény fogalmát. Ezért is tett feljelentést környezetszennyezés miatt az illetékes felügyelőség. A környezeti károk elkerülése és a közvetlen veszélyelhárítás érdekében a kormány átvállalja az intézkedést, de ehhez a szükséges forrást elő kell teremtenie, mégpedig a felelősök helyett az adófizetők pénzéből. Lássuk, hogy mit tett eddig a felügyelőség. A hordókból kiszóródott hulladékot összegyűjtötték, a sérült hordókat átcsomagolták, kijavították a tároló megrongált kerítését, megoldották a telep őrzését. Rendszeresen tartanak helyszíni szemlét, és intézkedéseiknek köszönhetően a szennyezés nem jutott ki a telepről. Ezt bizonyítják a 2015. február 2-ai laborvizsgálatok eredményei is.

 

– Válaszolva képviselő úr konkrét kérdésére: a Földművelésügyi Minisztérium a környezet veszélyeztetésének megszüntetése érdekében elkészítette és a kormány elé terjeszti a balmazújváros-lászlóházi veszélyeshulladék-lerakó és a hátrahagyott környezeti károk ütemezett rendezését biztosító döntés-előkészítő anyagot.

Házasság hete után lesz együttélés hete is?

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ  (MSZP): – Az elmúlt időszakban „Házasság hete” címen tartotta a kormány a propagandarendezvényeit. Köztudott, hogy egyre többen élnek házasságon kívüli kapcsolatban, sőt egyre több gyerek születik házasságon kívül. Egyre többen vannak, akik e nélkül a jogi aktus nélkül képzelik el a közös jövőjüket. Arról nem beszélve, hogy sokaknak a közös hitel is elég erős kapcsolat. A számok is bizonyítják a változást. A rendszerváltás óta közel 45 százalékkal csökkent a házasságkötések száma. Ma 37 ezer házasságra 20 ezer válás jut egy évben. Ma már házasságon kívül születik a gyermekek több mint 42 százaléka. Van olyan térség, ahol a gyermekek kétharmada házasságon kívül születik.

 

– Államtitkár Úr! Tagadhatatlanok ezek a folyamatok, önök mégis rendre a házasságról papolnak, csak a házasságban élőket veszik emberszámba. Akik élettársként gyermeket vállalnak, otthont teremtenek, azok miért nem számítanak? De hát van emögött tudomány is. Az egyhetes rendezvénysorozat alatt voltak előadások. Ezek egyikét egy olyan szakember tartotta, aki szerint nem szabad házasodni, ha a feleség a házasságkötés előtt vagy a megismerkedés első évében várandós lesz. Úgy véli, akkor is ajánlatos elkerülni a házasságot, ha a pár a házasságkötés előtt hat hónapnál rövidebb vagy három évnél hosszabb ideig járt együtt. De nem ajánlja ezt a csodálatos dolgot azoknak sem, akiknek a családi háttere erősen különbözik vallás, neveltetés, társadalmi osztály, etnikai hovatartozás, életkor alapján - persze, ez állami pénzen. Tehát fontos ugyan a házasság, de nem mindenkinek ajánlott. Kérdezem tehát:

 

– Mi legyen azokkal, akik egymást választják, az együttélést, a párkapcsolatot, de nem házasodnak össze?

– Mi van azokkal, akik közösen, de nem férj-feleségként vállalnak gyereket?

– A házasságban született gyermekek többet érnek, mint a házasságon kívül született gyerekek?

– Mikor tekintik végre családnak azokat a családokat, párokat is, akik nem házasodnak össze?

+

VERESNÉ NOVÁK KATALIN, (Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): - Képviselő Asszony! Azt mondja, hogy ez a kormánynak a propagandarendezvénye volt. Szerintem nem árt itt is a tények tisztázásával kezdeni; ez nyolc éve egy egyházi és civil kezdeményezés, amit egyébként a kormány felkarolt, mert jó ügynek tartja, mert egyébként egy támogatandó értéknek tartjuk a házasságot, nem tudom, ön hogy van ezzel. Senkinek nem kívánunk a magánéletébe beleszólni. Természetesen mindenki olyan együttélési formát választ magának, amilyet kíván, legyen az akár házasság, akár bármilyen más együttélési forma.

 

– Nem tudom, hogy képviselő asszony olvasta-e már az Alaptörvényünket, ami kimondja, hogy mit tekintünk családnak. A házassági kapcsolaton kívül a gyermek és a szülő kapcsolatát minden esetben családnak tekintjük, tehát semmilyen különbséget nem tesz a házasság és az együttélési formában való gyermeknevelés mellett. A házasságok számáról is hozott képviselő asszony különböző adatokat. Nem tudom, hogy a statisztikákat mennyire olvassa alaposan. Bizonyára tudja azt, hogy 2010-hez képest 2015-re 9 százalékkal nőtt a házasságkötések száma, és 15 százalékkal csökkent a válások száma. Tehát jó lenne, ha kiterjesztené a vizsgálati időszakot esetleg olyanra is, ami már nem csak az ön állításait támasztja alá, viszont tényeket is tükröz.

 

– Képviselő Asszony! Ami pedig a konkrét kérdését illeti, hogy a házasság hete után lesz-e együttélés hete is, a válaszom: önnek bármilyen lehetősége megvan arra, hogy ezt kezdeményezze. Természetesen az együttélés hetét éppen ugyanúgy meg lehet tartani majd Magyarországon, ahogy a házasság hetét is meg lehet tartani. Ha vannak olyanok, akik ezt az ügyet felkarolják, ahogy az egyházak és a civilek megtették ezt a házasság hetével, immár nyolc éve, akkor természetesen ez egy szabad ország, meg lehet szervezni az együttélés hetét is.