Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Miután helyre áll a rend kőkemény ütközetek, szóváltások színesítik. Kontra, rekontra, szubkontra, mórkontra. Kártya nyelven így nevezhető. Az ellenzék szólásai majd mindig költőiek, már a címűkben hordozzák az elmarasztalást. Az MSZP például bőszen ostromol, s látványosan arra hivatkozik, hogy a nehézségek ellenére, mily nemes és eredményes volt a küzdelmük az elmúlt nyolc esztendőben, most pedig az új kormány áldatlan működésének köszönhetően romba dől az ország. A liberális köntösbe burkolódzó LMP, és a „mellényt öltő” Jobbik szerint pedig csak akkor lesz igazán szép a hazánk, ha majd – persze nem együtt- ők irányítják. A kormány sem rest. Hangzatos retorikával cáfol, a múlt sötét bugyraira emlékeztetve, valóságot javító, szebb jövő reményében tesz, s ígér bőségesen. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva tallózunk.

Kinek az érdekeit képviseli Martonyi János?

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): – Általánosságban elmondható, hogy a hazánkra vonatkozó kiszivárogtatott WikiLeaks-feljegyzések nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy megismerjük a rendszerváltás korának lényegét, hiszen a globális világrendet üzemeltető gyarmattartók és lokális helytartóik között fennálló viszony bemutatásával rámutat hazánk kiszolgáltatottságára. A budapesti amerikai nagykövetségről 2009 végén Washingtonba küldött titkos távirat újfent beszédes tényeket közöl, ezúttal Martonyi Jánosról, akit egyfajta megbízható, jól bevált nyugtatóként jellemeznek, aki egyszemélyes garancia arra, hogy a Fidesz-kormány tartja a kijelölt atlantista utat, és a nemzetközi tőke érdekeit szolgálja, ha kell, a nemzeti érdekeink ellenében is. Amikor ugyanis az amerikai nagykövetség nehezményezte Martonyi János előtt, hogy Páva Zsolt pécsi és Lázár János hódmezővásárhelyi polgármesterek ringbe szálltak a francia Suez érdekeltségi körébe tartozó pécsi vízművek, illetve az ugyancsak francia EDF érdekeltségi körébe tartozó Démász ellen, akkor a külügyminiszter arról beszélt, hogy ő 25 éve támogatja a külföldi befektetéseket a magyar közszolgáltatási szektorban.

• Államkár úr, nem gondolja, hogy ez a kijelentés különösen furcsa egy olyan embertől, aki a kommunista diktatúra utolsó kormányának privatizációs biztosaként tevékenykedett az intézményesített rablásként elhíresült spontán privatizáció idején?
• Nem gondolja, hogy ez a kijelentés különösen furcsa egy olyan embertől, aki a globális tőke magyarországi berendezkedését segítő Baker & McKenzie nevű ügyvédi iroda budapesti vezetőjeként szolgált, amely cég ráadásul a kilencvenes évek elején a fővárosi közmű privatizációját levezényelte?
• Ön szerint nem különös az, hogy a gazdasági szabadságharcot meghirdető Orbán Viktor egyedül Martonyi Jánost, a kifosztóink helytartóját, a titkos Bilderberg-csoport üléseinek egyetlen magyar résztvevőjét nevezte meg miniszterének a tavalyi választások előtt?

+

NÉMETH ZSOLT, külügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Azt gondolom, hogy itt a Magyar Országgyűlésben ilyen fröcsögésnek nincs helye. Azt gondolom, hogy a leghatározottabban vissza kell utasítanom azt, amit itt megengedett magának az ország külügyminiszterével szemben! 

– Képviselő úr! Az atlantista vonalvezetés élvezi a magyar külpolitikának egyértelmű támogatását. Azt hiszem, nem kell különösebben elmélkednem, arról, hogy, milyen biztonságban lenne adott esetben Magyarország, ha nem lennénk a NATO tagjai. Történelmünk során a legjelentősebb biztonsági szintet biztosítja ez számunkra.

– Képviselő úr!  Páva Zsolt és Lázár János ügyével kapcsolatban pedig azt tudom önnek mondani: igen, úgy gondoljuk, hogy a külföldi befektetésekre nagyon nagy szükség van, ahhoz, hogy egymillió munkahelyet létre tudjunk hozni Magyarországon. Önnek is tudnia illene: külföldi befektetések nélkül a magyar gazdaság növekedési pályára való állítása nem lehetséges. 

+

GYÖNGYÖSI MÁRTON: – Államtitkár úr! Nagy csodálattal adózom hősies küzdelme előtt, amit a tényekkel szemben folytat. Azon kívül, hogy felháborodott a kérdés feltevésén, ön még egyetlenegy állítást sem cáfolt. Én ezeket a kérdéseket nagyon szívesen feltettem volna Martonyi Jánosnak is, ha akár csak egyszer is láttam volna a kormány megalakulása óta ebben a Házban. Szeretném azt még hozzátenni: roppant károsnak tartjuk azt, amikor olyan emberek beszélnek gazdasági szabadságharcról, akik tevékenyen végigasszisztálták a rendszerváltás korát: először a rablóprivatizáción keresztül leépítették a magyar gazdaságot, utána pedig a Baker & McKenzie cég élén végigasszisztálták az ország kiárusítását, és a külföldi tőkét képviselő multinacionális vállalatok garázdálkodását.

+

NÉMETH ZSOLT: – Képviselő úr, a Házszabály ismerete – mint aki immár egy éve képviselő, a külügyi bizottság alelnöke – elvárható lenne öntől! A másik pedig: nagyra értékelem az ön kommunistaüldöző aktivitását, de én azt szeretném önnek javasolni, hogy egy kicsit söprögessen a saját háza táján! Úgy gondolom, hogy a Fidesznek semmi szemére vetnivalója ebben a kérdésben nincsen. Ajánlanám, hogy nézzen körül, mondjuk, a parlamenti frakciójukban vagy az európai parlamenti frakciójukban. Nagyon szívesen megvitatnám önnel ezt a kérdést, hogy milyen arányban vannak a kommunista utódpártoknak képviselői az ön politikai pártján belül, és összehasonlítanám ezt a Fidesszel!

Mekkora károkat okozott a 2006. évi őszi rendőri fellépés?

GULYÁS GERGELY (Fidesz): – Mindannyian tudjuk, hogy 2006 őszén Budapest utcáin a rendőrség nem csupán a gyülekezőknek, illetve a tüntetőknek a gyülekezéshez való alkotmányos alapjogát nem tudta biztosítani, hanem erőszakos fellépésével az alkotmányos alapjogokat is durván sértette.Tudjuk azt is, hogy az új Országgyűlés négy párt támogatásával tavaly júniusban egy országgyűlési határozatot fogadott el, amely megkövette mindazokat, akiket ártatlan áldozatként ért rendőri atrocitás. Ezenkívül ugyanez a határozat úgy rendelkezett, hogy a Belügyminisztérium a bírói gyakorlatnak megfelelően az indokolt károkat ezekben a perekben igénybejelentések esetén elégítse ki. Kérdezem:

• Mi történt eddig ebben az ügyben?
• Mennyi kártérítést fizetett ki a Belügyminisztérium, illetve a rendőrség az áldozatoknak?
• Ez az erőszakos rendőri fellépés mekkora kárt okozott Magyarországnak?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A 2006 őszi rendőri fellépés többirányú, súlyos, nehezen reparálható károkat okozott mind az embereknek, mind a rendőrségnek. Az a közbizalom, amelyet 1990-től 2006-ig lassan, nehezen épített ki a rendőrség, azokban a napokban összetört. A rendszerváltozást követő több mint másfél évtizedben a közhatalom részéről tömeges alkotmányos alapjogsértésekre, állami vezetői mulasztás következtében előálló, emberéletet követelő katasztrófára nem került sor Magyarországon. 2006 őszén a rendőrséget az akkori szocialista, gyurcsányista vezetés, hogy a hatalmát mindenáron mentse, jogellenesen prédának dobta, ezzel felbecsülhetetlen erkölcsi károkat okozott. Az emberek állam iránti bizalma rendült meg ekkor. Azok, akik ünnepelni mentek, nem azért mentek oda, hogy gumilövedékkel lövöldözzenek rájuk. Ezt a közbizalmat kell most helyreállítani.

– Képviselő Úr! Ahogy ön említette, 2010 júniusában az Országgyűlés határozatot hozott a kártérítésekről. A kormány felhatalmazta a Belügyminisztériumot arra, hogy tárgyalásokat folytasson, és egyenként kössön megállapodást a károsultakkal. Ennek alapján 131 károsult ügyében 245 millió 72 ezer forintot fizetett ki a Magyar Államkincstár. Ezeknek a megalapozott kártérítési igényeknek az ügyében a sértettekkel, a sérültekkel megállapodás született, mindössze három igényt kellett elutasítani, mert azok nem tartoztak a határozatok hatálya alá.

– Képviselő úr! Ami 2006 őszén történt, az a Magyar Köztársaság legnagyobb szégyene volt. Mi megtérítettük a kárt. A szenvedések felelősségvállalásával, a bocsánatkéréssel, a szocialisták viszont, mind a mai napig, adósak.

+

GULYÁS GERGELY: – Államtitkár úr! Azt reméljük, hogy az okozott a sebek mielőbb begyógyulnak. Azt is reméljük, hogy, a rendőrség munkáján és működésén az a bizalomhiány, ami azóta is tapasztalható, egyre kevésbé fog látszani. Ha ez így lesz, akkor elmondhatjuk: 2006 őszének a szégyenét sikerült lemosni. Ehhez kívánunk a Belügyminisztériumnak sikeres működést és szakszerű hozzáállást!

+

KONTRÁT KÁROLY: – Képviselő úr! Az elmúlt időszak tapasztalatai bizonyítják, hogy a rendőrség megfelel azoknak az elvárásoknak, amelyeket a demokratikus jogállam fogalmaz meg. Eredményei, a közbiztonság megszilárdítása érdekében tett intézkedései következtében egyre méltóbb az állampolgárok bizalmára, és minden újabb eredmény ezt a közbizalmat erősíti.

Alaptörvény vagy alapellátás?

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): – Tisztelt uram! A kereszténydemokrata Harrach Péter úr úgy kezdte napirend előtti hozzászólását, hogy a kormány megvédi a családokat. Ma viszont - és erre egyre többen ráeszmélnek - a családokat kell megvédeni a kormányuktól. Az egykulcsos személyi jövedelemadó, az élelmiszerárakban visszaköszönő 400 forintos benzinár, a devizahiteleseket és forinthiteleseket megfojtó 300 forintos euró árfolyam, a jövőre bevezetendő, Európában legmagasabb, 27 százalékos áfa és az adójóváírások megszüntetése mind-mind a kis és alacsony jövedelmű, valamint a szegény családokra raknak elviselhetetlen terheket.

– Tisztelt uram! 2010 májusához képest, aki jövőre belenéz a pénztárcájába, szeptember végén azt fogja észrevenni, hogy 3-4 havi törlesztő részletet vett ki a kormány a család költségvetéséből. Havi 7-15 ezer forint mínusz egy évre kivetítve ugyanis 80-160 ezer forint. Ennyit bírt tenni az Orbán-rezsim az emberekért, a hitelesekért. Ami mégis tarthatatlanná, embertelenné teszi az elvonásokat, az nem más, mint hogy a Fidesz totális kudarcának elszenvedői a családok legfiatalabb tagjai, azaz a gyermekek.

– Tisztelt uram! A felnőtt ember képes elviselni, a nélkülözést, az éhezést, megaláztatást, egyet azonban nem képes elviselni: ha a gyereke nélkülözik, ha a gyereke éhezik, és ha a gyerekét alázzák meg. Maguk ezen nélkülöző, gyakran éhező családok gyermekeit megalázva kenyér helyett elküldték az országra kényszerített alaptörvényüket. Az emberek azt üzenik Abaújból, hogy ezt kenjék a hajukra!

• Lehet-e, hogy alaptörvény helyett kielégítő alapellátást nyújt az állam minden gyerek számára, és a családoktól nem vonják el a gyermekek fenntartásához szükséges jövedelmet?

+

SZÓCSKA MIKLÓS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: - Tisztelt Képviselő úr! Éhezést emlegetett, így az egészségügyi alapellátással kapcsolatosan válaszolok. Számos olyan egészségpolitikai intézkedést hozunk a közeljövőben, amelyek éppen a nehéz helyzetben lévő családokat fogják érinteni. Igenis van bennünk egy olyan szándék, hogy rendbe tegyünk néhány olyan dolgot, ami nem volt rendbe téve. Az egyik a közétkeztetés. Az az igazság, hogy az uniós forrásainkat és a közétkeztetési szabályokat úgy fogjuk átállítani, hogy egészséges táplálékhoz juttassuk a gyerekeket az iskolákban. Az is igazság, hogy amikor az alapellátásról beszélünk, azzal kellett szembesülnünk, hogy az önök idején például semmiféle erőfeszítés nem történt annak érdekében, hogy a házi gyermekorvosi ellátásokat stabilizálják. A svájci alap programját szándékosan olyan ellátatlan területeken fogjuk bevetni, ahol nem láttak körzeti orvost az elmúlt évtizedben a lakosok. Speciális ösztöndíjakkal próbáljuk megnyerni az ellátatlan háziorvosi körzetekben a rezidenseket. Csak jelzem, hogy a rezidensi ösztöndíjprogramunk lassan betelik. Úgyhogy próbálunk minden erővel úrrá lenni azon a nehéz helyzeten, ami ölünkbe hullott.

+

NYAKÓ ISTVÁN: – Borzasztóan sajnálom államtitkár urat, de ettől függetlenül, nézzük az alapellátás tekintetében azokat a gyermekeket, akik sajnos nem tudnak családban felnőni, azaz a legnyomorultabbak: mit kapnak önöktől. Idézet Szabó Máté, állampolgári jogok országgyűlési biztosának vizsgálatából: "Az ellátásban sem kielégítőek az anyagi lehetőségek, ugyanis a soproni, a lenti, a pásztói, a kisújszállási, valamint a makói gyermekotthon étkezési normatívája nem éri el a napi étkezésre jogszabályban előírt minimális összeget, a 684 forintot. Sopronban hetente csak egyszer van hús, a gyermekek egyhangú és főleg szénhidrát-dús ételt, azaz tésztát kapnak. A vizsgált intézmények többségében kevés a gyümölcs és a zöldség, az intézmények a szükséges pénz híján akár az egészséges táplálkozás következményének figyelmen kívül hagyásával kénytelenek dönteni az étlap összeállításáról." – Tisztelt Uram! Biztos, hogy ők is kaptak az alaptörvényből, de vajon húst mikor fognak kapni?

+

SZÓCSKA MIKLÓS: Képviselő úr! Nagyon sok helyen küzdünk az önök örökségével. Az az igazság, hogy ez egy folyamat végterméke, így állították be a normatívát. Erőfeszítéseinket jelzi például, hogy leteszteljük, hogy egy a megállapított étkeztetési normatívából tudunk-e egészséges élelemhez juttatni a közétkeztetésben gyermekeket. Tehát igazából még a jogszabály-alkotási felelősségen is túlnyúlva próbáljuk a beszállítókat is mobilizálni arra, hogy egészséges legyen a közétkeztetés.

A 300-as euró hete: mikor látják be végre az ország érdekében, hogy Matolcsynak mennie kell?

SCHEIRING GÁBOR (LMP): – Miniszter úr! Jelentősen alulmúlja a magyar gazdaság teljesítménye, régiós országokét. Egyértelműen a kormány gazdaságpolitikájának a kudarca, hogy a saját ígéreteikhez képest sem tudja tartani a gazdasági növekedést. Az is az önök kudarca, hogy a végtörlesztést csak a kiválasztott tehetősek vehetik igénybe, azok pedig, akik a megnövekedett törlesztő részletek miatt egyértelműen vesztesei a javaslatnak, hosszú távon növelik a nemfizetés kockázatát.

– Miniszter úr! Tudom, hogy az euró válsága mögé fognak bújni, ezért hoztam önnek egy kis grafikont. Ezen jól látszódik - az a piros csík, ami jelzi -, hogy a forint árfolyama teljes mértékben elszakadt a régió összes valutájától. Világosan mutatja, hogy a magyar gazdaság állapota sajátos belső kórságtól szenved, - és ez a sajátos kórság pedig az önök futóhomokra épített gazdaságpolitikája. Ez a felelőtlen gazdaságpolitika az, ami a 300-as euró árfolyamban megnyilvánul. Mindezek alapján kérdezem:

• Mikor látják be már végre, hogy ez a gazdaságpolitika megbukott.
•  Mikor vonják le ebből a megfelelő következtetést?
•  Mikor távolítják el a helyéről a bukott gazdasági minisztert?

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Képviselő úr! Hogy árnyaljam egy kicsit a világképét, mondanék néhány körülményt: 2006-ban világrekorderek voltunk a költségvetési hiányban, és 2007-ben is Európa-rekorderek voltunk. 2009 márciusában Spanyolország, Portugália, Görögország nem volt válságban, Magyarország viszont összerogyott. Elsőként kellett, hogy segítséget kérjen a Nemzetközi Valutaalaptól.

– Képviselő úr! Kormányunk célkitűzésként jelölte meg, hogy alacsonyan tartja Magyarország költségvetési hiányát és csökkentjük az államadósságot. Ebből a szempontból jól állunk a környező országokhoz, és az európai uniós országokhoz képest. Meglehetősen szép eredményeket sikerült elérnünk, és szeretnénk a jövőben is, mert tudjuk: az a magas ország-kockázati felár, amely rontja a magyar gazdasági kibontakozás lehetőségét, pontosan a magas államadóssági szint miatt van. Ez pedig nem az elmúlt bő egy évben alakult ki, gondolom, ezt ön is tudja. Azon dolgozunk tehát, hogy stabil alapokat teremtsünk a magyar gazdaság számára, hogy amikor Európában megindul a gazdasági növekedés, akkor Magyarország az egyik legversenyképesebb gazdaság legyen Európában.

+

SCHEIRING GÁBOR: – Miniszter úr! Tudom, hogy önt köti a kötelező hivatali optimizmus, de engedje meg, hogy néhány tényt ismertessek önnel újra: a forint gyengülése az összes régiós valuta gyengülését felülmúlja. Magyarország – egyes minősítők szerint – a világ tíz legkockázatosabb országába került. tehát egy sajátos magyar kórságról van szó. Mint ahogy az is egy sajátos magyar kórság, hogy tíz napja nem tudták értékesíteni az államkötvényeket – tizenegy éve nem történt ilyen. De továbbmennék: Bod Péter Ákos pár nappal ezelőtt azt nyilatkozta, hogy a gazdaságpolitika megbukott, aminek személyi következményei kell, hogy legyenek. Nem vádolhatja ön sem Bod Péter Ákost túlzott kormányellenességgel. Mint ahogy Chikán Attila, Mellár Tamás is kihátrált önök mögül, Heim Péter is ott hagyta a Századvéget, a Nemzeti Kör pedig pár napja adott ki nyilatkozatot arról, hogy megbukott az igazságtalan egykulcsos adóra épített gazdaságpolitika.

– Miniszter úr, ha az autópályán mindenki szembejön önökkel, akkor nem biztos, hogy azok tévednek, akik szembejönnek!

+

NAVRACSICS TIBOR: – Nézze, képviselőtársam, lehet, hogy ön rendkívül mérges, de én senkit nem vádoltam, és különösebb optimizmust sem árultam el.  Azt mondtam, hogy nagyon nehéz helyzetben van az egész európai gazdaság, ahol a magyar gazdaság helyzetét a az örökölt magas államadósság  különösen nehezíti. Éppen azért tekintjük elsődleges célnak a csökkentését, hogy stabil működési feltételeket teremtsünk a magyar gazdaság számára. Ez persze önmagában jó, de nem elégséges. Tudjuk, hogy nem elégséges a gazdasági növekedéshez sem, de ma nincs olyan európai gazdaság, amely érdemleges gazdasági növekedést tudna felmutatni. Sőt, ha az előrejelzések igazak, akkor újra stagnáció vár Európára. Tehát nem könnyű időszakok jönnek. Mi csak felelős gazdaságpolitikát tudunk ígérni, optimista gazdaságpolitikát nem, - az az önök reszortja!